ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-07-05 / 27. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. július 5. 27. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Ki a forradalmár? Esztergom, július 4. »Vékony deszka kerítéscc-t húzta a cigány, mikor Tisza Kálmán bevonult a váradi »Sas«-ba, s a penziós generálisnak élte alkonyán oly vékonyra nyúlt az esze is, hogy az alkotmányos jogokért való törekvést lehetetlennek mondotta, természetesen az ellenzék, különösen a néppárt miatt, melytől minden fegyvert el kell szedni, és a melynek működését forradalomnak kell jellemezni. Rá négy napra a »csirájában nagygyá nem is növekedő« párt egyik vezére, Eszterházy Miklós Móric Szepeshelyen leálcázta a leélt alattomos Tiszát, ki a forradalmat keni másra, mikor ö azt, a mióta politikus, pártjával kézzelfoghatólag gyakorolta. Leleplezte a bihari pontok szerzőjét, a pártoskodás atyamesterét, mint Magyarország mai átkos állapotának konkoly-hintöjét, kinek élete és működése nem egyéb forradalmi tüntetésnél és cselszövésnek Tisza Kálmán 21 éve ül Magyarország nyakán, mint a mesebeli lidérc és ezen 21 év története folytonos tünete a liberális párt forradalmi sajátosságának. A Tisza által vezetett többség csinálta azt a forradalmi rendszert, melyet a kormányhatalom a népjogok ellen proklamált. Először a gyakorlati istentelenséget vette karjaira, hogy a bárkától elszabadult nép, Noah galambjaként irány és tájékozás nélkül barangoljon a pusztuló föld posványos téréin és Milton bukott angyalaival ö is azt higyje, hogy jobb uralkodni a pokolban, mint a mennyországban. Majd a családi élet szentélyébe rontott be, hogy a polgári házassággal az örök hűséget és szeretetet emancipálja s hiu ábrándnak tartsa. Mikor aztán a vallási és társadalmi józanságot megszentségtelenítette, rálépett a politikai élet földjére, s mint a macska az egérrel, játékot űzött a korona és nemzet jogaival. Az ellenzék uralmának forradalmi kiszínezésével a Tisza-politika rádisputált a koronára egy törvényjavaslatot, melynek az nem kellett. Hivatalos görögtüzzel a nemzet közkívánatának jelentették ki, s midőn a törvényhozás egyik faktora elveti a javaslatokat, az előbb veszedelmesnek és törvénytelennek hirdetett udvari befolyásért maga a liberális párt könyörgött. Követelte, hogy a pártokon fölül álló korona, az alkotmány egyenes arculcsapásával terrorizálja, letiltsa a főrendiház ellenzékét, s a nevében kormányzó hatalom kortesének csapjon fel. Mikor aztán a korona nem megy be ezen reá nézve alárendelttől állitolt alkotmányellenes csapdába, s bizalmát megvonja attól, a ki ily nemtelen eszköznek kivánja kihasználni, fogja magát a liberális Tisza-politika, Hekuba lesz előtte a korona, nagy tüntetést rendeztet maga számára, az uicávarglorilikáijd önmagát, szembeszáll a koronával, mert alkotmányosabb, mint a nevében kormányzó hatalom. És mint egykor a francia konvent, a magyar liberalizmus is a Loydba székelő klubbal proklamáltatja a legünnepélyesebb formában az obstrukciót a korona ellen. És mint e század elején pallost forgatva kezükben támadtak fel a janicsárok urok ellen, hogy megszokott hatalmukat biztosítsák, úgy támad fel a magyar liberalizmus is az alkotmányosság elveihez szigorúan ragaszkodó korona ellen, s terrorizmussal követeli, hogy a hatalomban megtartsa, a boldog aranjuezi napokat biztosítsa. A korona erkölcsi tökéjét erkölcstelen célokra Európa utolsó 30 éves történetében egy párt se aknázta ki oly pokoli gonoszsággal, oly maró gúnynyal, mint a Tisza-párt. Kíméletlen nyers kézzel nyúlt a korona azon érzéseihez, melyeket csak vallási dolgokban szabad illetni. Sőt e liberalizmus kíméletlenségében, erőszakosságában annyira szorította a koronát, ennek alkotmányos előzékenységét azzal fizette vissza, hogy oly férfiak kormányképességét erőszakolta rá

; a kik iránt többé bizalommal nem viseltetik. A liberalizmus előtt nem az Isten képezvén a hatalom forrását, a fejedelem nem Isten nevében kormányoz, a törvények nem Isten nevében parancsolnak, — az Isten helyébe a pártakarat lépett, s minden hatalomnak az emberi erő vagy ravaszság a forrása. E rendszer szerint aztán a souverenitás a fejedelemtől bucsut vesz. A király, hogy legalább nevét s külső csillogását megtartsa, nem tehet mást, mint a kormány által eléje tcíjcöztett úgynevezett »nemzeti közakaratcU helybenhagyja, azt nevével megerősítve kiutalványozza. Ha a fejedelem valamely javaslatot nem akar, a miniszterek nem tisztelik a fejedelem felségjogát, hanem teljesen a párt intenciói szerint járnak el. A szabadság nagy garral van proklamálva, de azért minden egy többség parlamenti abszolutizmusától függ. A törvényhozást a nép akaratjának nevezik és garmadával hozott törvényei, mégis a nép akaratja ellen vannak. A korona iránt az engedelmességet homoktalajra épiti, hanem az állam sehol sem haszAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az esztergomi gymnasium áthelyezése.*) A királyi város tanácsa, a jezsuiták feloszlatása alkalmával abbeli kérelmével járult a kamarai fiscus elé, hogy gymn. helyeztessék át a kir. városba. A régi gymn. épen nem volt alkalmas helyen. A sokkal nagyobb és népesebb kir. város lakóinak általában nem esett kezük ügyébe, s igy nagyon is érthető kérelmök. A kamarai ügyész a helytartótanácshoz utasította a várost, a maga részéről jóakaratú támogatást igért. A város azután hozzá is látott a dologhoz. Több izben folyamodtak indokolt kívánságuk teljesítéséért.

1

) Bármilyen méltányos is volt kívánságuk, egyelőre nem sok reményök volt, hogy siker koronázza fáradságukat. Az Ígéretnél tovább nem jutottak. Az 1776-ban kiadott reformban már úgy szerepelt a gymnasium, mint a melyet át kell helyezni a kir. város kebelébe. Hangosan követelte azt a város által felho*) Mutatvány az esztergomi főgymnasium folyó évi millenáris értesitőjéből, mely a főgymnasium történetét hozza. 10. 1. 1

) Prot, sessionale Lrae Reae Cittis Strig. 1773. an. 290. s köv. II. zott okon kivül azon körülmény is, hogy a szt. Ferenc-rendiek, kikre a királynő az esztergomi gymnasiumban a tanítást ráruházta, a királyi városban és pedig mai kolostoruk helyén laktak. Nem akadtam ugyan nyomára, mely évben történt meg a reformban contemplált áttelepítés; de alig kétséges, hogy ez a régi vágy csak a királyi városban felépített új gymnasium évében öltött testet. Erre mutat azon körülmény is. hogy a városi levéltárba őrzött iratok a gymnasiumot úgy emiitik, mint: >gymnasii regii in gremio Cittis huius Strigoniensis annis 1777—1778 erecti acta.«

1

) Ezen évekbe építették az uj gymnasiumot. Az 1776/7. évről semmi feljegyzés sincs, a jezsuitáktól maradt évkönyvbe jegyezte be — a különben elég bőszavú igazgató — a tanári k;tr és az ifjúság névsorát. A következő 1777/8. iskolai évről meglehetős bő feljegyzéseink vannak; de az épületről csak akkor kezd beszélni, midőn leirja az új gymnasium építését. Az 1778/9. iskolai év órabeosztásánál emliti az igazgató, hogy a rendkívüli tárgyak miatt d. u. 1 — 7*4 rendes, ^4—

x

j

2

b rendkívüli tárgyak vannak, mert »a város terjedelmes és elszórt.« Ellenben 1779/80. évben, mikor az új gymnasiumban kezdik a tanítást, az órarend : x

/

2

2—4-ig, 4 —5-ig. 1777. év elején a kapura kiszegezett programm szerint a felvételi vizsga a ferenciek tricliniumában van, ebből is következik, hogy nem akartak *) Levélt. 777—7 f. 27. n. r. elfáradni a messze Vízivárosba, a mikor nem volt elkerülhetetlenül szükség. A város tehát elérte abbeli óhaját, hogy a gymn. a kir. város kebelébe helyeztetett át 1777. július 5-én felterjesztette a város a városháza mellett, a mostani leányiskola helyén felépítendő gymn. tervét és költségvetését, melyet a kamarai tanácsossal, Kempelennel egyértelmüleg készítettek. A gymnasiumot a fundus stud, költségén építteti a fölség, mint azt a helyt, tanács aug. 8-án 4481. szám alatt közölte a várossal, de kiköti, hogy a város ingyen szállítsa az építési anyagot s anynyiért adja, a mennyibe neki magának kerül. A prímástól követ és meszet kérjenek s ezt annálinkább, mert a primás kapta a felségtől a jezsuiták kolostorát és templomát. Az egész költségvetés 7071 frt, mely összegből, ha levonjuk a fentebb emiitett szolgálmányokat és anyagot, a fundus stud.-ra 5000 frt esik. Az építést a tavaszszal meg kellett kezdeni, s szívökre köti, hogy *ügyeljenek, hogy jól építsék.*

1

) Ugy látszik, ebbeli óhaját a felségnek jobban teljesítették, mint újabb építkezéseink alkalmával, mert még ma is, majdnem 120 év után egészen jó karban van. Hanem a költségvetésbe fatális hiba csúszott be. Az összegezésnél az ácsmunkát 1300 frt helyett 300 frttal vették fel, a mi azután igen sok huzavonába került, mig valahogy eligazíthatták. A főigazgató, mikor a város észrevette a hibát s azonkívül tisztába jött, hogy a primás a remélt *) Városi levélt. 777 - 7 fasc. 27 nr.