ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-08-09 / 32. szám
hogy ha majd idővel csakugyan kitörne ez az irányzat az országban, ezt csupán csak a zsidók j eljárása fogja előidézni, s melylyel szemben a néppárt tehetetlenül áll. Én tudom tisztelni azt a zsidót, ki hűen ragaszkodik vallási meggyőződéséhez, elitélnék minden oly mozgalmat, melynek éle ezek ellen irányulna. Többre becsülöm a vallásos zsidót, kiben positiv hit van, mint egy úgynevezett »jó katholikus«-t. Jól jegyezzék meg azonban a széchenyi botrány : rendezői, hogy a nép nem tud megkülönböztetni; a j nép elve ez: ex uno disce omnes. Az a gyűlölet s megvetés, mit fütyülőikkel s botjaikkal abban a népben felébresztettek, nem lesz egy könnyen zabolázható ; s ha szomorú következményeiben kitörne, verhetik majd a mellüket. Éppen a zsidóság jól felfogott érdeke megkövetelné, hogy rakoncátlan, bátyus elemeinek féktelen magaviseletét érdeme szerint elbírálja. Láthatták a nép elkeseredését, okuljanak belőle, s tanuljanak már egyszer jogtisztelétet s méltányosságot. Mi pedig az eszmét, a melyet a néppárt hirdet, nem féltjük áz ily fellépésektől. Örök jogokért küzd ez a párt; az egyház, a keresz- i ténység s a nép jogaiért. Egy időre elnyomhatják, de kiirtani soha sem fogják. —y. -cz. Külföld. — C g m — A nemzetközi nagy munkáskongreszszus, mely július 26-án Londonban tartatott, nagy érdeklődés tárgya mindenütt. Angolországban, a legteljesebb szólásszabadság hazájában, minden akadály nélkül, a legnagyobb biztonsággal jöhettek össze és elveiket tartózkodás nélkül hirdethették. Épen e körülmény folytán az itt tartott munkás-kongresszus hű képet ad" az »internationale« erejéről. És e kép cseppet sem borzalmas, sőt mondhatnánk : szánalmas. A londoni Hyde-park egy terjedelmes liget, hová vasárnap délután a főváros majdnem összes lakossága szórakozni jár. Árnyas fái alatt üditő sétákat tesznek, terjedelmes pázsitszőnyegén a | »vasárnapi publikum« telepedik le. Az élénk angol szellem itt abban nyilvánul, hogy minden népboldogító apostol e helyet keresi fel és a pázsit közepén rögtönzött szószékről hirdeti eszméit. Itt egy szocialista szónokol, ott egy anarchista, amott ! egy jótékonysági ügynök stb. — Akinek tetszik, ! hallgatja őket, éljenezik, vagy elkergetik. A rend- | őrség pedig csak arra vigyáz, hogy a közlekedés ne legyen akadályozva. Ha a -nyilvános közlekedést* nem veszélyeztetik, akkor bátran rendezhet bárki akár világraszóló tüntetést. A munkások e hő 26-án a lehető legnagyobb reklámmal kezdték a kongresszust. Már i déli 12 órakor rendezték a vonulást a városon keresztül, zászlóval, zenével. A menet élén halad- j tak a német szociáldemokraták: Singer, Wurm, j Liebknecht, Bebel stb. A nagy tömeg mintegy ; 10,000 emberből állhatott, azonban tüzetesen vizs- j gáíva. jelentéktelen alakok voltak nagy részben. Sok munkásegyésülettől csak épen a zászlóvivő jelent meg. A londoni nép teljes közönynyel szemlélte az elvonulást, a kíváncsiságnak semmi jele, a legkisebb rokonszenv nyilvánítása nélkül. A Hyde-Parkba érve, csekély számú közönség várta őket. Itt egy szekérre helyezett hordó volt a szószék, melyről a szónokok beszélni szándékoztak. Csak — szándékoztak, mert a gyűlés megkezdésekor olyan záporeső kezdett zuhogni, hogy lehetetlen volt a szabad ég alatt maradni és mindenki futott haza. Hogy azonban az egész világról idesereglett j nemzetközi gyűlés eredménytelen ne legyen, a mennyire a szakadó esőben lehetséges volt, kihirdették a következő elökészitett határozatokat, melyek a nemzetközi szocialisták programmját képezik: »Ezen nemzetközi munkásgyülés tudván azt, hogy a testvériség és emberiség haladása csak az általános békében lehetséges, és azon meggyőződésben lévén, hogy a háborút sohasem a népek óhajtják, hanem csak a kiváltságolt és uralkodó osztályok saját önző terveik érdekében rendezik: kijelenti, hogy a bármily nemzetiségű munkások közt semmi viszály nem létezik soha, hanem az ő közös és egyetlen ellenségük a tőkepénzesek és' birtokosok osztálya és egyetlen mód a béke föntartására a jelenlegi tőkepénzes és birtokos osztályszervezet eltörlése és az összes föld- és munkajövedelem közössé tétele.« »A nagygyűlés kijelenti, hogy a nemzetközileg megállapítandó 8 órai munkaidő a legelső lé- I pés a munkások felszabadítására és így a törvényhozások ily értelmű intézkedésekre kényszeritendök.« »Végül mivel a munkásosztályok az ő anyagi és társadalmi felszabadulásukat csak akkor valósithatják meg, ha azon politikai hatalom gépezetét, mely jelenleg a tőke-uralom érdekében működik, saját kezükbe vehetik: a nagygyűlés az általános szavazatjog mellett foglal állást és kötelességükké teszi tagjainak, hogy e célra minden erővel igyekezzenek.« E nyilvános tüntetés volt előjátéka a kongressusnak, mely a következő napokon tartotta tanácskozásait. Jellemző vonása e munkásgyűlésnek, hogy az anarchistákat kizárta kebeléből és őket elvtársaknak el nem ismerte. Ezért feleletül a németországi anarchisták egy emlékiratot küldtek a londoni kongresszusra, melyben a német szociáldemokratákat türelmetlen (intoleráns) és uralomravágyó szektának nevezik és nyilvánosan figyelmeztetik az internationalet, hogy Németországban nem úgy áll a szociáldemokratia ügye, amint azt a londoni küldöttek feltüntetni fogják. Figyelmeztetik főleg azon körülményre, hogy a németországi szociáldemokrata választók túlnyomó többsége korántsem vallja azon társadalom-felforgató elveket, melyeket a vezérek hangoztatnak, hanem részint tudatlanságból, részint elégedetlenségből szavaz a demokrata jelöltekre, nem is sejtve azok céljait. Tehát a londoni küldöttek nem kérkedhetnek azzal, hogy mögöttük az elvtársak nagy tömege áll. Az emlékirat végül nyiltan kimondja, hogy az anarchistákat azért zárták ki a nagygyűlésből, mert ők a szociáldemokrácia ámitó üzelmeit leleplezték volna. Még egyszer a köbölkúti szavazat-irtásról és egyéb vicinális apróságok. A köbölkúti szavazatirtásról hoztunk lapunk július 12-ki számában egy cikket, melyre Berényi köbölkúti jegyző az „Esztergom és Vidéké"-ben reflektált. Berényi e cikkére vonatkozólag dr. Varga Dezső egy cáfolatot küldött be szerkesztőségünkbe, melyet, az ügy meritumát tekintve, ezennel minden kommentár nélkül adunk : Beust. a híres államférfiú, valósággal dühöngött, ha a lapok nem írtak róla. Megkövetelte, hogy hírlap minden nap irjon róla valamit ; akár jót, akár roszat, az már azután egyre megy. Én ugyan ezt nem tartom, mert örülök, ha békém van; de egyetértek a haza bölcsével, aki nem sokat adott a zsebben mutatott fügékre, sőt kijelentette, hogy avval sem törődik, ha megverik is öt, csak ő ne legyen jelen ezen kedélyes actusnál. Ily komikus érzés fogottéi, midőn az uborkaévadban egyszer két kis ujságocska is nekem rontott. A tudvalevőleg zsidó-liberális érdekeket szolgáló »Esztergom és Vidékében* Berényi József (ezelőtt: Berger) köbölkúti körjegyző úr esik nekem nemes (!) haraggal és oroszlán (!) bátorsággal, a miért 30 köbölkúti polgárnak felszólamlását bátorkodtam elkészíteni, akik az orsz. képv. választók összeírásánál jogaikban sértve érezték magukat, részint azért mert kihagyattak, részint, mert neveik és életkoruk roszul vezettetett be a lajstromba. Ehhez utóvégre minden polgárnak joga van. Elnevez engem ezért néppárti krakélernek, elmond fogadatlan prókátornak, aki elmentem az ö községébe (!) ott házról-házra jártam és uszítottam ellene a népet. A szép cimet köszönöm, bár többet és szebbet is szolgáltatott volna, hisz ezt a terminológiát a berlini és bécsi zsidó lapok már régen megállapították, a »magyaroknak* csak le kell fordítaniuk. Válogathatott volna: hecckáplán, fanatikus pap, ultramontán, aristocrata-feudalis, holnap sociálistarevolucionarius, azután meg: anarchista stb. címek között. No de ha neki a »notórius néppárti krakeler« tetszett legjobban, az sem baj ; azt is köszönettel veszem. De az ellen már határozottan tiltakozom, hogy azt meri állítani, hogy én Köbölkuton, mint hívatlan prókátor házról-házra jártam és a népet ellene uszítottam. Igenis hívtak Köbölkútra, azok, akik magukat jogaikban megsértve gondolták ; házról-házra nem jártam, hanem igenis midőn a vonaton Köbölkútra megérkeztem, az utcán Székesváry plébános úrral találkoztam, akinek egy gazdával kellett beszélni, (nevét nem tudom) az aratáshoz szükséges kötelek miatt, ide bekísértem az udvarra. Máshol sehol sem voltam. Tehát Berényi úr valótlanságokat állit, hogy tudva és akarva-e, azt nem tudom. Uszítani pedig a népet nem szükséges, eleget fel van az már uszítva a liberális kormányzás által. De hagyjuk a mókákat, térjünk át a lényegre. Reklamációt adott be 7 polgár, kik a szavazók lajstromából kihagyattak. Körülbelül 30-an felszólaltak és a lajstrom kiigazítását kérték, mert nevük és koruk hibásan van beírva. Erre Berényi azt mondja, hogy ez mind alaptalan. Kijelenti, hogy Moravek Mihály adóhátralékos, Player Károlynak nincs 1 / i telke, Hozsvát Pál már tavaly eladta birtokát. Tégen János nem is élt felszólamlással, Linter Ambrus egy fél telek negyed részét birja csak kizárólagos tulajdonul. Miután az adatok nincsenek kezemnél, azért állításait nem is tudom megcáfolni, csak azt bátorkodom kérdezni, hogy miért maradt hát ki Hubik János és Hogenbuch Ferenc, aki pedig 226 frt földadót fizet ? Miért van annyi választónak neve és életkora hibásan irva? Azt mondja Berényi úr, hogy ő arról nem tehet, ő nem volt összeiró bizottsági tag, ő csak mint elüljáró volt jelen megadni a kellő felvilágosítást. Qui s'excuse, s'accuse. Hogy lehetett 50 éves embert 75 évesnek és 60 éveset 40 évesnek beíratni ? Hogy lehetett a három év előtt elhalt Hogenbuch Jánost beíratni ? Nem tudom ki irta a lajstromot, hol történt a hiba, az összeiró bizottságnál-e vagy a központban a másolásnál, de azt minden állampolgár elvárhatja, hogy midőn legfontosabb polgári jogáról van szó, az általa fizetett közegek oly gonddal járjanak el, hogy a legcsekélyebb zavar vagy kétség se adhassa elő magát. A másik uri ember, aki erővel híressé akar lenni: Erdősi Dezső úr. Erdősi ?! Van-e, ki e nevet nem ismeri. Aki nem ismerné, annak megsúgjuk, hogy ő voltaképen Ehrenwald Dojvedl, az »Esztergomi Lapok« poétája, segédszerkesztője s egyúttal riportere. Hogy Ehrenwaldból Erdősy lett, azt még értjük: hisz manap 50 kemény krajcárért mindenki lehet akár Hunyady, Rákóczy, Zrínyi, Vörösmarty is; de hogy Dojvedlből hogy lett Dezső, azt már nem értem. Erre még nincsen paragraphus. Kedves Ehrenwald—Erdősy úr maradjon magácska csak Dávidka és ne koszpitolja az én keresztnevemet. De hát mit csinál a Dávidka ? Az »Esztergomi Lapok« cimü világlap ez évi 56-ik számában kigúnyol engem és megkritizál, amiért Köbölkuton a kisgazdák érdekében föl mertem szólalni. Tudvalevőleg minden zsidó gyerek »született újságíró« és minden Goldstein Számi hivatva érzi magát ítéletet mondani elevenek és holtak felett, mihelyt az orrát önkezűleg meg tudja tisztítani. Azt is régóta tudjuk, hogy Izrael fiai nem nagy könyörületet ismernek a szegény nép nyoI morüsága iránt. Vigyázzon kedves Dávidka. az ön velejében nincs minden rendben, amit a cikk után következő remek versezetében (Homály és sötétség. Lord Byron, Ossian költeményei mind suviksz e kiváló poemához képest) maga is beismeri, midőn I igy imádkozik : »Oh hagyj el engem őrület.« Vagy talán Lombroso elméletét akarja beigazolni, hogy a nagy zseni mind félig-meddig őrült. Egy igazat azonban mégis mond cikkelyében, midőn azt mondatja velem : »De ha máshol és máskor is meg akartok j hallgatni, nagyon szivesen és sokat fogok nektek j beszélni. Mert én széles e (sic) Magyarország minden tájékában (sic) beszédet fogok tartani a kis gazdák szomorú helyzetéről.« (Tessék magyar grammaticát és orthographiát tanulni !) Igenis Dávidka addig fogunk beszélni, mig a szegény népen segítve nem lesz. Még egy érdekes »vicinál apróságot* kell I közölnöm. Hogy mily emelkedett lovagias szellem uralj kodik a köbölkúti községi irodában, legjobban i igazolja az alábbi feladás:
