ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-12-25 / 52. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1890. december 25. 52. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az árva karácsonya. i. Néhány évvel ezelőtt történt. Sötét hideg éjszaka boralt Keresztesfalvára, a csipős téli szél zörögve csapkodja a fagyos hócseppeket a házak oldalaihoz. Az emberek behúzódva házaikba, a bekövetkező karácsony lélekemelő ünnepének csendes éjszakáját virrasztják. Az egyes házak ablakaiból majd mindenfelé kiragyog a mécsvilág, halvány fényt vetve az átellenes házak hófehér falaira. A félig nyitott ablakfüggönyök hasadékjain bekandikálnak időközönkint a betlehemet járó fiúcskák s ott, hol megrakva látják az asztalt dióval s mákos patkókkal, meg nem tudják állani, hogy he ne kínálják magukat többnyire tréfás verseik elmondására, ahonnét azonban a szegénység néz ki a szobából, onnét csakhamar odább állítanak. Egy ily szegényes viskó áll majdnem a templom szomszédságában. Elég nyilvános helyen van ugyan, de azért nem igen vetnek rá szemet a járókelők. Zsuppos a teteje, fából van, avult deszkákból összetákolt ajtajának a kilincse, kitört ablakának fiókjai vastag cukorsüveg-papirral vannak beraggatva. Nincsen sem kapuja, sem kerítése, fütyölve járja körül a Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. téli szél. Szegény öreg Zsuzsi néni, a falu egykori szorgalmas napszámosnéjának a tulajdona. A szegényes házból időközönkint lassú nyögés és mély fohász hallatszik ki a sötét éjbe. Ott fekszik Zsuzsi néni kórágyán némán, mozdulatlanul. A beteg ágyához közel egy rozoga szalmaszéken tört faggyúgyertya pislog, gyenge lángját ide-oda hajtogatja a ki- és bejáró szél. Egy másik széken, szintén a beteg ágya mellett, egy szép tizennyolc évesnek látszó, feltűnő szépségű leányka virraszt, ki ragyogó kék szemeivel kémlő pillantásokat vet néha a betegre. — Hány óra, édes leányom ? kérdi a beteg. — Epp most harangozták az elsőt az éjféli misére — feleié a leány. A beteg elhallgatott, miközben az ápoló leány megigazgatva betege fejvánkosát, tovább virraszt. Rövid idő alatt azonban egész nyugtalanul kezdett lenni-a beteg. — Mariskám ! Édes leányom, — hörgé — én igon rosszul vagyok, érzem, hogy meg kell válnom tőled, de hiszem, hogy a siron túl újra ölelhetlek. Ismét árva leszesz, de a mindenek Atyja gondot fog viselne reád, csak bizzál benne. A beteget vigasztalni akarja ápoló őrző-angyala, de zokogása elfojtá hangját. A haldokló még egyszer fölveté szempilláit könnyező árvájára, majd szivéhez kap s lelke elszáll a legjobb Atyához. Az árva egy percre felsikolt, majd befödve Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. nemzetet is megváltotta és senki más meg nem válthatja. Megmentésének és fen maradásának egyetlen módja, ha visszatér a kereszténységhez, tanításaihoz és erkölcseihez, a kereszténység társadalmilag újra szervezkedik s a magyar királyság törvényeiben és intézményeiben keresztény állam lesz megint. Ne csodálkozzunk azon és ne essünk kétségbe a miatt, hogy ilyen borzasztó idők jöhettek Magyarországra. Mit mondott az öreg Simeon az Üdvözítőről anyjának, Szűz Máriának j. Ugyebár ezeket: »Uram, látták az én szemeim a te Üdvözítődet, kit készítettél minden népeknek; a pogány népeknek megvilágításokra való világosságot. — Ime ez tétetett Izraelben sokaknak elesésére és föltámadására és jegyül, kinek sokan ellene mondanak.^ Ez igy jósoltatott és csodálatosan beteljesedik azóta mindig; íme most is Magyarországon ezek bekövetkeztek. Sokan, nagyon sokan ellene mondanak a Krisztusban való hitnek, neki magának. Sokan megbotránkoznak benne és elesnek. Sokan üldözik a bölcsötöl, hogy megölhetnék a keresztfáig, melyen fölfeszítsék, mert nem tudják bevenni az ö világosságát sem az izraeliták sem a pogányok. És mégis ez ama világosság, mely a mi népünknek adatott, nemzetünknek feltámadására. A mint igaz. hogy Magyarország veszendő, ha keresztény lenni megszűnt, hiszen látjuk sülyedését és nagy veszedelmét; azonképen bizonyos, hogy más menekülése nemzetünknek nincs, mint a kereszténység lélekben, a kiszenvedett megüvegesedett szemeit, néhány percre távozik a nyomor és halál tanyájáról. A lélekharang siró hangja kísértetiesen járja, be a sötét éjszakát, a falubeliek imára nyitják ajkaikat s kíváncsian kérdezgetik, hogy Úr Isten, ki halt meg a faluban ? II. Zsuzsi néni szegényes házikójával szemben szép magastetejű, cserépzsindelyes ház díszíti az utcasort, kivilágított ablakaiból kilátszanak a szép csipkefüggönyök. Már maga a ház külseje belső jómódra mutat. Özvegy Szita Jánosné tulajdona. Tekintsünk be hozzájuk. Föl van terítve az asztal. Éppen vacsoránál ül a családanya egyetlen fiával, ifjú Szita Jánossal, ki csak a napokban szabadult meg végleg a katonaságtól, hol hosszű három évet töltött. A jó asszony nem győzi kínálgatni a jó vacsorával, majd az egyik, majd a másik jó falatot teszi fia tányérjára, közbe-közbe anyai örömmel tekint a szép nyúlánk termetű fiúra, alig telik be látásával, hisz oly régen látta, különben is ebben van egyetlen boldogsága. Már mielőtt ez hazajött volna, elgondolta, hogy minő boldog lesz majd akkor, ha János hazajöhet, ha megházasodhatik, s a fiatalok átvesznek tőle minden házi gondot s ha majd egy szép fiatal menyecske sürgölődik a háznál, ő meg csak a kis unokáival játszadozik. Jánosnak már elmondott mindent, de mindent, ami a faluban történt, mig ő távol volt. Keressük a Megváltót. Irta : Kaas Ivor. Budapest, dec. 22. Bűnökbe merült népe hazánknak! A pogányság elfoglalta Magyarországot, hitetlenebb a töröknél, s uralkodik felettünk kegyetlenül. Műveltséggel és tudománynyal a keresztények közül sokat elcsábítottak, hogy ne féljék Istent és ne higyjenek a Jézusban, hanem hivalkodjanak és mulassanak, mert rövid az élet s nem bünteti az állam az erkölcstelenséget. Sokan elcsüggedtek és elpártoltak azok közül is, kik az apostoli királyban biztak és a keresztnek hűségét fogadtak; azt mondván, minek ellenkezzünk a hatalmasokkal, kiknek átadatott az ország, nekik sok pénzük és nagy erejük van, mi pedig kevesen és gyöngék vagyunk; ha nem engedelmeskedünk, elveszik tőlünk még azt is, a mit meghagytak, börtönbe vetnek és kipusztítanak minket; azután pedig nem lesz a ki a nyájat őrizze és legeltesse, s bérencek kezére jut az, egész nép s még jobban meg fog romlani, mert nem is fogják vallásra tanítani, hanem csak munkára, katonaságra és szolgaságra és mindenféle dorbézolásra. Jobb lesz tehát barátságot tartanunk a kormánynyal és a szabadelvűekkel s mm tenni ellenük semmit. Kik így beszélnek és cselekesznek, világi bölcseségükben veszni engedik a kereszténységet Magyarországon. Látnivaló, hogy épen ezt akarják ellenségeink, midőn fegyverszünetet Ígérnek a törvényhozásban, hogy zavartalanul ragadozhassanak a közigazgatásban s üldözhessenek minket keresztényeket rendeletekkel, kinevezésekkel, községeinkben, iskoláinkban, közgyűléseiken, sajtójukban, s meg ne engedjék, hogy szervezzük magunkat autonómiában. A kigyó jói lakott és emészteni akar. Parancsolja, hogy hagyjunk neki békét. A liberalizmussal való paktum husz esztendő alatt szétmállasztotta a kereszténységet s engedte, hogy a pogányok és zsidók eláraszszák egész Magyarországot, magukhoz ragadjanak minden befolyást, tetszésük szerint neveljék az ifjúságot, s mikor elkészültek, jöttek és megtámadták az egyházat és a vallást. Megismételni szeretnék ezt a politikát, előkészíteni az ujabb rablótámadást. Nagyon szomorú a mi sorsunk és igen keserves a mi reménységünk, mert kiben bízhatunk ? Bűneinkért bűnhődni rettegünk, s remegünk Istenhez visszatérni. Pusztulni látjuk népünket, hazánkat, s nemzetünk és egyházunk erőtlen az ellenállásra. A romlottak diadalmaskodnak és kormányoznak s az elvetemültek dobződnak és törvényt hoznak. A birák nem szolgáltatnak igazságot és a karhatalom törvénytelenül zaklatja a polgárokat, kik nem áldoznak a liberalizmus oltárain az élő ördögöknek. Vigasztalást hol keressünk, megváltást mikor, kitől várjunk? A földön az emberiségnek csak egy megváltója született, a Jézus Krisztus, és soha többé nem születhetik más. A magyar