ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-08-09 / 32. szám

nagyobb részt jegyzők, találmánya. Mindez pedig csak a papság és a népnek bosszantására van kigondolva. Ha a jegyzők megmaradnának saját szerény és műveltségi állapotuknak is megfelelőbb hatáskörük határain belül, akkor bizonyára kevesebb volna köztük és a papság között az ellentét. Mert végre is a papság egyetemes műveltséggel biró testület, melynek minden egyes tagja egyetemi vagy azzal egyrangu tanulmányokat végez és azért már e jogcímen is méltán elvárhatná, hogy a jegyző ne akarjon föléje emelkedni. Azután a jegyzők legnagyobb része az egyházellenes liberalizmus zsoldjába szegődött; szellemi táplálékát a Pesti Hírlapból és Naplóból meríti és a hol csak teheti, agitál a községi lelkész ellen. Hogy ily körülmények között nem nagy kedvök van a lelkészek járandóságait behajtani, az bizony nagyon is érthető dolog; megmagyarázza azt az ellenséges indulat- és hangulatot, a melylyel a papság iránt viseltetnek. Csak a történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy az indítvány nagy eszmecserét produkált, melynek az lett a vége, hogy azt véleményezésre kiadták a megyei jegyzők egyesületének. A milyen lesz majd a megyei jegyzőknek, a községi jegyzők fölebbvalóinak, a véleménye, olyan lesz majd a községi jegyzőké is és ha esetleg a belügyminiszter elé kerülne az ügy, olyan lesz majd mindnyájuké. Igy esett meg a jegyzői milléniumi kongreszszus, vége pedig szokás szerint nagy áldomás. A kegyelmes ur biztosította őket jóakaratáról s igy nyugodtak lehetnek, bajuk nem esik. Az egyházpolitikai törvények a kegyelmes ur jóakaratának zálogai s villámhárítók is az élet viharos napjaiban. Igy majd csak kisegítik egymást. A Széchényi gyűlés. — Kiküldött tudósítónktól. — Elfoglaltságom miatt még nem voltam azon helyzetben, hogy egy néppárti gyűlésnek szemtanuja lehettem volna. Csodálattal telt örömmel, a melybe azonban a szkepseisnek némi árnyalata is vegyült, olvastam a híreket az országszerte megtartott nagy-gyülésekröl, a melyek nyomában a néppárt magasztos elvei, mint a gátattört ár, mindinkább rohamosabban terjedtek, meggyőzve az ország független elemeit azoknak igazságáról s tisztaságáról. Megvallom őszintén, hogy miért olvastam mindig némi kétkedéssel a néppárti gyűlésekről szóló lelkes hangon írt tudósításokat. A néppárt hivatalos és nem hivatalos' lapjait olvasva azon gondolkoztam: a nagy lelkesedés, vagy kifejezem magam őszintén, az elfogultság nem hallgat-e el egyes kellemetlen mozzanatokat a mi pártunkról, s nem szinezi-e ki talán túlzó vonásokkal a túlkapásokat a túlsó oldalon? Ezért örömmel vettem a Széchényi néppárti gyűlés hirét, mely aug. 2-ra volt kitűzve. Erről a gyűlésről akarom e lap olvasó közönségét tárgyilagosan s elfogulatlanul értesíteni, tehetem ezt annál inkább, mert mint választó polgár, más kerületben fogom érvényesíteni, alkalomadtán szavazati jogomat. A legszebb reményekkel néztünk a gyűlés fefolyása s a siker elé, mert az ellenzék itt a megyében erősen van szervezve, mely már a múltkori alispán választás alkalmával megmutatta oroszlánkarmait, bár ekkor a nagy erőszak ellené- j ben teljes győzelmet aratni még nem tudott. Leg- í jobb reményünket fokozta a nógrádmegyei ellenzék I nagynevű vezérének, Ivánka úrnak a nógrádmegyei ellenzéki lapban mult alkalommal közzé- j tett felhívása, melyben a különböző árnyalatú ellenzéki polgárokat, ide értve a néppártot is, tömörülésre hivja fel az uralkodó rendszer megbuktatására, s egyúttal elfogadta a néppárt programijának kardinális pontját, a revíziót. Ilyen volt a hangulat tiz nappal a gyűlés előtt, mely azonban pár nappal későbben alaposan megváltozott. Három nappal a gyűlés előtt alapos információt nyertünk azon vészhirekről, hogy a gyűlés, ha meg is lesz tartható, botrányokban fog bővelkedni, mert a bérencek rendezett falanxa még arra is el van készülve, hogy a gyűlés megnyitását minden áron lehetetlenné tegye. Igazolta aggodalmunkat a liberális párt j felhívása is, mely tücsköt-bogarat összebeszélve, kigyót-békát kiált a néppártra, melynek üzelmeij tői szemök »undorral fordul el minden tisztességes (?) ember.« A mit mi aug. 2-kán Széchény- ; ben tapasztaltunk, az teljesen igazolta aggályun- | kat. Az a rendszer, a melyet Polónyi Géza képviselő úr Félegyházán inaugurált,, itt hűséges követőkre talált, s a maga teljes meztelenségében s undokságában megnyilatkozott. Tanúsítja ezt j I ama intelligens, független elemeknek nyilatkozata, kik a legnagyobb undorral s megvetéssel nyilatkoztak a történtekről. Büszke lehet Polónyi űr erre a rendszerre, akár privilégiumot is kérhet reá, mert most nagyon kelendő és szükséges, I büszke lehet azon tömegre, mely Széehényben az ő hűséges tanítványának mutatta be önmagát. A politikai küzdelem tisztességének egyik alapfeltétele, hogy azon a porondon, a melyen mint ellenfél állunk egymással szemben, kölcsönösen tiszteljük az ellentétes véleményeket, s különösen respektáljuk minden polgárnak az alkotmány által szentesitett jogát, a szólás-szabadsáI got. Ha ezen alapfeltételt elvetjük, akkor veszélyeztetjük a küzdelem tisztességét, akkor a küzdelem hevében nem politikai ellenfelek állanak egymással szemben, hanem vértanúk és heloták. Ez a Széchényi néppárti gyűlésnek karakterisztikuma. Hogy a szabadelvűek a Félegyházán prokla- ! máit elvet magukévá tették s a néppárti gyűlést i megelőzőleg reggel liberális gyűlést tartottak, ezért ' őket még gáncs nem illeti. Igaz ugyan, hogy a j népet ezáltal elvonták az isteni-tisztelettől, ha ugyan voltak azon a gyűlésen »jó katholikusok«; eltekintve ettől, csupán azon kérdést vetem fel: a jó izlés szempontjából, a mit talán a politikai küzdőtéren is szem előtt kell tartanunk, kiáltja-e a szigorú kritikát azon eljárás, hogy a korábban bejelentett néppárti gyűlést megelőzőleg tartanak liberális gyűlést s agitálnak a néppárt ellen akkor, a midőn azt még meg sem hallgatták? Ez különben csupán a jó izlés dolga, s bár helyesnek az eljárást nem tartom, egyéb szempontból ezen eljárást felülbírálni vagy elitélni nem akarom. Elértem azon pontig, a meddig komoly kritika tárgyát képezik a Széchényi események; a mi ezentúl történt, legalább az ellentábor eljárásának külső megnyilatkozása, csupán egy ügyes karikatúra rajzolónak szolgálhat alkalmas thémául, de nem lehet komolyan venni. A j mit a gyűlésből komolyan tudok mérlegelni, az legfeljebb azon lélektani megfigyelés, mely esetleg szomorú következményeket vonhat maga után, a melyekre később térek. Hogy kik készítették elő az ellenséges hangulatot, arról nem szólok ; magát a gyűlést írom le egészen, tárgyilagosan. Sajnálom azokat, kik nem voltak mindennek szemtanúi. A nagy vásártéren volt felállítva a nemzeti zászlókkal s drapériákkal díszített emelvény a néppárti szónokok részére. Nagy tömegben hullámzott a tömeg a térre s ott foglalt helyet, de hogyan ? Egy Széchényi választópolgár e szavakkal fogadott: Nézzen uram balra; az a nagy tömeg mind fel van bérelve a gyűlés megakadályozására. S a következmények igazolták szavait. A főszolgabíró kegyelméből, kinek arcán különben egész nap csak a megelégedés mosolya sugárzott, a tömeg érdekesen volt elhelyezve. Az emelvénytől 6—7 öl distanciára szorították vissza a néppárt mintegy 2500 főre tehető tömegét; ezeket szuronyos csendőrök tartották vissza az emelvénytől' ahonnan a szónokot még egészen közel- i ről sem igen lehetett volna meghallani, mert a J szél akadályul szolgált. A fölbérelt banda pedig tetszése szerint megközelíthette a tribünt. Érdekes volt megfigyelni, amint egy nadrágos, jegyzőféle ember, nevét nem tudom (nem is vagyok rá kíváncsi) így szólt a mögötte kuncsorgó s dőlöngő egy pár paraszthoz: Polgárok, jöjjetek utánam, ott fogunk lármázni. Nehezükre esett szegényeknek a járás, mert mindnek keresztbe állott a szeme. A tüntetők lehettek vagy 300-an. Azt hiszem, hogy fölösleges említenem, hogy nagy része ezeknek a mi Kedves recipiált zsidó-honfitársainkból került ki, meg azon egy pár szegény parasztból, akiket azzal hitegettek, hogy a kormány győzelme esetében ezentűl semmit sem kell fizetni a — papnak. Zsidókból, egy pár berendelt jegyzőből s tökrészeg paraszt s tótokból állott a bérenc tömeg. De ez a tömeg, legalább a recipiált rész, tanult már egy kis illendőséget, mert szakított régi fegyverével, a köpködéssel. Úgy látszik, a budapesti főkapitány, Nógrádmegye egykori főispánja, Rudnay rendelete, mely a köpködést rendőri kihágásnak minősíti, nagyon meghatotta az ő gyöngéd s megyei patriotismustól elragadott lelkületüket. A régi fegyverrel szakítva, egy új fegyvert vettek kezükbe, mely — szerencsétlenségükre, recipiált jellegüket épp úgy elárulja, mint a köpködés, t. i. a fűtyülőt. Azt hiszem, ahány batyutól púpos rongyász zsidó van Nógrádmegyében, mind bérbe adta pár szál fokhagymáért a Széchényi gyűlésre ; csak az a kár. hogy a batyukat is ki nem bérelték. így legalább teljesebb lett volna a komikus tabló. Amint Apponyi Géza gróf úr, mint elnök megnyitotta a gyűlést, ez a szervezett, felbérelt s leitatott banda kezébe vette a fütyülőt s oly éktelen, komikus zsivajt csapott, hogy a néppártiak legnagyobb része csak nevetni tudott ezen a komikus látványon. Később, midőn ezen nem remélt hatást látták, botjaikat emelték fel s azzal fenyegették meg a szónokot, miközben fülsiketitő abcugolás, fütyülés és lárma keletkezett, amilyent csak egy zsibvásáron lehet hallani. S tartott ez a lárma vagy 25 percig, úgy, hogy a szónokok szavaiból egy szót sem lehetett hallani, a néppárt pedig rendületlen nyugalommal állott helyén, kíváncsian várva a fejleményeket. A főszolgabíró majd az emelvényen mosolygott megelégedetten, majd lement a 60 csendőr közé, de rendet ném csinált, hanem csak megelégedetten dörzsölgette kezeit. Egy negyedóra múlva a főszolgabíró csendet kért a zajongó tömegtől, de erre csodálatos módon (?) még éktelenebb lett a lárma és a fütyölés, a mi minden körülmények között csakis az ö rendkívüli erélyességének imponáló erejéről s finom tapintatáról tesz tanúbizonyságot. Amint a néppárt megunva már a rettenetes jerichói lármát, éljenezni kezdett, azonnal fel lett oszlatva a gyűlés, s a sok csendőr, bizonyára nem szívesen, neki rontott a néppártnak. A mi pedig azon ízetlen s neveletlen közbeszólásokat illeti, miket a banda a szónokok s a papság inzultálása céljából a néppárt felé kiáltott, arra csak a Széchenyi Pulszkynak az akadémiában hangoztatott közmondását alkalmazhatom : »a kutya ugat, a karaván halad.« Tehát a szervezett banda 35 percig tartó éktelen ordítozása nem volt elég ok az erélyes közbelépésre, de a néppárt éljene igen. A mint a fütyülő s ordítozó tömeget láttam, mely botjaival s karjaival hadonázott, azon tűnődtem, hol láttam én már egyszer ezt a tömeget? Kétszer láttam, ha a személyek mások is voltak. Először a főrendiház előtt, midőn brutális módon az ország hercegprímását inzultálták, másodszor megfestve Munkácsy remek képén, az a -Ecce homo«-n. Munkácsynak mintha csak ez a tömeg szolgált volna modellképen. A néppárt a tribünről lejövő elnököt felemelve vállaira, vitte ki a térről, kinek útja valóságos diadalmenet volt. A csendőrök pedig körülfogták, mert valószínűleg a nemes gróf életét féltették a néppártiak lelkesedésétől. Ez volt a gyűlés lefolyása. Leghálásabb köszönet mindazoknak, kik a gyűlést erőszakkal elfojtották ; a fütyölőkkel s a botokkal olyan nagy szolgálatot tettek, amelyért a néppárt önöknek nagy köszönettel tartozik. Úgy látszik, önök nem tudják, hogy az eszme, melyet tiz emberben elfojtanak, ezer emberben megerősödve kel új életre. Jól jegyezzék meg a liberálisok, hogy az az ár, amelynek önök gátul szolgáltak, mindinkább terjed s növekedik, s idővel a gátat áttörve, a liberálisokat mint legyőzötteket fogja magával söpörni. A széttört gát pedig csak piszokját képezi a tovarohanó árnak. Az a szolgalelkűség, a melyet a liberálisok tanúsítottak, feljogosít minket, hogy a szemeik közé vágjuk : eljön majd az idő, midőn talpat fogják nyalni azoknak, kiket ma kifütyültek s botokkal megfenyegettek. Ugyan mit gondolnak azok, a kik a gyűlésen arra voltak hivatva, hogy a rendet fentartsák, s a szólásszabadság jogát a néppárt részére is biztosítsák, mily tanulságokkal távozott a néppárti tömeg ? Fogja-e az önök eljárása is, kik arra vannak, hogy pártatlanul védelmezzék az alkotmányos jogokat, abban a népben az elöljárók iránti tiszteletet fokozni, midőn ez a nép látja, hogy a csendőri kiparancsolt szuronyos hatalom csak azokat oltalmazza, kik az uralkodó liberális hatalom szekerét tolják ? A köznép az impressiók hatalma alatt áll ; a nép a törvényt polgári elöljáróiban látja megtestesülve. A második tanulságot pedig a mi kedves recipiált honfitársainknak vonom le a gyűlésből. Jól jegyezzék meg maguknak a zsidók, kik a néppártot az antisemitizmus terjesztésével vádolják,