ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-11 / 41. szám

1896. október 11. E S Z T E II G 0 31. 3 Gábor budapesti ügyvédet, a szirákiban Balázsy Árpád földbirtokost, a nógrádiban Andreánszky báró képviselőt, a fülekiben ifjabb Szentiványi Farkast, a losonciban Wenckbeim Frigyes grófot és a balassagyarmatiban Scitovszky volt alispánt jelölte. — Választási mozgalom Komáromban. A közelgő képviselő-választásokról egy hang se járja ; mi itt már egészen bele csontosodtunk a »Tuba« aerába. Hirlik, hogy Darányi lép föl s akkor két kormánypárti fog marakodni. Prónayt is emlegetik, kit szivesen látnának a katholikusok, lutheránusok s talán még a hivő kálvinisták is. Épen csak a szociáldemokrata párt igyekszik bolond gombáit terjeszteni, a mennyiben este a nyitott ablakokon dobálja be programmjait. Persze felhasználjuk és terjesztjük. Felolvasták a kath. legény-egyletben is s a gróf-elnök napnál fényesebben kimutatta a szociál kogyvalékot. Kire szavazzunk? Megjött az ideje, hogy a nemzet Ítéletet mondjon azok fölött, kik a bizalmat kijátszva, majdnem öt esztendőn keresztül üres szalmacsépléssel töltötték el az időt, kik félre téve a törvény tiszteletét, a független választó polgárok ellen statáriumot állítottak, kik taposván az emberek legbensőbb, a vallás szent érzelmeit, erőszakot hajtván végre az ország lakossága 90 százalékának vallásosságán, most annyi jogtiprás, annyi sérelem, erkölcsi korrupció után, kimerik bontani a jog tipró tarnocizmus zászlaját, elnevezvén ezt szabadelvüségnek, liberalizmusnak, melytől oly távol állanak, mint Makó Jeruzsálemtől. Két zászló alatt fognak küzdeni az ország választói. Az egyik a kormánypárt zászlaja, mely alatt ott látjuk a húsos fazekakat, a stréberek csoportját, a »hivatalos meggyőződésből* beterelt sereget, a kincs, kenyér és nemességet keresőket és azokat, kik a meggyőződést áruba bocsátják pénzért, azt a szolgalelkű sereget, mely pénzért ma hozsannát, holnap feszítsd meg-et képes zengeni. A másik a tisztes ellenzék zászlaja, mely a nép javát akarja, mely nem adhat vicinálisokat, igazgatóságokat, állásokat, hivatalokat. A kik e zászlót kibontják, azok lemondanak minden önérdekről, feláldozzák magukat, s miért ? mert szeretik a népet, látják annak ezerféle bajait, érzik nyomorát és pusztulását s azért e jelszóval indulnak a választási küzdelmekbe : nemzetem mentsd meg jogaidat, szabadságodat! Testvéri kezet nyújtanak egymásnak, hogy letiporják a korrupción felépült farsangi kormányzatot, mely vezérének, Bánífynak szereplésével sok kellemes órát szerzett a honatyáknak, de keserveseket a szegény népnek. Esztergomvármegye három kerületében fölveszi a független polgárság a harcot a hivatalos apparátussal, a girálti és a nyitrai választásoknál diadalmasan megkoszorúzott kormánypártisággal szemben. Oly három jelöltje van vármegyénknek, "kikre a független polgárság büszke lehet, s kikre bátran rábízhatja a törvényhozó hatalmat és a nemzet sorsának intézését. Politikai múltjuk, egyéni jellemök és pártállásuk elegendő garanciát nyújtanak arra, hogy e hárman nem az önérdek szolgálatában fognak állani, hanem a nép javát és érdekeit képviselni. Elvünk mindenkor az igazság volt, ezt szolgálni, ennek érdekében küzdeni legfőbb kötelességünk, ettől soha egy hajszálnyira sem tértünk el. Most is elveinkhez hiven, felszólítjuk Esztergomvármegye független polgárságát, csatlakozzék kerületek szerint a független ellenzéki képviselő-jelöltek zászlajához. A vármegye három kerületében, azóta hogy a Tisza-uralom az országot az erkölcsi hanyatlás medrébe terelte, mindenkor többségben volt a független gondolkozású polgárság. Ezen polgárságnak most annál inkább kell tömörülnie, hogy az egész vármegyében elveit diadalra juttassa. Most dűl el a kérdés, vájjon Bánífy osztracizmusának szolgálatában fog a nemzet tovább senyvedni vagy sem? Esztergom városában Frey Ferenc bontotta ki újból a nagy Apponyi, hazánk leghivatottabb politikai vezérférfiának zászlaját, s biztos, hogy a város polgársága a régi kitartással e zászlót diadalra segíti. A dorogi választó kerületben Meszlényi Lajos, országszerte ismert jó szónok, függetlenségi elvei mellé gyűjti e kerület választó polgárait, kik mindenkor ezen elvek mellett küzdöttek és kitartottak, úgy hogy csupán egy izben volt képes az erőszak a győzelem zászlaját kicsavarni kezeikből. A köbölkúti kerületben pedig Haydin Károly lobogtatja a népnek zászlaját, azt a zászlót, melyet a nép ellenségei annyi rágalommal szennyeztek, de a mely mégis győzni fog, mert hisz a nép szava Isten szava. Elnyomni lehet a népet, de hosszú szolgaság járma alatt tartani nem. E három név, e három zászló, melyet Esztergomvármegye szabad, független gondolkodású polgársága tart kezében,, megadja nekünk a feleletet e kérdésre : kire szavazzunk ? —s. Külföld. —

es.— Ausztriában meg lett alkotva az uj választási törvény, mely a munkásoknak megadja az általános szavazati jogot; e szerint egy ötödik választó Curia van, melyben minden 24. évét betöltött állampolgár szerepel. E törvény által tehát megkapták a nagyrészt szociál demokratikus iparmunkások a választási jogot. Azon polgárok pedig, kik az előbbi Curiák valamelyikéhez is tartoznak, kettős szavazattal birnak. A szociáldemokraták számára tehát egyedül az ötödik Curiában van remény, hogy képviselőt küldhessenek a parlamentbe, ép azért most minden eszközt fölhasználnak, hogy e választó csoportot teljesen hatalmukban tartsák. Leghevesebben mozognak természetesen Bécsben. A legutóbbi községtanács-választásnál kitűnt, hogy az egyesült anti-liberálisok 50,000 szavazóval rendelkeznek, kikhez most még a 25—30 éves munkások is járulni fognak, kik között keresztényszocialisták is meglehetős számmal vannak. A legutóbbi három év alatt ugyanis Geszmann A. és Axmann Gy. birodalmi képviselők fáradhatlan tevékenységgel a szociáldemokrácia által el nem hódított munkásokat a keresztényszocializmus számára egyletekben szervezték. E szervezésnek már is olyanok a hatásai, hogy az eddig túlnyomó számú szociáldemokraták komolyan kezdenek félni és a legtisztességtelenebb eszközöktől sem riadnak vissza, hogy a keresztényszocializmust hitelvesztetté tegyék. Főleg most a választások küszöbén, majdnem mindennap tartanak nagy munkásgyüléseket, melyek állandó tárgya e kérdés: »Szociáldemokrata vagy keresztényszocialista?* mely kérdést aztán ugy vélik elintézhetni, hogy a keresztény-szocializmust a legképtelenebb rágalmakkal és gyalázásokkal halmozzák el. Még inkább növekedett a demokraták aggodalma az alsó-ausztriai parasztgyülés óta. Az a 15.000 paraszt döntő bizonyíték a mellett, hogy a keresztény-szocializmus eszméi mily nagy vonzerővel birnak még a politika iránt rendesen érzéketlen földművelőkre is! E parasztgyülés azon meggyőződést érlelte a szociáldemokratákban, hogy Ausztriában a vallásos földművelő osztálynál rokonszenvre nem fognak találni, mert ezek keresztény lelke a keresztény-szocializmust karolja föl. Sőt magában Bécsben is azon keserű tapasztalatra jönnek, hogy eszméik rohamosan vesztik hatásukat, gyűléseiket mindig kevesebben látogatják. Azért most már legutóbb a »kétségbeesés politikáját« kezdik űzni. Százanként igyekszenek beférkőzni a keresztény-szocialisták által tartott gyűlésekre, hogy azokat szétrobbantsák, ugy hogy a rendőrségnek mindig nagy erőlködésébe kerül a botrányokat megakadályozni. Nem kevésbbé leverő a szociáldemokratákra a keresztény-szocialisták nagy győzelme a községtanács választásnál. Nagy eszmék mindig nagy vonzerővel birnak, mely vonzerő az eszmék diadalával még inkább növekszik. eső ellen hirtelen fejére hajtva, ő is kisuhant utána. III. Én a heves jelenet alatt összenéztem kisbíró társammal. A zivatar újult erővel kezdte bömbölését, mintha még nem tombolta volna ki magát kedvére. A szél rémesen süvöltött, egyik villám a másikat kergette, folyt az eső, a hazamenetelre gondolni sem lehetett. Mi ketten kisbíró társammal még mindig a látott és hallott jeleneten tűnődtünk, s különösen azon, hogy még olyan gyermek is lehet, kinek mikor anyja haldoklik, nyugodtan tudja eldözsölni az éjszakát a korcsmában, táncosok között, muzsikaszó mellett. Tán egy kis fél óra telhetett el, midőn észrevétlenül már megint ott állott előttünk Bózsa Böske, — alig hittünk szemeinknek — átázott ruháját igazgatva s nedves haját simogatva. Egy barátnője forgolódott körülötte, hogy segítségére legyen. — Látod, látod, minek is mentél haza ily pogány időben ? — kérdezi barátnéja. — Itt volt értem nővérem. — Talán valami baj volt otthon? — Igen, édes anyám meghalt. — És te mégis visszajöttél ? kérdezte ez szemrehányó hangon. Oh! Oh! Istenem! A barátné szónélkül hagyta magára. Bózsa Böske pár percig körülnézegetett, majd egyszerre kirohant a szakadó esőbe, s eltűnt a rémes éjszakában. A vihar tetőpontra hágott, a szél süvöltött, az eső szakadt, mintha az ég villámaival a földön akarta volna boszuját tölteni. Az öreg sirásó szinte maga is elszomorodott az elmondottak fölött, vagy tán azon, amit még most akar elmondani. A nagy vihar miatt — folytatá az öreg sirásó — a táncosok nagy részével csak reggel felé tudtam haza menni, de már akkor szájrólszájra járt a faluban azon rémes hir, hogy mi történt az éjjel Böskéék házánál a szegény öreg asszony halálával. Ugyanis, midőn az őrmester megdorgálta Böskét, s a táncosok közt hagyta, Böske csakugyan haza ment anyjához. Ámde a haldokló anyának csak utolsó rémes pillanatát láthatta, s ajkainak átkot szóró hörgő szavait hallhatta. Szemei ugyan lezáródtak, de karjai átokra emelkedtek. Különösen átokra emelkedett jobb kezét a halottöltöztetők sem tudták mellén imára kulcsolni. A könnyelmű leány a haldokló anyának utolsó szavától megriadva, visszatért a táncosok közé, hová bűne kergette, majd innét ismét haza rohant, érezve bűne súlyát, s anyja ravatala mellé térdelt. A csudás halott két napig volt eltemetetlenül, mely idő alatt mindig ott sirt mellette kétségbe esett leánya, fölötte lebegvén az átkos anyai kéz. Mignem egy percben szivéhez kap, s élettelenül összerogyik. Azt mondják, ugyan e percben az átkos kéz is lehanyatlott, talán hogy még a sirban is gyermekét szerető anya átka áldássá változzék át a a megtért és a bűnét keservesen megsiratott gyermek fölött. E síremléket — fej ezé be az öreg sirásó elbeszélését — az akkori öreg plébános ur csináltatta, s azért vésette reá az emlékezetes szép szavakat, hogy mindazokat, kik előtte elhaladnak, ezen szép szavak utján emlékeztetve a történetre, melynek emléke máig is szájról-szájra jár a hivek ajakán, a fiatalokat a szülői szeretetre buzdítsa, s a bűnös engedetlenségtől visszatartsa. Anynyi bizonyos, hogy negyven éve már elmúlté mohos emlék szomorú történetének, de azóta sohasem hallottam falunkban, hogy a gyermekek valami nagy megbántással, vagy megrovásra méltó engedetlenséggel szüleiket megboszantották volna. Az öreg sirásó elhallgatott Néma csend vesz bennünket körül, csak a tavaszi enyhe szellő járja végig a csendes sírokat, lágy fuvalmával megsimogatván a sirvirágokat. A lenyugvó nap sugarai megaranyozzák a temető ragyogó keresztjét, buesut intenek a csendesen nyugovók hamvainak. Mi is haza tértünk, még mindig a Bózsa Böske halála emlékének szomorú hatása alatt. Nemes Antal.