ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-11 / 41. szám

A keresztény-szocializmus hódifcó ereje leginkább annak közgazdasági programmjában van, melyért napról-napra többen lelkesednek, melynek megvalósítására a társadalmi közszükség hajtja az embereket. Főleg az ipar-munkások kezdik mind- j inkább érezni, hogy helyzetükön nem a szociáldemokrácia megvalósithatlan ígéretei segítenek: a 8 órai munkaidő, a vagyonközösség stb. ámító jelszavak, hanem a keresztény-szocializmus józan és becsületes törekvései. Ezen közérzés az oka azon jelenségnek is, hogy amely munkásnak alkalma van a keresztényszocialisták programmját megismerni, az rögtön elfordul a hazug szociáldemokratáktól. Erre minden nap ujabb bizonyítékokat hoz. Dr. Adler szociáldemokrata vezér a napokban kétségbeesetten hangoztatta, hogy »ha a szociáldemokrata munkások nyugodtan résztvesznek a keresztény-szocialista gyűléseken, akkor 10 közül legalább heten többé onnét vissza nem jönnek.« Ezért ijesztik vissza őket és csak a vad gyűlöletet táplálják bennük. A legtöbb szociáldemokratát, kik a tábort elhagyják, az antiszemitizmus józanítja ki. Midőn ugyanis látja ott, hogy minden gyűlésük elnöke, minden egyesületük vezetője egy — zsidó: gondolkozni kezd a felett, hogy miért is áll minden mozgalmuk élén a zsidó ? És ha egyszer ezen kérdést fölvetette, akkor már csak egy lépés választja el az antiszemitizmustól, melyhez aztán csakhamar csatlakozik is. Ez az oka annak, hogy legtöbb embert a keresztények táborába az antiszemitizmus hajt, mint ez a legegyszerűbb elme előtt is világos fogalom és a közérzésnek is megfelel. Tehát ezen kérdésre : »szociáldemokrata vagv keresztény-szocialista ?« Ausztriában nemsokára biztos felelet fog következni. Az erős keresztény szellem folytán a pogány szociáldemokrácia megerősödni nem fog, de annál nagyobb tért hódit a keresztény-szocializmus, mely biztos győzelem reményével indul a jövő eseményei elé. Földváry, Kobek, Hulényi. Esztergom, október 9. Mint az égi háború, úgy vonul át Magyarországon a választási küzdelem. Pusztító lesz, amilyen a zivatar szokott lenni. A fenyegető felhők természetesen Esztergom fölé is tornyosulnak. A kormánypárt, mely Esztergomban roncs mindig, így választások idején mint aféle kérőre hiába váró vén kisasszony, kifesti, kipuderozza magát, fölaggatja elnyűtt tunikáit, jár-kel, adja a kedvest, negélyezi a szépet, fizeti gavallérjait, frivolságig eldicsekedik hozományával, csakhogy valahogy j pártát szerezhessen s skatulyáit az uj kúriában elhelyezhesse. Az erőnek erejével férjhez menni akaró kisasszony nem csap nagyobb furorét, mint amilyet az esztergomi kormánypárt választások idején. Dr. Földváry István városi ügyészt akarják a parlamentbe bejuttatni s mivel egy kis hozományt is kiszigoritottak Perczeléktől, azt hiszik, Esztergom választó polgársága behajtja nyakát s átvedlik kormánypártivá, mint Matkovics meg Ábrányi. A politikai elzüllötteket Esztergom választó polgársága nem.követni, hanem megvetni szokta s legyen meggyőződve az esztergomi t. kormánypárt, hogy erőlködése még személyes összeköttetéseit is ! le fogja fokozni. Egész akciójuk magán viselte a szélhámoskodás bizarr jellegét, mikor oly híreszteléseket küldtek a fővárosi sajtóba, amelyek azt akarták elhitetni az országgal, hogy itt a főpásztor és papság között a választásokra nézve szétvonás van. Igy a politikai handlék, nem pedig komoly pártemberek szoktak eljárni. Ha valaki előszobáz s a főispánnal, mint Bánffy Perczel Bénivel, szokott megjelenni és ha elfogadják, abból még nem következik, hogy politikai meggyőződését is szivesen veszik. Utóvégre sokszor a kelletlen vendéget is szokás elfogadni. Persze az esztergomi tisztelt kormánypárt mindent és minden tényezőt rókafurfanggal megmozgat, csakhogy uralomra vergődjék. Egész sportot űznek ebből. Annyi mézes-mázos beszédet, pózoló garanciákat, tranzakciót s egyéb, rőfnyi hosszúságú Ígéreteket pazaroltak, hogy aki annak hitt, nemcsak a füle, de még a hátaközepe is kormánypártivá lett. A hatalomra való akarnokságban egész létra-rendszert faragtak ki. Üres beszédek helyett már cselekvő eredményt akartak látni s azért úgy kombinálták, hogy Föld- í váry István legyen a választásokig polgármester, addig meggyúrja a tisztikart, no meg ügyesen kiVeti a hálót a képviselő-testületre s a beexercirozott testőrhad asszisztenciájával kiszigoritja a mandátumot, hogy a polgármesterségben helyet engedjen Niedermann Józsefnek, ki a neki keserű kapitány hivatalt a főispán úr kegyes kinevezésével örömest Bártfai Gézának testálná. Ez volt a prognosztikonja Földváry mandátum-vadászatának s Esztergom kormánypárt átvedlésének. De hát Falb időjóslásai se ütnek be, igy a Földváry-konzorcium számításai is csütörtököt mondottak, dacára, hogy egyik helyi lapban a személyeskedésig, a magánügyek firtatásáig elfajuló hajszát folytatnak Maiina Lajos polgármester ellen. A képviselőtestület és Maiina azonban nem állt a kötélnek, Maiina nem mondott le a polgármesterségről, de lemondott a takarékpénztári ügyészségről, Földváy pedig buja dús reményeiben egygyel ismét szegényebb lett. Bántja, hogy Maiina túljárt rajta, de azért elég nagy > akarnok«, hogy helye után pályázzék a takarékpénztárnál. Most a képviselőségre is pályázik, megjárta az »illetékes« helyeket, a pozitívumot kijárta s elvárj a-várj a, hogy »kedv es szülővárosa megtisztelje bizalmával*, a melyet évek hosszú sora óta »ernyedetlen« munkásságával kiszolgált. Hát csak pályázzék Földváry, legalább elmondhatja, hogy az Úrnak 1896-ik esztendőjében a képviselő-jelöltséggel is megbirkózott s nem ő rajta mult, hogy obsitot kapott. Esztergom városán, kivül a kormánypárt a megye két kerületében is állandó tűzhelyet akar alapítani. Köbölkuton Kobek István újra a jelölt, ki arról nevezetes, hogy az »igen* vagy »nem« kivételével egyszer se nyilottak meg ajkai, választóival csak most törődik;; mikor mandátum kell neki, s azok közé a fantaszták közé tartozik, a kiknek mert pénzük van, legalább is képviselő- l nek kell lenniök, nem törődve azzal, hogy a kép- j visel őséghez tehetség és kötelességtudás kell. Anynyira vagyunk, hogy azok lesznek képviselőkké, akik mesterségüket abban hagyják s sportot űznek az alkotmány legszebb jogával: a népképviselettel. Miután a képviselőségi hiénák keresetforrásnak s érdekhajhászatnak tekintik a honatyaságot, természetes, hogy a dorogi kerület se maradhatott méltó jelölt nélkül. Hulényi Győző vő-uramnak szánta Kruplanicz Kálmán após-uram a dorogi kerületet. Mutatsz is valamit vő-uram, fiatal is vagy, eddig ugyan mit se produkáltál, de azért utódomnak is beillenél, — utcu neki, lépj fel azért az uborkafára, én segítek legelői. És a vö-uram mászik a fára, szines névjegyeit kiragasztja a házak falára, a képviselőséggel alszik el, s egyébről se álmodozik, mint hogy milyen nagy beszédeket fog ő mondani és mint veszi a hírnév szárnyaira. Megértük szégyenünkre azt is, hogy az atyafiságos korrupció Esztergommegyében már a ! képviselői mandátumokra is képesít, s ha valakinek véletlenül az a szerencséje, hogy főispáni vő, j hát okvetlenül képviselővé kell lennie. Kicsiny 1 megye vagyunk, de képviselőségre termett egyéniségekben, legyen az bármelyik párton, még sem vagyunk oly szegények, hogy a főispáni vő-uram pótolhatatlan nagyság gyanánt előlépjen. Ha már olyan portentum az a tisztelt vő-uram, hát a tisztelt após-uram miért nem kaparit nagy összeköttetései révén neki máshol egy kerületet ? miért szitja a nepotizmust? Vagy mert máshol nem boldogul, hát jó lesz itthon? Vagy a családi politika I csinálja az alkotmányos politikát, hogy azt ked- ! vező alkalommal elnyomja ? Valóban, ha a képviselők vicinális-mániáját törvénynyel megrendszabályozták, épen oly igazságos és jogos követelmény, hogy törvényt hozzanak a miniszterek, főispánok nepotista üzelmei ellen, mert igy az alkotmányos jog, a polgárok í szabad akarata merő komédia és humbug. Így gyászlobogó, nem pedig a trikolor alá mennek a választók, oda hajtva a családi politika kultuszába. Az iparosok kongresszusa. Ugyan kérem, mondják meg nekünk Esztergom városának iparosai, hogy hányan vettek részt a nemrég megtartott iparkongresszuson ? Vagy ha nem vettek részt, a mint erről biztos tudomásunk van, hogy vannak megelégedve az iparkongresszus papíron tündöklő határozataival ? Nagyon örülnénk, ha akadna helybeli értelmes iparosaink között valaki, aki ezen kérdéseinkre behatóan megfelelne, szives örömest helyt adunk sorainak. Addig azonban röviden teszszük a mi észrevételeinket azon kongresszusra vonatkozólag, mely célul tűzte ki az elnyomott tisztes ipar emelését és a fontos ipari kérdések tüzetes megoldását. Kikből állottak az iparos kongresszus tagjai? Összeverődött néhány »nagyiparos,« a kormány képviselői és egy sereg manchesterista, és ezek az urak, kik a harácsoló nagy tőkének szolgálatában állanak, ezek akarják a szegény kis iparost megmenteni. A farkas ajánlkozik a pásztor teendőinek végzésére. Arról meg lehet győződve minden egyes "kis iparos, hogy ezek a jó urak ugyan egy lépéssel sem viszik előbbre az iparos osztály ügyét, mert mindaz, a mi a kis iparos malmára hajtaná a vizet, az nekik nem igen kedvez. A »szabad verseny« férfiai nem fogják megmenteni a kis iparost, hanem kidobják műhelyéből, és a gép mellé igavonónak alkalmazzák. Mig a tönkremenő kis iparos beteg gyomrának gyógyításával foglalkoznak, addig a szükséges kenőcsöt saját zsebeikre illetve zsebeikbe kenik, ez lévén ö náluk a gyakorlat. Az uralkodó rendszerben van a hiba és főképpen azon körülményben, hogy azok, kiknek első sorban volna kötelességük a kis iparosok érdekeit védeni, a manchesterizmus szolgálatában állanak. Magyarország képviselőinek 98 százaléka képviseli a nagy tőke s ezek jó része a saját érdekeit. Ezektől az uraktól azt várni, hogy ők a kis iparos sorsán okszerű és helyes törvények által segítsenek, nevetséges dolog, hisz akkor elveikkel és azokkal jönnek összeütközésbe, kik fölös filléreiket a pártkassza céljaira felajánlják. Iparos kongresszusra égető szükségünk van, de olyanból, mint a minő volt a legutóbbi, nem kérünk többet. Ez nem használ, hanem inkább árt. Igenis jöjjenek össze a kis iparosok tanácskozás, szervezkedése végett, de a mint elfogadták a liberális kormány atyai gyámkodását, előre keresztet vethetnek az eredményre, mert a liberális kormány sem a kis gazda, sem a kis iparos sorsán segíteni nem fog. Kaphatnak mézes ígéreteket, de a tetteknek még árnyékát sem fogják látni. Magyarország összes városaiban jöjjenek öszsze a kis iparosok mesterségeik szerint, válasszanak saját kebelükből képviselőket, kik őket egy igazi országos kongresszuson képviselik. Van hazánknak oly iparos testülete, mely ha összefog és egyöntetűen jár el, akkor oly tekintélyt képvisel, melylyel az ország politikusainak is számot kell vetni. A külföld munkásai semmi másnak nem köszönhetik helyzetük kedvezőbb voltát, ujabb üdvös munkás törvények hozatalát, mint szövetkezésüknek, egyöntetű eljárásuknak. Ha ezt nem teszik, ha követeléseiket nem formulázzák, ha együttesen nem követelik az eddigi káros ipari törvények eltörlését, ne csodálkozzanak azon, hogy őket holmi féle pénzes kontárok és ipari engedélyekkel fölfegyverzett iparlovagok megfosztják keresetüktől. Tiltakozzanak ünnepélyesen azon fosztogatás ellen, melyet ellenük a törvény köpenyege alatt a szabad verseny nevében űznek olyanok, kik soha a mesterséget nem tanulták s kiknek egyedüli érdemök, hogy van pénzök. A kuruzsló falusi orvosokat és orvosnőket sújtja a törvény szigorú büntetéssel, az ipari pénzes kontárok meg szabadon gazdagodhatnak a tisztes ipar rovására. Ez nem szabadság, ez szabadosság, melynek útját vágni iparosaink főfeladata. Ez okból szükséges volna egy igazi iparkongresszus összehívása, a melyen a kis iparosok határozottan szövegeznék követeléseiket és megállapítanák programmjukat. Az önérzetes földműves osztálynak van programmja, elnevezte ezt agrár programmnak, és a képviselő választás alkalmával elő áll s kérdi a jelölttől, »elfogadja-e az ur ezen pontokat, föl-