ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-12-25 / 52. szám

Akkor a katholikusok soha sem fognak kapni autonómiát ? De különben is furcsa okoskodás, akkor akarni adni a katholikusoknak autonómiát, amikor ezek tétlenül viselik magukat vagy előre beadják derekukat. Igy szokott a szülő bánni a gyerekével, midőn megígéri neki, hogy ha jól viseli magát vagy jól tanul, cukrot kap! Hogyan jut Wlassics kultuszminiszter ur ahhoz, hogy az ország katholikusai fölött ily atyáskodó hatalmat gyakoroljon ? Azt gondolja, hogy a katholikus autonómiából is fog majd oly kortes intézményt csinálni, mint a minő a reformátusok autonómiája volt a lefolyt választások alatt Szász Domokos »püspök« kezében? Akkor ugyan nagyon csalódik, mert a katholikusok autonómia nélkül sem engedték magukat fölhasználtatni, annál kevésbbé engedik majd autonómiával. Hiába való tehát az a várakozó álláspont. A katholikus autonómia vagy olyan lesz, amely megfelel a katholikus egyház isteni szervezetének, és akkor meglesz Wlassics kultuszminiszter nélkül is, vagy pedig nem fog megfelelni e. szervezetnek, s akkor Wlassicsnak minden akarata mellett sem lesz meg. Különben is azt gondoljuk, nem alkalmatlan az olyan kormány ily nagyhorderejű kérdés megoldására, amely egyházilag a múltban kompromittálva >van, a jelenben pedig semmi jelét sem mutatja a katholikusok iránti jóakaratának. Azért a katholikusok résen legyenek, az egyház iránti lelkesedésük ne lohadjon, mert ha van joguk autonómiát követelni, azt akkor is megkapják, ha Wlassics kultuszminiszter nem is találná éppen elérkezettnek az időt. Levelezések. A milléniumi ünnepségek utolsó akkordja Köbölkuton. Köbölkút, december 21. Alig mult két hete, hogy a legkegyeletesebb milléniumi ünnep, a lourdesi oltár-szobor megkoronáztatása végbement, most e hó 20-án ismét egy monumentális mű, egy a maga nemében párját rikító új orgona állíttatott fel milléniumi emlékként az isten házában. Ily remek, s ily mondhatni elévülhetetlen, kedves emlékekkel akarta Köbölkút hitbuzgó közönsége megörökiteni dicső hazánk ezredéves fennállásának ünnepét. Dicséretet és elismerést érdemel e vallását és hazáját hőn szerető nép. Buzogva sietett adakozni filléreivel a szegény, forintjával a gazdag, de mindenki adakozott. Ép oly közös most mindnyájuk öröme és dicsősége. Az érdemek oroszlánrésze azonban a tettekben fáradhatatlan Székesváry Imre helybeli plébánosé, ki. népének nemcsak hivatott lelkipásztora, hanem a hazaszeretet fejlesztése és ápolásában annak egyszersmind hadvezére is. A magasztos ünnepély lefolyása ez volt: Pontban 10 órakor lépett a nemrég megkoronázott lourdesi szobor oltára elé Mórász Antal kéméndi esperes-plébános, ki Veni Sancte~t intonált. A nép lelkesen hangzó éneke után, eszmékben gazdag, leírásban gyönyörködtető, előadásában végig megnyerő szavakkal ecsetelte az orgona eredetét, fejlődését más és más nemzeteknél annak kiemelkedőbb mozzanatait egész a mai korig. Majd a Teremtő bölcsességéről a legmagasztosabb szavakkal elmélkedett. Isten teremtett — úgymond — számunkra aranyat, ezüstöt, nemesebbnél nemesebb fémeket és drágaköveket, hogy gyönyörűségünket annál is inkább feltalálhassuk az ő alkotásaiban, de ugyanaz a Teremtő megvárja, hogy mi abból is áldozzunk az ő dicsőségének. S ime az emberi tudomány megszólaltatja a holt ércet úgy, hogy hallatára megrezdül a sziv, imára nyilik az ajk, s a dicsének hangja az érc hangjával száll, száll fel az Isten trónjához. Ezután következik a benedictió, mely után megnyíltak a felszentelt orgona harsonái s zengett a nép Te Deum éneke. Szent mise alatt a kar énekelt megszokott szép előadással. Mi kell a népnek? P . . . dec. 20. Tisztelt Szerkesztő Uram! Legyen szabad nekem egy pár szóval érinteni ama főbb eseményeket, a melyek nálunk a P . . . plébánia területén ez év lefolyása alatt történtek. Csak röviden akarom őket érinteni, mert nem akarok becses türelmével visszaélni. Mindenesetre a falusi élet egyhangúságában kiemelkedő pont a kath. olvasó-kör alapítása. F. év januárjában ünnepélyesen nyitottam meg filialisunkban a kath. olvasó-kört. A materban már idejövetelemkor találtam olyat, a melynek megteremtésében oroszlánrésze volt nagyra becsült elődömnek s jelenleg már kis-lévárdi plébánosnak Szücsy Géza úrnak. A kath. öntudat fölébresztésére és ápol asara az eddig elhagyott és elhanyagolt nép művelésére s nemesítésére bizonyára hatalmas tényező az ilyen kath. olv. kör. Csakhogy vezetése is elég gondot okoz az elnöknek, hacsak felületes munkát nem akar végezni s mindenen csak úgy könnyedén átsurranni. Alig hogy lezajlott fölöttünk a gyalázat fergetege: a választás, lelkünk készült egy nemes mennyei küzdelemre és harcra. A szent Missiót értem, amelyet a nagyszombati .fézus tarsasági atyák Daubner ésKubina végigküzdöttek most nálunk nov. 14— 24. nagyszerű. Megvallom őszintén, hogy fogalmam sem volt a missió hatásairól a üépre. Én mindjárt a mellett egy kis tiznapi exerciciumot igyekeztem végezni a lehető legnagyobb seminariumi szigorúsággal. A nép valósággal a mennyben érzé magát, a legnagyobb bűnösök megtérésében pedig valóságos csodákat láttunk. Az Űr kegyelme túláradó volt közöttünk e napon. Ez alkalomal egyúttal szerveztük a Jézus szentséges Szivének a társulatát, eddig van több mint 500 tagunk. Megalakítottuk a mérsékletesség egyesületét valami 200—300 taggal. Öröm volt nézni, mint mondanak le a legnagyobb korhelyek is az ördögi ital élvezetéről. Azt említenem sem kell, hogy a recipiált hazafiak a legnagyobb mértékben vannak consternálva. Különösen most, mikor kiadtam a jelszót a gazdasági s fogyasztási hitelszövetkezet alakítására. A lelkesedés roppant nagy mellette s remélem, hogy nemsokára a teljes siker fogja koronázni fáradságomat. A mit egy éves küzdelmem nem tudott elérni, azt elérte s megtette a szent missiók alatt reánk ömlött isteni-kegyelem. Bizony egy teljes évig küzdök, harcolok e szövetkezet mellett s dolgozom létesítésén, de itt is csak minden törekvésem, minden fáradozásom hajótörést szenvedett. S most végre-valahára belátták, hogy bizony jó dolog az ilyen (szerkezet) szövetkezet, jóllehet némelyek még most sem hisznek benne. De most már nem törődöm a kétkedőkkel, mert a nép lelkesedése és óhaja mellettünk van s az buzdit tovább lankadatlan cselekvésre. Igy munkálkodunk tehát mi a néppárt programmjának érvényesítésén s megszerettetésén. Adjon csak az Úr Isten erőt és kitartást s a haza virulni fog. Az igrámi próféta. G.-U. december 20. Tisztelt Szerkesztő Ur 1 Becses lapjában nem rég »az igrámi prófétáról « olvastam néhány megjegyzést. >A coelibátust* nem olvastam ; olvasni aligha fogom ; az érte járó egy frtot ugyanis jobb célra fordítom. Róla tehát véleményt nem mondhatok, hanem becses engedelmével egy-két szót az előfizetési felhívásról. 1. Ez azt mondja, hogy társadalmunk »erkölcsi hanyatlásának főoka a kötelező coelibatus.« Tehát szerinte coelibatus — erkölcstelen társadalom. Nős papság — erkölcsös nép. Nos, vájjon nincsenek-e hazánkba vidékek, hol a papság nős? Nincsenek-e görögök ? protestánsok? vájjon ott a nép angyal ? vájjon nálunk ördög ? Ö jó erkölcsök hazája Oroszország ! Téged magyar kivan nős papjaiddal ! Ezen állítása kézzelfogható hazugság ; mint néhány év előtt azon liberális állítás: »Boldog lesz az ország, ha bejön a »polgári házasság « ! Látjuk ! 2. »Kényszeritett« coelibátust emleget. Én is kath. pap vagyok, de ilyenről nincs tudomásom. Az egyház nem azt mondja: Muszáj pappá lenned! Hanem azt: Ha akarsz papom lenni, önmegtartóztató életet kell folytatnod ! Tehát ezen állítása is ráfogás ! 3. A coelibátust a társadalom veszedelmének mondja. Ott feleljen helyettem más. gyanútlan tanú s nem kisebb ember, mint Horváth Mihály : »A simonia mellett éppen a papi házasság volt az egyházi bajok egyik főoka, az egyházi fegyelem megrontója (XI. században.) A nős papok, családjaikat gazdagítani óhajtván, az egyházi javakat gyakran megcsorbitották, rendeltetésök céljából elvontak, hogy gyermekeiknek alkalmazást szerezzenek, nemcsak igen könnyen a simoniára, hanem, mi következményeiben szinte kártékony lőn, a világi \ urak kegyeit keresve, azoknak, hivataluk érdekei ellenére is, mindinkább szolgáivá sídyedtek s maguk is segédkezet nyújtottak, hogy az urak, mellőzve a szabályos kanonika választást, kényök-kedvök szerint kegyenceiket nevezzék ki az egyházi hivatalokra.« (A ker. első százada Magyarorsz. Budp. 1878. 370—1.) »Az egész művelt (?) tarsadalom« söpörjön a saját háza előtt, és ne avatkozzék illetéktelenül az egyház kizárólagos jogába. S. Czobor Béla felolvasása. Nem valami nagy, de tekintélyes és illustris közönség jelenlétében tartotta meg az „esztergomi történeti s régészeti társulat" vasárnap felolvasással egybekötött hangversenyét. Örülünk, hogy a társulat mindinkább megakar felelni azon várakozásnak, a melyet hozzá, mint úgyszólván egyedüli tudományos társulatunkhoz méltán fűzünk. Legyen nálunk is e társulat a szehemi mozgalomnak társadalmi faktora, s erősen hisszük, hogy érdeklődést s mozgalmat fog maga iránt kelteni. A vasárnapi est szellemi élvezete, annak rendezése zálogát nyújtotta azon tevékenységnek, a mely a társulat vezetőinek lelkét eltölti. A főgymnáziumi ének- és zenekar ismételten bebizonyította, hogy munkás s ambiciózus kezekben van, s Schédl Arnulf s Borovitska Adolf tanárok a múzsáknak egész gárdát nevelnek. A zongorázó hölgyek és urak, Bellovits Karolin, Brenner Juliska és Perényi Irma úrhölgyek, Magurányi József és Felsenburg Gyula művészetük egész zsenialitásával járultak a hangverseny sikeréhez. A rendezőség nem (

is késett figyelmének szép csokrok átnyujtásával kifejezést adni. Az érdeklődés súlypontja dr. Czobor Béla egyetemi m. tanárnak, a műemlékek bizottsági előadójának felolvasására esett, a ki műtörténeti előadást tartott a kiállítás történeti csoportjának egyházi részéről, s szakavatott, lelkes hangon tartott előadása folyton lekötötte a hallgatóság figyelmét. A felolvasás kivonatát, a melynek különösen a »Mátyás kálváríá«-ról és a »sz. koroná«-ról szóló része volt momentozus, következőkben adjuk : A felolvasó mindenekelőtt örömének adott kifejezést, hogy a történeti emlékekben oly gazdag helyen, a magyar kereszténység székhelyén, a régészeti és történelmi társulat elnökségének szives meghívásából felolvasást tarthat. Esztergom oroszlánrészét vette ki a millenáris kiállítás történeti csoportjában, azért méltónak találná, ha hosszabb idő állana rendelkezésére, hogy e fényes gyülekezetben a millenáris kiállítást néhány vonásban bemutassa ; de mivel ezt tennie az idő rövidsége miatt lehetetlen, a műtörténeti kiállításról, mint az egész kiállítás szemefényéről fog megemlékezni. A fölolvasó, mint a kiállítás történeti csoportjának fő-előadója, úgyszólván rendezte a kiállítást, mi nem volt könnyű feladat. Midőn elfogadta a programm kivitelét, két sarkalatos pontra helyezte a fősúlyt: 1., hogy azt kronológiai csoportosításban, 2. nem modern épületben, hanem a multat élénken visszaadó régi műépitményekben mutassa be. Ezt az építészeti kivitelt Alpár Ignác zsenialitással alkotta meg. A kiállítás történeti része hazafit, és idegent, mindenkit elragadott. Nem is volt könnyűszerrel mindezt összehozni, bár a sikert a biboros-hercegprimás tiszteletbeli elnöksége, a püspöki-kar és szerzetesrendjeink főnökeinek részvételi Ígérete úgyszólván biztositotta. Mindazáltal sokan féltek átengedni műdarabjaikat, s ha ezt felhozza, nem a kiállítók érdemeit akarja csorbítani, csak azon nehézségekre akar utalni, melylyel a kiállítás rendezőinek megkellett küzdeniök. Az a nagyszámú műkincs látása, melyet sikerült összehozniuk, magát Ö Felségét is bámulattal töltötte el, s e szavakat mondotta: „ennyi kincset még sohasem láttam együtt, nem is hiszem, hogy valaha mindezt sikerülne összehozni." Czobor ezután felsorolta a műtörténeti kiállítás nevezetesebb darabjait, az egyes kiállító kincstárak megnevezésével. Igy például a győri székesegyház kincstárából ott volt Szent László ereklyetartója, Bornemissza Pál 50,000 forint értékű gyöngyös infulája. Nyitráról két arany kehely, s egy evangeliumos könyv volt a kiállítás dísze. Pannonhalmáról Sz. István alapító levele, a bissus palást (a koronázási palást, mintázata), a remek aranyszobrocskákkal díszített ereklyetartók voltak