ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-06-21 / 25. szám

mányáról ; a szerzetesek fekete posztóját vö­rösnek nézte, s úgy neki mentek, mint ezt szokta megrohanni bizonyos állat, ha meg­vadul. Ha akkor a főrendiházban a főpapság és gróf Cziráky János nem szólanak a szerze­tesek választás-joga mellett, ma még négy tanitó-rendünk jeles tagjai sem birnának sza­vazati joggal. Megesett volna az absurdum, hogy oly férfiak, mint egy Vaszary Kolos, Fehér Ipoly stb.; addig mig föapáti méltó­ságra nem emelkednek, nem is birtak volna választási joggal. De hát igy fizet a liberalizmus! Reméljük, hogy a főrendiházban ez al­kalommal is több lesz a szabadságszeretet s nem engedi majd a millenniumot meggya­lázni oly törvénynyel, mint a minő ez az úgynevezett kuriai biráskodás, melynek párja nincs egész Európában, amint sehol sem él­nek manap vissza a szabadsággal, mint a mi szabad hazánkban. — A kath. egyesületek orsz. kongresz­szusa. A kath. egyesületek orsz. kongresszusára még sokan nem jelentkeztek azok közül, akiknek meg­jelenésére okvetlenül számit az előkészitő bizott­ság, akik azonban még mindeddig nem jelentették be részvétüket a kath. egyesületek eme legelső nagygyűlésére. A kongresszus előkészitő bizottsága tehát a jelentkezési határidőt június hó 304g meg­hosszabbítja, bizton remélvén, hogy a kath. egye­sületek és mindazok, kik e nagyfontosságú kath. manifesztáció ügyét szivükön hordják, annak si­kerét óhajtják, minden lehetőt el fognak követni, hogy a kath. közönség minél nagyobb számban vegyen részt a kath. érzelem és öntudat ezen megnyilatkozásán. Különösen kivánatos, hogy a kath. világiak minél nagyobb számmal vegyenek részt e kongresszuson. A kath. egyesületek veze­tői tehát különösen egyesületük világi tagjait buzditsák a kongresszuson való részvételre és iparkodjanak minél több résztvevőt megnyerni. Kivánatos továbbá, hogy a katholikus földmivelő nép tagjai is minél nagyobb számmal legyenek képviselve e kongresszuson s evvel kapcsolatosan tekintsék meg a kiállítást is. Ezek részére olcsó ellátásról gondoskodik az iroda, valamint termé­szetesen vezetőkről is a főváros és kiállítás sok­féle látnivalói között. A falusi kath. egyletek elnökségei s a ft. lelkészek jól teszik tehát, ha népüket ez alkalomból hozzák fel a kiállításra és vele együtt e nagyfontosságú manifesztációra. Természetes, hogy ezen tömeges jelentkezésről is idejekorán kell az irodát értesíteni. — Uj adÓ, Mintha bizony még nem volna elég adónk, a liberális kormány megint uj adót eszelt ki, a cukoradót. Azaz nem is az eszelte ki, hanem az osztrákok s azok után indulva, be akarja hozni a mi kormányunk is. Igen ám, de az osztrák kormány uj adót, 2 frtot métermá­zsánként vet ki a cukorra, de egyidejűleg köny­nyit a népek terhein, mert a földadót 5°/ 0-al le­szállítja ; holott a mi kormányunk semmi kárpót­lást sem nyújt a népnek. Szerencsétlen pénzügyi politika az, amely az élelmi cikkek drágítása által akarja föntartani az egyensúlyt az állami háztartásban. A cukor ma­nap már nem csak az Ínyencek fogyasztási cikke, hanem fontos szerepet játszik minden, még a leg­szegényebb háztartásban is; sőt minél szerényebb a háztartás, annál nagyobb fontossággal bir benne a cukor. A kisebb tisztviselők, a szegényebb iparo­sok, de meg a földművesek is nagyobbrészt kávé­ból élnek. Sok szegény özvegy asszonynak meg árvái­nak ez képezi nemcsak uzsonnáját de vacsoráját is. Még az a ripacsos arcú cigányasszony is, aki városunk sarkain koldulja össze mindennapi ke­nyerét, kávéra kér alamizsnát. Tehát azt az adót is a szegény ember, a fogyasztó közönség fogja viselni. A gyárosok meg­veszik a kereskedőkön, a kereskedők kénytelenek lesznek megvenni a fogyasztó közönségen ; a fo­gyasztó közönségnek az a része pedig, amely ré­pát termel, ki lesz szolgáltatva a gyárosoknak. A gyárosok ugyanis kartellt kötnek, vagyis szö­vetségre lépnek, meghatározzák maguk közt a répa árát s úgy fizetnek a termelőnek, amint ne­kik tetszik; de a termelő azonfelül, hogy olcsó pénzen lesz kénytelen elvesztegetni cukorrépáját, drágán fizetheti a cukrot. — Amint halljuk, az ellenzék e javaslatnál névszerinti szavazást fog kérni s jól is teszi, hadd lássa a nép, lássa az ország, kik azok, akik *íreinden adót megszavaz­nak, ujabb terheket raknak a választók vállaira, ily előnyökben részesitik a nagyipart. Mi is figye­lemmel fogjuk kisérni képviselőink magatartását. — Pártgyülések. Mához egy hétre, június 28-án a néppárt 4 helyt fog politikai nagygyűlést tartani. A komárommegyei Gután, hol a szónokok következők : 1. Elnöki megnyitó. Tartja ifj. Zichy János gróf. 2. Mi és milyen az az uj rend ? Tartja Molnár János apátplébános. 3. Kinek pártja a nép­párt ? Tartja Bakonyi Elek dr. székesfővárosi ügyvéd. 4. Ajövő nemzedék és a néppárt. Tartja Kálmán Károly plébános. 5. Elnöki zárszó. — A pestmegyei Boldogon tartandó népgyűlés tárgysorozata a kö­vetkező: 1. Elnöki megnyitó. Tartja Haydin Ká­roly ügyvéd. 2. Tetszik-e az »uj rend« ? Tartja Révész István. 3. A kisgazdák s a néppárt. Tartja Kontur Béla dr. fővárosi orvos. 4. Elnöki zársző. — Noha Tolnamegye már nyilatkozott a mult év vége felé a néppárt mellett, mindazonáltal újra kivan a nevezett párthoz való rokonszenvének kifejezést adni, miért is Tevelen nagy politikai népgyűlést tart következő tárgysorozattal: 1. El­nöki megnyitó. Tartja Apponyi Géza gróf. 2. Ki­nek kell az uj rend ? Tartja Anderle József. 3. A közgazdaságról. Tartja Szabó Endre, 4. A nép­pártról. Tartja Marsovszky Endre. 5. Elnöki zár­szó. — Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, az ország első vármegyéjének területén már hat politikai népgyűlésen lobogtatta a néppárt diadal­masan zászlaját, meghódítván a vármegye dere­kán lakó polgárok szivét, lelkét, a Dunától a Tiszáig a néppárt elveinek. Közelebb az első vár­megyének déli részében lakó polgártársaink fog­ják a néppárt zászlaját magasra emelni s azért most Hajóson lesz népgyűlés a következő prog­rammal: 1.' Elnöki megnyitó. Tartja magyarul és németül Zichy Aladár gróf. 2. Kell-e az' uj rend ? Tartja magyarul Mócsy Antal. 3 Kell-e az uj ren? Tartja németül Hufnagl János dr. 4. A kisgazdák sorsa. Tartja németül Kédey Ferenc. 5. A kisgazdák sorsa. Tartja magyarul Bakonyi Elek dr. 6. A néppártól. Tartja magyarul Kálmán Károly. 7. A néppártról. Tartja németül Stécz György dr. 8. Elnöki zárszó. — Korteskedés a polgári házasság Mellett. A liberalismus húsos fazekai mellett lakmározók­nak, ügy látszik nem elég, hogy polgári anya­könyveket, hivatalt és kenyeret is kaptak, most még a szomszéd, nálunknál okosabb Ausztriát is szeretnék a polgári házassággal boldogítani. — Mily hátramaradt ország ez az Ausztria, mert egy osztrák zsidó leány nem köthet házassá­got egy katholikus magyar férfiúval. Van lárma, jajgatás, mennyire ellenkezik ez a szabadsággal és stb. Hát mi is kérdjük, micsoda szabadság az, mikor a katholikus alattvalók millióit kényszeritik a polgári házasságra, egy néhány ilyen zsidó-ke­resztény fél miatt. Valódi szabadság az, amely megengedi, hogy mindenki saját hite szerint köt­hesse meg a házasságát s ne kényszerítsék, hogy előbb az állam áldását legyen kénytelen kikérni. Ha vannak aztán olyanok is, akiknek nem kell az egyházi házasság, azok számára gondoskodja­nak házasságkötési formáról, de a hívőket erre ne kényszerítsék. Ez a valódi szabadság! — Kvóta és válság. A magyar kvótakül­döttség hétfői ülésén végre nyilvánvalóvá lön, hogy a bizottság tagjai nem igen akarnak tudni kétségbeesett kiabálása zavarja meg. Még a léleg­zetem is elállt, érzem miként lüktet fejemben a vér. Zörög a levél. — megállt, — újra jön, — még a lépteit is ki lehet venni! — Ez borzasztó. Én itt egyedül ! Még róka is lehet, úgy cammog valóban, mint egy kutya. Első lesen is mindjárt róka! — Ej de izgat; fele sem tréfa ... jaj már itt van, itt zörög ni . . . épen szembe jön el nem kerülhetem. Sörét kicsiny lesz rá, golyót teszek a csőbe. — Ehe már szimatol, — megállt, istenem ments meg e félelmes kínlódástól! Jaj még az átkozott denevér is boszant a fejem felett. Már a pipám is kialudt ... De mi az ? Rémü­letes, itt zörög a fűben s nem látom! Biztosan róka s ravaszul a hasán csúszik, hogy ki ne lát­szék . . . Tovább nem várhatok, úgy is eltalálom a fűben. Még rám ugrik. . . , Durr ! ! — Felug­róm. Még mozog, egészen felém fut . . . Mi ez? Óh ég, te förtelmes féreg ! — Uram fia ; egy ne­vetséges kis egér ! És én golyóval lőttem !! No most valóban bakot lőttem. Hm, hm! magam is restellem a dolgot. Szokás szerint hazamentem, mint máskor —• és pedig : üres kézzel. Útközben egyrészt előreha­ladt merészségemet, másrészt előkelő higgadtságo­mat bámultam, hogy vaktában s egyenesen tud­tam elsütni puskámat! No ezt — mondogatám — legközelebb helyre kell ütnöm. Egyszer volt Budán kutyavá­sár, tudom többet engem sem csal meg egy pi­masz egér! Vagy két napig inkább otthon unatkoztam, nehogy még melegében valami ujabb bakot lőjek. Kérem minden vadász ember babonás, tehát szük­ségképen én is. Az egérkalandból ugyanis azt következtettem, — pedig ahhoz ugyancsak értek, hisz, mint mondám mellékesen filozófiával is foglalkoztam — hogy most üldöz az a féltékeny Fortuna, tehát várnom kell, mig felhagy incsel­kedéseivel. Hosszadalmas merengés után, végre feltettem fekete cvikkerem s nekimentem a nagy erdőnek. Egy magam mertem barangolni az elhagyott óriási erdőben. Meg voltam győződve,hogy nem lesz újból holmi egérkalandom. Útközben néhány vadgalamra, rigóra rá is puffantottam, hogy gyakoroljam magam a lövésben — tulaj donképen pedig azért, hogy a netalán utamban eső nagyobb vadaknak jelt adjak magamról s igy elejét vegyema rájuk nézve esetleg kellemetlen kimenetelű találkozásunknak. Egész véletlenül történt, hogy kijutottam az erdő szélére. Jó is volt, mert éppen valamivel alább kezdődik valami sűrűbb vágás. Persze láb­újhegyen mentem. Hopp, morog! Térdre eresz­kedtem. Úgy figyeltem, hogy még akadozó léleg­zetemet is hallottam. Reszketett minden tagom, csak szemem s fülem figyelt. A galyak morogtak, a száraz levelek, ágak ropogtak. Csak gyere ki — gondolám — egy tapottat sem megy tovább. De különös, a zörgés folyton nagyobbodik, mintha többen volnának . . . Hallga! nyafog ... De ismerős hang. Űj ha, nem is tréfa: röfög az öreg ! — Az öreg basszista röfögésére még emlékszem, arra is emlékszem homályosan, hogy nem kényelmes tust éreztem ekkor hátamon végigfutni, de többet nem tudok. Csak akkor tértem magamhoz, mikor már vagy 80 lépésnyire eloldalitottam. Itt jókorát fújva visszatekintettem s fuldokolva nyögtem : az árgyé­lus-át most az élet-emmel játsz-ottam ! Ha kijön az anyadisznó, nyomban végem van . . . No még ilyen sem ért idáig. De az egész környéken még csak becsületes fa sincs, hogy esetleg rá ugorhattam volna. Menthetetlenül végem van. Az igaz, még erős töltésem sincs. Igy töprengve, búsongva latolgattam az ügy állapotát s ballagtam a földeken keresztül. Egy­szer csak feltekintek, hát uramfia, mit látnak szemeim! ? A kukorica végében két finánc ül az árok parton! Szerencsés találka. Éppen őket vár­tam. Újra egy nagy tust éreztem hátamon. Már messziről intenek felém olyan mindent kifejező kézmozdulattal: a jegyet kérjük ! Hát az nem pech, vagy baklövés, hogy éppen most nem volt jegyem'! ? Észrevették, hogy megszeppentem, mert az egyik rögtön a notesza felé nyúlt. Denique is haszon­talanul emlegettem nekik, hogy én jogász vagyok, meg hogy az idén még nem kaptam meg a jegyet,

Next

/
Thumbnails
Contents