ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-18 / 42. szám

Ugyanazon év szept. 28. az esztergomi bég garázdálkodása miatt Thurzó György irt Ali budai basához : »Az esztergomi pasának fenyegetésiről és illetlen cselekedetiről, az vármegyéknek csak hallgatni is eluntuk sok panasztételeiket. Ennekelötte is találtuk vala meg Ngodat, kérvén azon, parancsolná meg Ngod az esztergomi pasának, hogy szűnnék meg az szegénységnek fenyegetésével és tartaná magát az végezéshez, holott a végezésnek meg nem tartása a békességnek háboritása. Az esztergami pasa ezzel nem gondolván az végezés ellen im ismég minemű fenyegető levelet irt az mohii, ó-barsi és kis-györödi bíráknak és polgároknak. Ezek az faluk pedig nem azok közül valók, akik mindenkor és szüntelenül hódoltak volna, mert ezek azolta, hogy Esztergom keresztény birodalma jutott volt, mindenkor az oda be való szolgálattól szabadosok voltak és soha meg nem hódoltak, hanem ennekelötte három esztendőkkel erőltetésből mentenek volt egyszer be, de akkor is egy hónapig ha bejártak, s azután, sem azelőtt be nem hódcltak, sem szolgáltak. Azért mindaddig is szabadosak a hodolástól, mig a comissárius urak együtt Ngoddal a végezés szerint el nem igazítják. Ngodat azért mint jó szomszéd vitézlő ur barátunkat kérjük, ne hagyja a megnevezett helybéli szegénységet bántani, se kényszeríteni, sőt az esztergomi pasának tisztinek méltóságából erősen és ugyan keményen parancsolja meg, hogy efféle fenyegető és készeritö írásoktól szűnjék meg, hanem várjon Ngoddal együtt az Comissáriusok végezésektől, holott már a végezésnek napja is nem messze vagyon, addig már nem is vehetnek semmi jövedelmet. Az szegénység pedig, hogy ezért szenvedjen, nem méltó, mert mi hagytuk meg nekik fejek vesztése alatt, hogy be ne hódoljanak, nem is vétkeztünk benne, holott az hatalmas császároknak hitekkel erősített végezéshez tartottuk és tartjuk magunkat. Hogy azért a szent végezés minden czikkelyében megtartassék, és a faluk el ne pusztuljanak, Ngodat kérjük, tartassa, meg Bel&er pasával is az végezést, holott az hatalmas császár után az is Ngtól függ s köteles az szent békesség sérelem nélkül való megtartására.« Bekér utóbb a temesvári pasalik jenéi szantságjában működött és a Márga vizén inneni részeket Erdélytől elszakította, 1636-ban mint Temesvár kazlár bégje és a Dunán innen levő szantságoknak és hadaknak parancsnoka működött és mint ilyen levelezett Rákóczy Györgygyei. Az 1636-ban Esztergomban uralkodó szandsákbéget névleg nem ismerjük, de ismeretes róla, hogy őt Eörsi Zsigmond meglátogatta, aki Eszterházy Miklóstól, Kismartonból vitt magával török rabokat. Eörsi ezeket irja: Mivel jul. 26-án későn indulhattunk Komáromból, az nap be nem mehettünk Esztergomba, hanem kivül a váron Mehmet aga kertében rendeltek szállást, maga az aga is kün hált velünk. Oda érkezett a párkányi aga is vacsorára. Ezek igen sokat beszélgettek Rákóczi fejedelemről, nagy, nehéz és kemény szókkal illetvén és nyilván beszélvén, hogy a fejedelem cigány, nem vitéz csak kalmár, nem érdemli a fejedelemséget, sok latorságot csinál az országban. Rétien Istvánt, aki az bátyáról is fejedelmi nemzet, kiűzte országából, az fiát megétette méreggel, s az vejét Zólyomit kemény fogságban kínozza, melyet meg is vakittatott. Székely Mojzes is fejedelmi nemzet, azt is kiűzte az országból. Mivel azért ezek mind az ő császárok köntöséhez ragaszkodván, igazságot kérnek, beviszik az országban Bethlen Istvánt és Rákóczit kiűzik. Másnap reggel a bég szemben jött velünk. Megtolmácsoltatván, hogy Nagyságod köszönteti, mi is köszöntöttük, s hogy járásunk az békesség végett vagyon, mivel némely hitván csavargók, mind az két részről bántani akarják az szent békességet, kit a két hatalmas császár sok költséggel és nagy emberek fáradságival szerzett. Parancsolná az vitézinek, hogy mind hódoltatástól s mind az csatázástól szűnjenek meg, mivel az Ngod méltó kivánságit értvén a vezér, ez után is parancsolat érkezik felőle. Tudjuk ez dolog felől, becsülettel vévén mind ez szókat, ajánlja esmerkedését, jövendőben is kedveskedését, mivel látja az Ngod küldte rabokban is, hogy az békességnek őrzője akar lenni. Papasogli Méhemet 1625-ben mint szantságbég működött Székesfehérváron. Onnan helyeztetett ide. Ezt a budai vezér, Hasán basa 1630. decemberben irt levelében nem bégnek, hanem »Esztergomban lakozó Mehmet pasának« nevezi, mégis őt csak szandsákbégnek tartom, azért, mivel Hassan egri béget »beglerbeg Murád pasának«, a szolnokit »Muharin pasának« nevezi, és mondja róluk: »Az én kezem alatt levő bégeket, basaságokat, kik én velem itt vigyázásban vágynak, összegyűjtöttem.« Ebből pedig világos, hogy a bégeket, basaságokat maga alárendeltjeiül tekinti. Az ő alárendeltjei pedig a szandsákbégek voltak. 1630-ban október 22-ikén Eszterházy Miklós levelet intézett, melyben őt: »Tekintetes és ngos Papasogli pasának, hatalmas török császár esztergomi helytartójának etc. nekünk szomszéd ur barátunknek* nevezi. A levél tartalmából kivehető, hogy Papasogli valamely magasabb állásból került ide, hogy itt valamely ügyet megvizsgáljon. Legjobb felvilágosítást ad maga a levél, melyben ezek fordulnak elő: »Elvettük az Klmed, 16. napján ennek az hónak Esztergámból irt levelét, melyet megolvasván, megértettünk. Ne csudálja azért, hogy mi Kidet nem esmérjük, mert Istennek hála, Kddel egy táborban soha sem hadakoztunk, mint talán sokan az magyarok közül, a kik Kdet esmérik. Nem szólunk az ellen is semmit, mi volt legyen Klmed és micsoda tiszteket viselt, de mi nálunk az ki egyszer kapitánságot vagy generálisságot viselt, másszor azt hadnagyságra vagy alacsonb hivatalra, a mint volt azelőbb nem szállítjuk, hanem életével fizet, a kiért tisztit el szokták venni. Meglegyen azért a Klmed becsülete adva, de nem abból aki volt, hanem a ki most, '' kell ítélnünk Kidet. A mi penig az Klmed birö1 ságát illeti, hogy azért küldte volna az ngs budai j vezér Esztergomba, hogy meglássa és Ítélje, ha a : mi részünkről valók-e avagy az esztergomi bégek I cselekedtek holmi illetlen dolgokat. Abban mi, jó barátunk megbocsát, de bírónak Kidet nem esmérjük, mert tudjuk azt, hogy minden szakács a maga fazeka mellé szít és egyebaránt ha két fél között igazat akar esmérni Klmed, nem csak egy félt kellene meghallanod, hanem az más félt is, ezek penig Klmed eleiben sem panaszokat, sem mentségeket nem viszik.« Több közbeszúrás után így folytatja: »Az esztergami majoroknak megégetísit ne vélje Kid, hogy igen nagy dolognak tartsuk mi is, ha szinte megtörténnék is, de megcselekedtetjük, ha Kid nyugtalankodván, az szegény embereknek akarna kárt tenni, ha felégetne valamelyet azokban a falukban, a melyeket most beholdolni kíván.« Roszul járt 1641-ben az akkori esztergomi bég. Ezt Eszterházy Miklós, urának, Múzsa budai basának erőszakoskodás és hatalmával való visszaélés miatt feljelentette, mire őt Múzsa hivatalától elmozdította. Múzsa erről jan. 31. igy ir Eszterházynak: »Irod, hogy eddig néhány falvat és palánkot tűzzel megtámadva, azokat a lángoknak adtuk volna martalékul s hogy ez valóban tőlünk ered és engedélyünkkel történt. Kedves barátom, az első és második szerződésünkhöz képest jó egyetértés céljából és a szegény raják iránti könyörületből mint tudod, az eféle dologhoz beleegyezésünket nem adtuk. Még eddig egyátalában semminemű békeelienes cselekménybe bele nem egyeztünk s a zavargókat megbüntettük. A jelenlegi ügyekre nézve a defterkhánénkban (pénzügyi irattár) bejegyzett falvak közöl egy vagy kettő makacsul viselvén magát s meg nem jelenvén, az esztergomiak tudtunkon kivül, oda mentek, hogy őket megzálogolják ; visszatértük után erről értesülvén, egy agánkat Esztergomba küldöttük s a béget és agákat előhivatván, kérdőre vontuk őket. »Midőn a zálogolás végett kiindultunk, utunkat állották« volt a válasz. De előbb igaztalan módon foglyotokká esvén, hár Esztergom bégje volt, ama ; tény fölötti fájdalmában nem tudta mit cselekedett. Nem bírván tettét eléggé igazolni, nevezett béget és a vétkes agákat hivataluktól elmozdítottuk s néhánynak még nyugdiját is megnyesvén, őket megbüntettük. Mi belé nem egyeztünk, hogy ok nélkül csak egy lovas is kivonulhasson. Jelenleg az Esztergomból általunk ide hivatott embereknél kérdezősködtünk: »Sehol gyújtogatás nem történt, csupán egy-két csűr gyulladt ki« mondák ezek s ennek ig azsa gáról fejeikkel kezeskedtek. Különben teljes jólétet kívánunk. Kelt 1641. jan. 31. csütörtök, Buda megerősített városában.* Az 1661-ben Esztergomban uralkodott szandsákbég nyers ember lehetett, arra vall máj. 4-ikén az Érsekújvárhoz tartozó falvakhoz menesztett levele, melyben így ir: »Ti kikhez az én írásom jutand, nyissátok ki szemeiteket és eszközöljétek, hogy a kívánt szerek táborunkba küldessenek ; ellenkezőleg ti bírák és hivatalnokok, 'kezeiteket összekötözöm és lábaitokat összetöröm és gyermeket anyjuk öléből elszakítom, mint ezen papir elszakad. Ez nem az én, hanem a nagyhatalmasságu császár parantsa. Adatott Esztergomban stb.« Tanügy. Az angolkisasszonyok budapesti polg. isk. tanitónő-képző intézetéhez Kopp Lajos tanár a mennyiségtudományi, Szenessy Mihály tanár a természettani, Kis Etelka polgáriskolákra képesített tanitónő a természetrajz, vegy- és gazdaságtan tanszékére 0 Eminentiája által rendes tanárokul neveztettek ki. Tanügyi kinevezések. Kendefi István maszti, Fodor István lúdi, Kock Emil únyi, Dobat Antal tarjáni, Fenyvessy János jalsói, Dudics László páldi, Leboda László inaroelházai. Nagy Imre nagybárkányi, Jakubeczi Pál stepanoi, Bieliczky Albin podolai, Laczkovits János trebetei, Ellenberger Sándor lehotai, Szopusek János várkonyi, Gondy László nagyoroszi, Ralbovszky Endre szkicói, Bianek János varsányi, Kabala János laksár-uj falui, Baráth András vásáruti tanitók állásukban véglegesittettek. — Biboros Főpásztorunk 0 Eminentiája a csém-pusztai tanitói állomásra Szabó Kálmán győr-szent-mártoni tanitót nevezte ki. * ^ Irodalom és Művészet. Az esztergomi főmegye kath. népiskoláinak története Dr. Komlóssy Ferenc egyházmegyei J főtanfelügyelő hazánk ezeréves fennállásának ünneplő évében a Biboros Hercegprímás által folyó év január havában 314. sz. alatt körrendeletileg foganatosíttatott összeírások alapján az Esztergomegyházmegyei összes róm. kath. népiskoláknak történetét, nemkülönben az iskolák vagyonára, illetve fentartására vonatkozó adatokat statisztikailag feldolgozván, sajtó alá rendezte. — Ezen maradandó becsű mű, mely 100—110 nyomtatott ívre terjed, méltó emlék lesz az egyházmegye közel 9 százados népoktatás-múltjához; miért is Ő Eminenciája elrendelte, hogy az minden egyes róm. kath. iskolának megszereztessék s e végből azt is kegyeskedett megengedni, hogy a mű ára, 5 frt — az iskola pénztárából, vagy ennek hiányában a templom pénztárából rendeltessék meg. Ezen művet magunk részéről is melegen ajánljuk j a népiskolák iránt érdeklődők figyelmébe. Áz előj fizetés a mű szerzőjéhez, dr. Komlóssy Ferenc ! prépost-kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelőhöz I küldendő. A „Katholikus Hitvédelmi Folyóirat" (Szerkesztik : T. Pelikán Krizsó és Keményfy K. D.) októberi füzete a következő tartalommal jelent meg: 1. A néptanítók anyagi helyzetéről. Irta: Agricola Rusztikus. 2. A világról. Egy könyv mely nem hízeleg. Irta: Kolmár József. 3. La Szalette nagy titka, (f.) Irta: dr. Krammer György. 4. Szenteld meg az Ür napját! Palissa A. után: Szecsey Ferenc. 5. Megtértek Csarnoka. Thayer Ihon. 6. Protestáns Szemle. Keresztes vitézek Ős-Budavárában. — Kesergő Zsigmond, óh mondd, óh mondd . . . ! — Antal Gábor lecketanár megleckézteti a katholikusokat. Vígjáték különböző le és felvonásokban. Helyenkint Antaltűz világítással — Tóth Lajos, nem ünnepel. Onokrotalusztól. 7. Irodalom. 8. Vegyesek. 9. Saverny Róbert vagy a keresztes hadak keleten. Magyarítja T. Pelikán K. Egy iv kath. reg. Hatodik iv. — Előfizetési ára egész évre 4 frt. Megrendelhető a szerkesztőségben: Pozsony, Ferenciek-tere 1. sz. IVyilt-tér. Köszönet-nyilvánítás. Mindazok, akik szeretett nőm, illetve édes anyánk elhalálozása alkalmából szives részvétükkel megtiszteltek s a temetésen való jelenlétükkel bánatunkat enyhíteni kegyeskedtek, fogadják ez uton is mélyen érzett hálás köszönetünk őszinte nyilvánítását. Esztergom, 1896. október 16. Fekete György és gyermekei.