ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-05-02 / 18. szám

Ezen előleges költségvetésbe felveendő : 1. mint fedezet: a) Ő Eminenciája évi kegyes adománya (1000 frt); b) a mélt. székeskáptalan kezelése alatt álló tőkék évi kamatjai (mult évben 11,671 frt 65 kr.); 2. mint szükséglet: a) a nyugdijasok jövő évi illetménye; b) irodai költség. Az igy megállapított évi szükséglet a fedezettel egybevetve megadja a járulékok által fedezendő hiányt, mely az intézet fizető tagjainak számával osztva (körülbelül 590), mutatja a jövő évi járulékot, melyet minden tag egyenlően fizet. Járulékot nem fizetnek a káptalanok valóságos tagjai és azon áldozárok, kik már 40 éven túl szolgálnak. IV. A befizetés kötelezettsége kezdődik az alkalmazás első napjától és rovatik le x

/

2 évi utólagos részletekben. V. Az évi járulékokat % évenként szedi a kerületi esperes és június és december végéig a főmegyei hivatalba beküldi. Azok, a kik a megyén kivül szolgálnak, vagy a kerületi coronákban részt venni nem tartoznak, járulékaikat egyenesen a főmegyei hivatalhoz küldik, mely a befolyt összegeket a kezelőséghez átteszi. VI. Előléptetési dijat fizet minden főmegyei pap a nyugdij-alaptőke javára valahányszor állandó javadalmat nyer. A javadalmas dignitariusok, ha még 10 évig nem szolgáltak 4°/o> 20 évig 3°/

0

, 30 évig 2%, 40 évig l<>/

0

. A plébánosok, állandó helyettesek, tanárok, papnöveldéi elöljárók, tekintet nélkül szolgálatai idejükre l°/

0

. VII. A nyugdij évi 1000 frtban állapittatik meg, mely összeg 40 évi szolgálat után minden intézeti tagnak jár, aki nyugdíjért folyamodik és javadalmáról lemond. Aki 40 évi szolgálat után javadalmát megtartani akarja, a Főpásztor belátása és az egyház szüksége szerint kisegítő lelkészt alkalmazni köteles. Ennek eltartására és fizetésére évi nyugdijából annyit vehet igénybe, amennyit a Főpásztor kiutalványoz. VIII. 1. Akik 40 évi szolgálat előtt betegség miatt szolgálatra képtelenek, szolgálati idejük arányában nyugdíjaztatnak (minden szolgálati évre 28 frtot számítva). Ha az igy megállapított nyugdij 800 frtot nem tesz ki, a főmegyei pénztár pótolja a hiányt. Ezek .az évi járulékot tovább is fizetik, de nyugdijuk betegségük tartama alatt évenként 25 frttal nagyobbodik, mig maximumát el nem érte, a mikor az évi járulék kötelezettsége is megszűnik. Egészségük visszanyerése és uj alkalmazás esetén a nyugdij megszűnik, de az évi járulékok tovább fizetendők. Ha a beteg pap javadalmáról lemondani nem akar, a VIII. pont második bekezdése értelmében kisegítő lelkészt alkalmazni köteles. A nyugdij-intézet ennek eltartásához és fizetéséhez a beteg pap szolgálati ideje arányában járul. 2. Az elmebeteg pap gondozásához az intézet csak ennek szolgálati ideje arányában járul. Ha ez nem elég, a hiányt pótolja a főmegyei pénztár. Az elmebeteg pap nem fizet évi járulékot, de viszont betegségének ideje nem számíttatik be a nyugdij kiutalásánál. 3. Az erkölcsi fogyatkozás miatt elmozdított papok szinte részesülnek nyugdíjban, tényleges szolgálati idejük arányában. Ha benlakásra és felügyeletre Ítéltetnek, nyugdijuk deficienciára fordittatik. A nyugdij-intézet nem. járulhat évi nagyobb összeggel a deficiencia feutartására, mint a mennyit tesz ki a benlakők évi nyugdija. Itt is a hiányt a megyei pénztár pótolja. A megjavult pap alkalmazása esetében teljes jogaiba lép az intézet irányában, de a poenitenciában töltött idő nem számíttatik be. IX. A nyugdij-intézet kezelője a mélt. székeskáptalan, mely kebeléből egy kanonokot biz meg ezen tisztséggel. A kezelés módozatait a kezelő-káptalan állapítja meg, jóváhagyás végett a Főpásztornak beterjeszti és a megyei körlevelek révén köztudomásra hozza. A kezelőség minden év végén kimutatja a hátralékokat a főmegyei hivatalnak, mely a hanyagokat meginti és ha ez nem használ, végrehajtás útján a járulékokat beszedeti. Az évi számadásokat, a nyugdijasok névsorával és egyénenként kitüntetett nyugdij járandósággal a megyei körlevelekben közli. X. A nyugdijasok számát korlátozni nem lehet, mert ez az intézet céljával ellenkezik. XI. Rendes nyugdíjért július hó végéig a folyamodvány benyújtandó Ő Eminenciájához, ki belátása szerint intézkedik. XII. Sürgős és előre nem látott esetekben a Főpásztor meghagyja a kezelőségnek, hogy szükséges fedezetről pótköltségvetés által gondoskodjék. D. J. Külföld. —cs.— Lueger megerősítését a polgármesj teri hivatalban azért ellenezte a kormány a mult j alkalmakkor, mivel az idők olyanok voltak, hogy felelősséget nem vállalhatott e tanácsáért. És LueI ger elvei olyanok voltak, melyek alkalmatlanná tették őt egy birodalmi főváros vezetésére. Most azonban a kormány ajánlotta a császári megerősítést, pedig Lueger semmi tekintetben nem változott. Maradt, ami volt: teljesen a nép embere; élesen antiszemita, a keresztény-szociális programm szilárd hive a politikában és tári sadalmi téren. Polgármesteri beköszöntő beszédjében félremagyarázhatlan világossággal jelentette ki, bogy elveiből semmit föl nem adott. Épen azon nézeteit és terveit hangoztatta, melyek miatt I leginkább üldözték és melyek miatt eddig a polgármesteri méltóságra képtelennek találták. — De hát a kormány sem változott azóta. — Ugyanazon Bádeni ül a miniszteri széken, Luegert több egész mindegy: fizették-e vagy pedig nem ? A rovatos ivek jönnek-mennek, a rendeletek egymást érik, ennek az, amannak ez kell; a tanfelügyelő igy, a szolgabíró meg úgy akarja. Hol itt a rend ? Hol itt a megnyugtatás ? Nem igazolja-e mindez csupán, hogy a magyar tanügy fejnélkül jár! Egyszer ez kölcsönzi oda a fejét, máskor meg az s aztán innen a zűrzavar, a kapkodás, a folytonos ellenmondás és összevisszaság. Az csak most a kérdés, hogyan kezelhetik az e cimen befolyt tőkét ? Hogyan őrizhetik ezt ellen, a mikor azt sem tudják, honnan kaptak s honnan nem ? Persze a liberalizmus rendszere szerint az a fő, hogy fizessenek, vagy ha nem fizettek, hát a jövőben fizessenek, elszámolni minek ? Az nem fér össze a liberalizmussal. Csak gyűljön a pénz, hiszen a liberalizmusnak van ezer módja elkölteni! És ha csak ezen egy dologban látnók ezt a fejetlen gazdálkodást, ha csak a tanügy terén látnók ezt a nagy zűrzavart, volna reményünk arra, hogy pótolhatja az uralkodó rendszer. De a mikor minden téren, minden oldalról ez a kép tűnik szemünkbe, önkéntelenül az a gondolat támad föl bennünk, hogy attól a rendszertől javitást nem várhatunk, bukjék hát s éljen, törjön utat magának az az uj, egészséges áramlat, a melynek neve: néppárt s a mely elég biztosítékot nyújt arra, hogy ilyen fejetlen politikát űzni nem fog. Az esztergomi főegyházmegye nyugdij -intézete. Ebben a fontos ügyben ujabban a következő tervezetet vettük : I. Az intézet kötelezett tagja minden egyházmegyei áldozó pap. II. Jövedelmi források: A) Az alaptőke növelésére: 1. Az Érsek, káptalanok, kanonokok és más javadalmasok e célra tett adományai és hagyományai. 2. Az előléptetési dijak. B) Évenként nyugdijakra fordítandó jövedelmek : 1. Ő Eminenciája évi kegyes adománya. 2. A mélt. székeskáptalan kezelése alatt álló e célra gyűjtött tőkék kamatai. 3. Az intézeti tagok évi járulékai. III. A kezelő mélt. székeskáptalan minden évben szeptember hó végéig összeállítja a következő évi előleges költségvetést; azt 0 Eminenciájának jóváhagyás végett beterjeszti és a főmegyei körlevelelek útján köztudomásra hozza. No, ha ott benne van, gondoltam, magamban, akkor hát rendben van minden. De ő lordsága csak nem hagyott békében. Már éppen azzal akartam félbeszakítani a szigorú vallatást, hogy egész komolyan biztosithatom, miszerint én nem loptam el az ö ladikját, mikor végre eszembe jutott, hogy mit akarhat tőlem az ő csodálatos olasz beszédjével. Néhány évvel ezelőtt egy még a római időből származó, megkövesedett hajót emeltek ki a tó iszapjából, s ezt követelte rajtam a boldogtalan ánglius. Azt hitte, hogy itt a kertben őrizik. Már rég elhagytak az angolok, s mi még mindig álmodozva tekintettünk le a viz kék tükrébe. Aztán lassan megindultunk visszafelé. Az utcákon a városkának talán minden gyermeke elénk futott. Bájos, göndörhajú, feketeszemű, de piszkos angyalfejek. S mily bizalmasan, mily erősen, mennyi kitartással tudnak kérni. Hányféle hangon akarják megvesztegetni az utazó szivét és zsebét. Pedig nem is pénzt kérnek. A világért sem! Date un' sánto. Adjon egy érmecskét mondogatják. Nincs. Hát egy szent képet. Az sincs. Akkor cukrot. No ha ez sincs (s ugyan melyik idegen hordana ezekből zsebében valamit, amiről persze ők nem tehetnek) akkor aztán végre mégis kirukkolnak vele: adjon hát egy sol dót. (Pénzdarab.) Ennivaló kis zsarolók. A kiknek ereiben még forrón pezseg a régi római vér, amely egykor megadóztatta az egész világot. Mikor Albánóban elfogyasztottuk a villásreggelit, a fáradtság, a tikkasztó hőség eszünkbe juttatta, hogy nem a legutolsó élvezet lenne egy félórai sziesztát tartani. De hol? Ez volt a kérdés. Az egyik utcára egy gyönyörű park hívogató zöldje tekintett ki. Nem voltunk képesek ellentállani az erős csábitásnak, bár a hatalmas villa kapuján érthetően ijesztgetett az irás, hogy csak az uraság Rómából hozott engedélyével szabad a belépés. Én gyengéd célzásokat is tettem a kidobatás veszélyére. Hanem társamban több volt a bátorság. A dörmögő cerberusnak azt mondotta, hogy csak egy pillanatra óhajtunk betekinteni a kertbe. A válasz nem volt ugyan szívesen biztató, de mi azért csak mentünk tovább. Mindig beljebb hatoltunk a pompás karban tartott uton. mig végre csendes, árnyas helyre akadtunk. Ha már ennyire vagyunk, akár le is heveredhetünk. Végig nyújtóztunk tehát a buja, kövér füvön. Mélységes csend minden felé. Csak egy ostoba, nagypotrohű légy röpködött felettem. S még később is folyton, erős, mély hangon zümmögött körül. Egy ideig bosszúsan hallgattam. Eszembe jutott Petőfi »istentelen legye.« Ugyan mit zavar ? Utóbb azonban kezdtem kibékülni vele. Nini! Hisz nem is olyan ostoba ez a rovar. Sőt nem is kellemetlen. Valami jó ismerősöm is lehet onnan hazulról, a honnan a szél könnyű szárnyain jött el ide. Az ám. Hisz egész érdekes dolgokat tud. Hogy vannak itt. Mit csinálnak ott. Aztán mindig bizalmasabban, folyton halkabban beszélt. Végre egész suttogássá lágyult a bamba hiradó szava. Éppen valami érdekes dologba kezdett megint, mikor egy huncut veréb ott a fejünk felett élesen elrikkantotta magát. Csodálkozva, álmos szemekkel tekintettünk egymásra. No Iám, a szieszta tehát mégis sikerült. Minthogy a vonatra még sokáig kellett volna várakoznunk, jobbnak láttuk a legközelebbi állomásig gyalog megtenni az utat. Széles, kényelmes uton mértük végig a Castel S. Gandolfóig előttünk lévő távolságot. Akikkel csak találkoztunk, egész szokatlanul, keresztény köszöntéssel üdvözöltek bennünket. Csak két, már jól felcseperedett leányzó ütközött meg rajtunk. Ugylátszik ők is oda igyekeztek, ahová egyelőre mi. Utóiértek s már el is hagytak bennünket, midőn egyszerre csak eszükbe jutott valami s visszafordultak. Date un' corona — mondják. Adjanak egy rózsafüzért. Nincs nálunk, válaszoltunk. Micsoda fitymáló megvetés, sajnálkozó lenézés öntötte el egyszerre szemüket, arcukat, eleven vonásaik minden játékát! Mintha mon-