ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-05-16 / 20. szám

IL évfolyam. Esztergom, 1897. május 16

. 20. szám, ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. ^ Egyes szám ára 8 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: K E M É N Y F Y KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. forogtak és most, midőn, nagy áldozatok árán, odáig jutottunk, hogy a szülök e jogukat, ha akarják, szabadon érvényesíthetik, nem szabad tűrnünk, hogy e jog, a törvény végrehajtásával megbízott tisztviselők roszakaratán hajótörést szenvedjen. A szülök természeti jogának szabad érvényesülését a törvény amúgyis több, zaklató formalitáshoz kötötte. Ezeket nem szabad a tisztviselőknek önkénykedésük által szaporítani; ha pedig teszik, a papságnak, mely az egyház érdekeinek első sorban hivatott öre, nem szabad az ily visszaéléseket közönyösen nézni, hanem igénybe kell vennie a törvénynek oltalmát, a melyben e hazának minden polgárát egyformán kell részesíteni. Csak nemrég közöltünk lapunkban hivatalos kimutatást a vegyes házasságból született gyermekek vallásáról. E kimutatásból magából is látható volt, hogy a szülök aránylag kevés esetben élnek a törvény által számukra biztositott szabad egyezkedési joggal. A gönczi és más esetekből következtetve, alapos a föltevés, bogy sok helyen a tisztviselőknek a felekkel szemben tanúsított magaviselete oka e jelenségnek. S mintán most még a kezdetnek kezdetén vagyunk, nem szabad tűrni, hogy ezen, a törvénybe ütköző eljárás meggyökeresedjék és terjedjen. Principiis obsta; minél közönyösebbek vagyunk most, annál nehezebb lesz később a jognak érvényt szerezni. A törvény és a végrehajtási rendeletek semmivel mással sem bizták meg az illető tisztviselőket, csakhogy a szerződéseket okmányba foglalják és hogy a munka miatt sem panaszkodhassanak, még csapatok jöttek egymásután szakadatlanul északról, délről, keletről, nyugatról. Célja valamennyinek egy volt: Szent-Kereszt. Ott aztán letelepedtek, mint a pihenő vándor-madarak, megtöltötték a völgyet köröskörül, gyóntak, áldoztak, énekeltek, imádkoztak, az idén jól át is áztak és megfáztak: aztán hétfőn délben koszorúzott keresztjeik vezérlete alatt visszamentek, szétoszlottak. Szentély, kereszt, fa-szilánk, mi ez mind? Külsőség! Érzéki dolgok ! Ezek mozgatják a népet? Ezek is — de csak mint causa materiális ; a fő a lélek, a szellem, a hit, a kegyelem : a lélek — a Krisztus lelke, a szellem — a Krisztus szelleme, a hit — a Krisztus hite, a kegyelem a Krisztus kegyelme, melyeknek legfőbb forrása a szent kereszt. Ez a lelkeknek az édes teje, mely után — ha öntudatlanul is — mint az egészséges csecsemő az anyai emlők után, vágyódnak a lelkek. Uraim, ne nevessünk a proceszsziókon ! ne vessük meg a sáros, piszkos, kornyikáló búcsusokat, ne botránykozzunk meg tarisznyáikon! Legyen több eszünk és lássunk messzebb is az orrunknál. A lelket kell keresni, a mely mozgat, nem pedig rágódni a külsőségeken. A nép az egy egészséges csecsemő. Az édes tejet keres és öntudatlanul is oda vonzódik, a hol azt gondolja, hogy azt föltalálja. Ez nem nevetni való dolog ! Ez szégyenleni Legyünk résen! Esztergom, május 15. O A munkaprogramm nélkül dolgozó országgyűlésnek tárgyalásaiból, legutóbb két néppárti interpellációra adott belügyminiszteri válasz hivja föl figyelmünket. A néppártnak buzgó elnöke az uj rend kapcsán űzött visszaélésekre hívta föl a belügyminiszter figyelmét. Vádja nem általánosságban mozgott, amint az ilyen vádak nem is érnek semmit, hanem inkább ártanak az ügynek mintsem használnak. Konkrét esetekre hivatkozott, a melyeket ez egyszer még a hírhedt hivatalos vizsgálatok sem voltak képesek eltussolni. A belügyminiszter kénytelen volt beismerni, hogy visszaélés történt nemcsak azon esetben, a hol egy, ragadós betegségben elhalt gyermeknek egyházi temetéséről, illetve annak megakadályozásáról volt szó, hanem, a mi még fontosabb, azon esetben is, a hol egy főszolgabíró nem akarta a jegyeseknek születendő gyermekeik vallási nevelésére vonatkozó szabad megegyezését Írásba foglalni. Ilyen panaszokról már többször hallottunk. Szóvá tette azokat a katholikus sajtó, megfordultak azok már az országgyűlésen is, de az a bizonyos hivatalos vizsgálat mindig gondoskodott róla, hogy az igazság ki ne derüljön. Nagyoknak kellett tehát lenniök a visszaéléseknek, midőn ez egyszer maga a hivatalos vizsgálat is kénytelen volt a vádak alaposságát beismerni. Micsoda büntetésben részesül majd az a főszolgabíró, aki igy a jegyeseket akaratuk szabad nyilvánításától megfosztotta, az minket most nem érdekel; azt hisszük azonban, hogy haja szála sem fog meggörbülni, sőt még majd az tűnik ki, hogy nem is ez, hanem voltaképen a katholikus pap vétett a jegyeseknek a törvény által biztositott szabadsága ellen. A mi minket közelebbről érdekel, ez a szülök szabadságának e.'kobzása a liberális tisztviselők által. Emlékezhetik mindenki, hogy a gyermekek vallásáról szóló törvénynek indokolásában maga a miniszter fejtette ki, hogy a szülői szabad megegyezéseknek valamely állami vagy más köztisztviselő előtt kell történniük és irásba foglalti tniok, mert a papságnak befolyása nyomást gyakorolna reájuk és korlátozná őket akaratuk szabad nyilvánításában. Ezt a fölfogást magiévá tette a bizottság s természetesen maga a képviselőház is. A főrendiháznak konzervatív többsége sem volt képes rajta változtatni. 9 ime kisül, hogy a mi roszat föltételeztek a papságról — természetesen csak a katholikus papságról — azt most maguk teszik ; a ífrrvéry őitoi vo-u^k bizott tisztet, nem a szülök szabad akaratának oltalmára, hanem annak megrontására használják. Visszaélnek a törvényhozásnak reájuk ruházott bizalmával, kijátszák, meghiúsítják a törvény intézkedéseit, a szülök illetve jegyesek szabad akaratának nyilvánítását. Nekünk nem szabad ilyenek fölött egyszerűen napirendre térnünk. Hisz az egész egyházpolitikának kiinduló pontja voltaképen ez volt. Ez volt a tengely, a mely körül az egyházpolitikai viták száz esztendő óta AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Éljen a nép Melyik nép ? A józan, a romlatlan, az egészséges, a természet őserejében álló nép. Az a nép, a melynek a keze kérges, a nadrágja piszkos, mándlija 18 krajcáros barkett, inge pedig durva kendervászon, hanem .a lelke SZÍVÓS, erős, mint a százados tölgy, mert egész a fenékig belé van gyökeresedve a becsület. Éljen a nép! Az a nép, mely most — a XIX. század végén — úgy áll a nemzet nagy szántóföldjén, mint jó magból kelt jó buza, se meg nem dőlt az elhájasodástól, sem nem férges a romlottságtól, sem nem üszögös a szocializmustól, sem nem ragyaütött a szkepszistől; hanem átélve a korszellem bolondos ápril-szeleit, áll őserővel haragos zölden, mint jobb remények hordozója a mennyei gazda számára. A május 3-ki péliföld-szent-kereszti búcsú kelti föl bennem e gondolatokat. Május 1-én szombaton este azt mondja az egyik gazda a körben: » Tisztelendő úr nem gyün holnap Szen-Körösztre ?« »Nem megyek barátom, mert nincs semmi kedvem, sok csúnya dolgot hallottam már, hogy mit mívelnek ott a búcsúsok !* »Hat mit müveinek? — feleli vissza acélozott hangon — azt mink is tudjuk, hogy gazemberek mindenütt vannak, meg lesznek SzenKörösztön is, hanem azér mink este beültünk a szentegyházba, aztán imádkozgattunk, meg énekelgettünk, nos megvan!« »Egész éjjel ?« »Hat mi?! egész éjjel hát, és mindenki úgy tesz, aki böcsületes ember. A többivel meg nem törődünk ! Egye fene őköt!« Én pedig elszégyenlettem magam és elmentem Szent-Keresztre és láttam és hallottam ott oly dolgokat, a mik megdobogtatták a szivemet. Kis halom tetején kis templomocska, mögötte egy hozzá ragasztott kvadrát épülettel, magányosan, sürü bozótos, erdős hegyektől koszorúzva, a világ, a forgalmi útak zajától távol — egy zöld smaragd-kőbe rejtett fehér gyöngyszem — ez Péliföld-Szent-Kereszt. Ugyan mi van itt, a mi e tengernyi népet 8, 10, 15 mértföldnyi átmérőjű körözetből magához vonzza ? Egy nagy füstös feszület a főoltáron és egy parányi kis szilánkocska arany foglalatban, abból az első nagy keresztből, melyen a népekért meghalt az Isten Fia. Ez az egész! Különös dolog! Hát egy füstös kis szentély, egy füstös nagy feszület és egy picinke fa-szilánk: ez mozgatja ezt a nagy óriási tömeget? Május elsejétől fogva három napon át, mintha népvándorlás lett volna. Fáradt zarándok