ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-22 / Rendkívüli szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. október 22. Rendkívüli szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. mánypártinak lenni, nagyon kényelmes, nagyon érdekes, nagyon hasznos is; de kérdem az alkotmányosság abcés diákjait, vájjon összeegyeztethetö-e a nemzet önrendelkezési hatalmának elemeivel s alapfogalmaival? Az apostoli király különben is alkotmányos király s a milyen lesz parlamentje, olyan lesz kormánya. Segitsük az apostoli királyt, hogy ne kövessenek el eröszakot lelkiismeretén az általunk választott képviselők! ez az igazi királyba és király tisztelő érzület. Szavazzon a kanonok úr is katholikus érdekeket s ne a liberalizmust szolgáló képviselőjelöltre ; támogassa az alkotmányos királyt keresztény meggyőződésében az által, hogy oly képviselőjelölt mellett foglal állást, aki a törvényhozásban ne a katholikus érzelmű király ellen dolgozzék; ez illik az egyház fiaihoz; ezt várja tőle az egyház legfőbb védő ura. Az egyház dús javadalmai sem arra valók, hogy azokat a kereszténység megtörésére használjuk, s az egyház gazdatisztjei sem arra, hogy a liberalizmus zászlait lengessék. Itt nincs ázó merő politikai meggyőződésről. Aki a liberalizmust szolgálja, annak, — ha tudja mi az a liberalizmus — a meggyőződése az, hogy a keresztény táborral ellenséges lábon áll. Már pedig azok a javak tényleg a keresztény egyház javai. Nem volna-e bárgyúság az egyháztól, ha saját javaival és segédeszközeivel vivatná vagy vivatni engedné önmaga ellen a harcot?! Nem volna-e gyáva kötelességfeledés egy magas, papi testület részéről, ha szemet hunyna gazdatisztjeinek korteskedése előtt, amely korteskedés a liberalizmust szolgálja ? Itt, igenis van helye a becsületérzésnek, s meg is volt az illetőkben; megtették kötelességüket. Majd megteszik mások is, s reméljük, hogy a gazdatisztek is, ha megtudják, hogy az egész világon, társadalomban s politikában, tudományban és sajtóban a liberalizmust keresztényellenes rendszernek és áramlatnak tartják. Igy tartja ezt a pápa, igy a Syllabus, igy a püspöki kar, igy a katholikus parlamenti pártok a müveit nyugaton; no de nem igy tartja Pór Antal, s dacára, hogy még Tisza Kálmán se bizott a kanonok úrban, azért mégis mozog a föld. — Választási naptár. Okt. 28-án: Arad (1 kerület), Resztercebánya (1), Budapest (9), Bélabánya (1), Csongrád (1), Debrecen (3), Eger (1), Esztergom (1), Fogarasmegye (2), Győrváros (1), Hajdú-Böszörmény (1), Hód-Mezővásárhely (1), Kolozsvár (2), Koraárommegye (5), Körmöcbánya (1), Nagy-Kőrös (1), Nagyvárad (1), Pápa (1), Pécs (1), Pozsony város (2), Szamosujvár (1), Sopron város (1), Szeged (2), Szarvas (1), Temesvár (1), Zenta (1), Zombor (1), Aradmegye (7), Bácsmegye (11). Csanád (2), Esztergommegye (2), Győrinegye (3), Hontmegye (3), Máramarosmegye (6), Pozsonymegye (8), Pestmegye (11), Sárosmegye (6), Somogymegye (8), Sopronmegye (6), Szepesmegye (6), Temesmegye (9), Tolnamegye (6), Torontálmegye (11), Ugocsamegye (2), Vasmegye (10), Zalamegye (9), Zólyommegye (3); összesen 174 keTámogatható-e a liberalizmus? Esztergom, október 21. /^,-Pór Antal kanonok úr a »Szabadsag« mult számában, a liberalizmusról szándékozott fölvilágosítani az uj lap olvasóit. A fölvilágositás azonban olyan modern világosságféle, a melytől a felvilágosultak megvakulnak; mert a kanonok úr cikkéből nem tudják meg az olvasók, hogy mi a liberalizmus, hanem határozottan helytelen, teljesen téves fogalmat szereznek maguknak róla. Miután az „Alkotmány

11 más formában érdemlegesen elbánt Pór Antal állásfoglalásával, — mi csak cikkének tárgyával foglalkozunk, s megadjuk rá feleletünket teljes tárgyilagossággal s őszinteséggel. A kanonok úr egy jóságos, jámbor lelkületről, a felebaráti szeretetről ir, s ráfogja, hogy ez liberalizmus; szeretni mindenkit, ez a liberálisok föelve; »aki más elveket fog a liberalizmusra, az vagy téved vagy téveszt.« Akkor hát az egész világ téved. Téved, mert létezik ma a világon iskola, rendszer, párt, — vagy bárminek is nevezzük különben, melyet hivei csak úgy, mint ellenségei liberalizmusnak hivnak. Ha a liberalizmus nem egyéb, mint szeretet, ugyan képezne-e elválasztó fonalat az egyházpolitikában, a mozgalmakban, javaslatokban, sőt az egész világnézletben? Ugy-e, hogy nem? a felebaráti szeretet elve körül nincs nézeteltérés, azt mindnyájan elfogadják. Mindenütt a világon vannak liberális parlamenti pártok, liberális programmok, liberális személyiségek; s ezekkel szemben állanak a kereszténységet s az egyházat védő mozgalmak; ezeket antiliberális-, klerikális-, reakcionárius- vagy ultramontánoknak hivják ; ugyan . kérem a cikkiró urat, a felebaráti szeretet elvének az elfogadása vagy az elvetése képezi-e a belga katholikus és liberális pártnak elválasztó vonalát? Eszerint a német liberálisok azok, kiknek elve a felebaráti szeretet s a német centrum, az antiliberális, ultramontán kereszténység ugy-e azért nem liberális, mert a felebaráti szeretet elvét megveti? Minden újságolvasó ember erre nagyot bámul s nem tudja, vájjon tréfának, vagy önfejű ötletnek tartsa a liberalizmusnak ilyetén meghatározását. De a cikkiró ur az ö bonomiájával a pápákat is liberálisoknak mondja, — szavakkal most nem játszunk, de gondolatot keresünk s mivel ezt keressük, ki kell jelentenünk, hogy ha valaki privát passzióból magamagának egy volapük nyelvet csinál, természetes, hogy azt monológjaiban szabadon használhatja; de ha más emberekkel akar érintkezni, akkor azokkal a szavakkal éljen, melyeknek az értelme nem tőle, nem az ö ötleteitől függ, hanem amelyeket mások is meghatározott, biztos értelemben használnak. Ilyen a »liberalizmus« szó is. Pór úr azt jámbor, jóságos indulatnak veszi; legyen neki hite szerint; ebben az értelemben védi s magasztalja; önmagát s a pápát liberálisnak mondja; ezt mind megengedjük neki, ha privát mulattatására úgy kivánja, de ha másoknak akar fölvilágositással szolgálni, akkor ne arról beszéljen, hogy ö x—y szó alatt mit ért, hanem arról, amit ez a szó a nagy világban jelent. A nagy világban pedig a liberalizmus alatt a liberális elvek összfoglalatját értjük. Liberalizmus alatt újságok, könyvek csak úgy, mint a Syllabus, az embernek teljes függetlenségét értik Istentöl s az ő tekintélyétől; liberalizmus alatt értik az emberi társadalomnak teljes függetlenségét a törvényhozásban ; hogy megszavazhatnak bármit tekintet nélkül a kereszténység kinyilatkoztatott igazságaira ; liberalizmus alatt értik a fék nélkül való szabad gondolkozást a politikai, erkölcsi és vallási téren. Ezt hivják liberalizmusnak. Ezt kárhoztatja a Syllabus 80-dik tétele, mikor azt mondja, hogy »a pápa ki nem békülhet a liberalizmussal. <( Igen, ez van a Syllabusban! Nem az, ! hogy a pápa liberális; hanem az, hogy a j liberalizmussal ki nem békülhet. S ki nem j békülhet azért, mert a liberalizmus elvei tagadják a kereszténységet; amit lehet, elvilágiasitanak, iskolát, házasságot; rendszeres harcot folytatnak a katholicizmus ellen és pedig nem mint lovagokhoz illik, nyiltan, hanem a I klerikálizmus, teokracia, ultramontanizmus s más hasonló jelszavak álarca alatt. A pápáVal pedig tart minden keresztény; nemcsak a katholikus, hanem a protestáns is, aki a kereszténységet megtörni és aláásni nem akarja. Már most kivánhatja-e a kanonok úr, j hogy egy becsületes keresztény ember liberális lehessen? s ha nem lehet liberális a nélkül, hogy a kereszténységet elvben ne tagadná meg, mondhatja-e magát liberálisnak? az öntudatos keresztény, ki hite szerint él s ki meggyőződését nem a léha zsidó lapok frázisaival támogatja, hanem a világ folyását látva, a legmagasabb kritériumokhoz fordul, az szégyeniené magát, ha valaki öt liberálisnak mondaná. Igaz, öntudatos, felvilágosult katholikus nem lehet liberális! Nem is szavazhat liberális programúira ! Frey Ferenc programmja nem liberális mindazokban az érdekekben, melyek az egyházat illetik. Frey Ferenc programmja nem sérti a kath. lelkiismeretet; nem tagadja az egyház tekintélyét; nem támadja a házasság szentségét: azért mikor rászavazunk, nem a liberális, hanem a katholikus elvek hordozójára szavazunk. Ami végül illeti a kanonok úr kormánypárti vonzalmait, arra csak azt feleljük: az olyan érzület boldog Muszkaországba illik, de nem az alkotmányos világba. Mindig kor-