ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-07-05 / 27. szám
meghallgassa a néppárt szónokait. Guta a 48-as párt kerülete volt eddig. Pogrányi a képviselője, ki ugyan el is ment Gutára, hogy a néppárti gyűlés után rögtön megtarthassa beszámolóját s azt hitte, talál ő is itt annyi zsidó gyerkőcöt a pártja éltetésére, mint amennyit Polónyi talált Kun-Félegyházán. Hanem bizony felsült, még pedig alaposan. Több mint egy félórán át nem tudott szóhoz jutni, így tehát a beszámolót még a megyei főjegyző s a többi megyei kapacitások kardoskodása mellett sem birta megtartani. Délután 1 órakor indult el Komáromból Gutára a nagygyűlés elnöke, ifj. Zichy János gróf. Egész sor hintó kisérte. Utja valóságos diadalát volt. Guta határában a választó kerület lovas bandériuma, mintegy 150 taggal, díszruhákban s lobogókkal várta a néppárt ifjú vezérét. Mikor ezen sereggel megbővült a menet, akkorára nőtt, minőt ez a kerület még soha nem látott. A község fellobogózva várta a néppárt szónokait, kiket a falun végig lelkesen éljenzett s mikor a menet a zöld gályákkal diszitett emelvényhez ért, egetverő éljenriadal hangzott fel. Fél háromkor nyitotta meg a gyűlést ifj. Zichy János gróf elnök. Beszédjét minduntalan éljenzés szakította félbe. Habár röviden beszélt, mégis nagy hatást ért el vele, fejtegetvén a néppárt programmját. Utána Molnár János apát beszélt az egyháztörvények gyatraságáról, dr. Bakonyi Elek ügyvéd a néppárt közgazdasági programmjáról és Kálmán Károly sóskúti plébános a katholikusok bajairól beszélt. Minden szónok nagy hatást ért el, az éljenriadal minduntalan kitört, de különösen Kálmán ért el beszédjével leírhatatlan lelkesedést. Ez a Kálmán Magyarország első népszónoka. Jól jegyezték meg róla, hogy »Kaiman plébános az ötödik szavával oda viszi a népet, a hová akarja.« Mikor elmondta beszédjét s leszállt az emelvényről, a nép kezét és ruháját csókolta. A gyűlést ezután bezárta ifj. Zichy János gróf. Hatásos beszéde alatt a sok ezer ember megesküdött, hogy csak a néppártra szavaz. A gyűlést vidám lakoma követte, melyen számos toaszt hangzott el a párt ezen nagy sikere felett. De azért a liberális lapok szokott szemfényvesztő tónusukban azt irták: hogy a gyűlésen alig pár száz ember, nagyobbrészt asszonyok, gyermekek voltak jelen, minden lelkesedés nélkül. — Bodnár Zsiga filozófiája. Múltkor ismét olvastunk a Hazánkban Bodnár tollából egy filozófus cikket, mely a realismust s idealismust, a koncentrálást és decentrálást alkalmazza a legújabb eseményekre. A főgondolat ellen persze nincs kifogásunk ; véletlenül csak azon akadtunk meg, hogy B. Zs. azt állítja, hogy a pápa néhány év előtt semmire se ment a ferencrendi barátok reformjával, most meg alighanem sikert fog aratni Verga kardinális leirata. Erre az a megjegyzésünk, hogy a ferenciek reformja is nagyon szépen halad, ha csendesen is indult meg. Bizonyitja ezt az a körülmény, hogy Malackán a páterek száma már tizenkettőre rúg s nemsokára más kolostort is fognak elfoglalni. — A magyar szabadkőművesek ünnepe. Tudvalevő dolog, hogy a magyar szabadkőművesek szintén megünnepelték a milleniumot, a mely ünnepély abból állott, hogy fölavatták újonnan épült budapesti palotájukat, vagy miként ők nevezik, templomukat. Összejöttek ez ünnepre a maiteres testvérek az egész Európából, sőt még Amerikából is. Volt sok beszéd és milléniumi eszem-iszom. Érdekes a nagymester beszédjéből az a rész, a melyben dicsőíti a szabadságnak ezeréves harcát és a »szabadelvű eszmék legújabb diadalát Magyarországon, a miben a szabadkőművességnek nagy része van.* Ezt franciául mondotta. Beszédjét németül folytatta megjegyezvén, hogy »a német nyelv nincsen száműzve a páholyból.* Tehát a szabadkőművesek nyíltan dicsekednek, hogy nekik is van részük az egyházpolitikában és a német nyelv a magyar páholyokban otthonos. Mit szólnak ehhez azok a »jó« katholikusok, a kik beállottak balekoknak a szabadkőműves egyházpolitika csatlósai közé s most is azt hiszik, hogy ezeket a törvényeket a magyar állam érdeke kívánta ? Vagy ahhoz mit mondanak azok, a kik minduntalan hivatkoznak az isteni tisztelet nyelvére, mikor a testvérek nyíltan bevallják, hogy az ő páholyaikból a német nyelv nincsen száműzve; pedig ők kivétel nélkül az úgynevezett intelligencia sorába tartoznak s így joggal meg lehetne kívánni, hogy tudjanak magyarul. De azért vakulj magyar és csak hagyd magadat ezentúl is a szabadkőművesek által bolonditani. Ok a legfőbb igazgatói a szabadelvű politikának, s szabadelvű politikusaink azt hiszik, hogy saját fej Ők után járnak ; a páholymesterek pedig markukba nevetnek. — Kronawetter Budapesten. Nagyot fordult a magyar liberális világ néhány esztendő óta. Kronawettert a hivatalos Magyarország szinte üdvözli és ovációkkal fogadta Budapesten. Néhány év előtt épp ez a hivatalos Magyarország e dicsőitett férfiút nem eresztette be Pozsonyba. Persze akkor a szocialisták mellett agitált. A szegénynek Dévény előtt kellett megáldania s úgy bekiabálni hozzánk. Szidta is akkor ugyancsak a kormányt meg a magyart. Azóta persze megfordult a szél. A grófokat és bárókat gyártó demokratikus kormány most szivesen fogadja a nagy demokratát, kit Bécsben nem hallgat meg senki. Ügy látszik, Ausztria ezentúl nemcsak zsidókat liferál nekünk, hanem demokratánál nagyobb kényszert a maga való engedelmesség kierőszakolására, mint éppen a liberális módra kormányzott országokban. A tekintély lábbal lévén tiporva, a Tisza-rendszer a képviselőválasztásokra erős nyomást gyakorolt, hogy jelöltjei kerüljenek ki győztesen az urnából. És ilyen áramlat nem ejt-e csorbát a korona méltóságán? A korona varázsa nem töretik-e meg? Fog-e tudni keresztül hatolni a gondosan készített cselszövény hálóján? És Tisza Kálmánban mégis annyi a szeméremérzet, hogy oly törekvésekről meri vádolni a néppártot, a melyeket tulajdonképpen a Tisza által vezetett liberális párt vitt végbe, nem is nagy idő, csak 20—25 év alatt! Ilyen szemfényvesztés csak a politikai vigécektöl telik ki. — A jövő képviselőválasztás esélyeivel foglalkozván legutóbb egyik budapesti napilap, azt irja, hogy Esztergomban »alkalmasint* a kormánypártnak lesz győzelme. Nem tudjuk, honnét meriti értesüléseit a budapesti kolléga, hanem arról biztosithatjuk, hogy felültették, mert a ki az itteni viszonyokat ismeri, az azt is tudja, hogy itt a kormánypárt »alkalmasint« nem győzelemre, hanem biztos bukásra számithat. Avagy azt gondolják a liberálisok, hogy az esztergomi katholikusok az utolsó öt év alatt aludtak és semmit sem tudnak arról, amit ők a katholikus egyház ellen elkövettek; azt hiszik, hogy ebben a városban az ellenzéki szellem szunnyad, s szájhős, pózoló »akarnokok«-nak akar adni mandátumot. Vagy talán abban az édes reményben ringatják magukat, hogy bizonyos tényezők, a kiknek csak van valami kis befolyásuk a választásnál, ezt a befolyást az ő érdekökben fogják érvényesíteni. No csak ringassák magukat, csak ámítsák a csatlós hadat, annál keservesebben fog esni majd a csalódás. A katholikusok manap már semmiféle liberális Ígéretekben sem hisznek; eddig sajnos, mindig ők csalódtak, most majd csalódni fognak a liberálisok. A katholikusokat nem pártokra szakadva, hanem egy táborban fogják találni, s a győzelem nem alkalmasint a kormánypárté, hanem biztosan az ellenzéké lesz Esztergomban is. Azért hát csinálják csak a hangulatot s örüljenek most az ábrándos győzelemnek, mert akkor nem lesz minek örülniök. — A gutái népgyűlés. E tájon a néppártnak nem volt még hivatalos fellépése s mégis az AlsóCsallóköz lakossága örvendve csoportosult a kibontott zászló alá. 10,000 ember gyűlt egybe, hogy mennyiségnél jóval kevesebb anyagot ad és ezt megírja, szomorúan tudatta, hogy több segítségre egyáltalán ne is gondoljanak a fundus nagymérvű megterheltetése miatt. Egyébként is elvárják a várostól, hogy azon nagy előny miatt, mely az intézetnek áthelyezéséből rá háramlik, azt a hiányzó 1000 frtot pótolja. 1 ) Végre is úgy oldották meg ezt a fontos pénzügyi kalamitást, hogy az alispán azon felterjesztést tette, hogy a szamárhegyi jezsuita-szőlő elárvereztetése után befolyt 1821 frtnyi összeget engedje a fölség az iskola költségeinek pótlására. 2 ) ő felsége tekintetbe véve mindazon okokat, melyeket Esztergom város részéről felhoztak, indíttatva érezte magát, hogy a mutatkozó hiányt a fundusból pótolja. Hanem azt kikötötte, hogy az iskolát szorosan a felküldött tervhez ragaszkodva építsék, a város legyen rajta, hogy minél szilárdabb legyen, s úgy építsék fel, hogy semmi körülmények között ujabb teher ne nehezedjék a fundusra. Az épület fentartásának kötelezettsége pedig jövőben a várost illeti. 3 ) Az épület készítése lassan haladt. 1778. tavaszán kezdték, s még 1779. nov. havában az iskola megnyitás idejére sem készült el teljesen. Várakozni kellett az iskola megnyitással egy jó hétig. A lassúságnak nem utolsó oka volt, hogy a x ) 1778. Városi 1. 7. f. 27 nr. 2 ) 1778. máj. 5. 4. f. 27 nr. 3 ) Helyt.-t. 3311. sz. 1779. jun. 15. (Vár. levélt.) U. o. Omnes aediíicii huius conservationes futuris semper temporibus eidem citti huic incumbant. főigazgató, ki igen buzgón felkarolta az ügyet, kénytelen volt a Temesi bánság visszacsatolása ügyében mint kir. biztos elutazni; Sissay Dávid alispán pedig, kire a közvetlen felügyelet volt bizva, nem lakott Esztergomban, hanem birtokán, Bikolon. Igy tehát az igazgatónak jutott az a kellemes feladat, hogy a napszámosokkal pörlekedhetett, de eredmény nélkül, mert azok rá sem hederítettek. Az iskolaépület a követelményeknek megfelelt. A tantermek elegendő nagyságúak; volt külön auditóriuma szent beszédek és ünnepélyek tartására, sőt még a bűnösök megfenyitésére szolgáló » career« is volt. Födele közepén megszakad és másik új tetőzet áll felette úgy, hogy kettős fedélnek gondolná az ember. Külső alakja igen tetszetős, s nem csodálom, hogy a költői lelkületű igazgató el volt ragadtatva. Pazarul szórja dicséretét úgy a tetőre, mint a szép toronyra, mely az épület közepéből arányos magasságban nyúlik ki. 1 ) A tornyot a város készítette s bádoggal fedte be, mint azt a helyt, tanács 1779. máj. 28. leiratából látni, mely szerint a torony emelése és bádoggal való fedése ellen semmi kifogásuk sincs, csak a befejezés után terjeszszék fel a számodást. T ) Protocoll. 1779/80. megnyitó beszéd. Tectum suspicite quam iltud splendide mandax I sic se miro medium suffindit artificio, ut quamvis unum reapse sit, duorum tamen speciem expingat . . . tanto haec (nempe turris) caeteras inter turres melliore jure principatum sibi arrogat. quanto coprum pino, aurum omni reliquo pretiosius est metallo: quid ubi animata fuerit illo aera campano, quod nocte dieque horras dodrantes toti proclamabit civitati. A toronyba órát is csináltattak. A torony keresztjének aranyozását, valamint az óralap festését a közönség adakozása útján készítették el. A kereszt és a többi rész aranyozása 23 frt 10 krba került. A gymn. órájára Fehérpataky Gábor plébános 15 frtot adott. 1 ) Az intézet új épülete egy emeletes volt, s az egyik végén a városház épületéhez csatlakozott, másik vége a mai megyeházhoz támaszkodik. A földszinten és emeleten egyaránt három szép terem volt. A termek hossza 4V 2 öl, szélessége 3V 2 öl. Mindenik terem az utcára nézett s három nagy ablak volt rajta. Magassága is elég nagy volt. Mindenik osztály számára külön terem volt. Azonkívül egy auditorium is volt, hol a sz. beszédet hallgatták a tanulók. 2 ) Szép tágas épület volt a gymnasium úgy, hogy nem járt nehézséggel a dolog, mikor 1806ban az új Ratio értelmében a grammatikai osztályok számát négyre emelték : csak az auditóriumot kellett lefoglalni. A város az új épület felszerelésénél is takai rékoskodni akart, mikor a régi — úgy látszik nem épen kifogástalan — padokat akart alkalmazni, a mi ellen a director igen erélyesen küzdött s néhány polgár — Putz és Raizl — támogatása mellett keresztül is vitte, hogy az épület számára új padokat csináltattak. 3 ) J ) 1779. év. 7 f. 27. nr. Vár. I. 2 ) Városi lev. 1777. 7 fast. 27. nr. 8 ) Prot. 1779. aug.
