ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-05-03 / 18. szám
Szigetváry, a hős cincér. Eddig Zrinyit, a szigetvári hőst ismertük a történelemből, ki a hazát s a nyugati műveltséget védte a pogány török ellen; most már hős Szigetváryra is akadunk, ki az iskolából akarja kizárni af'kereszténységet, s az iskolákba bevezetni a pogányságot. Szó ami szó, a dolgok fej lödnek. A társadalomból szerencsésen kiszorítják a keresztény erkölcstant, példa rá a hazafias liberalizmus figurákkal díszített albuma; most meg a!;|iskolából akarják kizárni, s e vállalatra készségesen enged tért és segélyt az országos középiskolai tanáregyesület. Hős Szigetváry kirohan s azt tartja, hogy a fiuk az iskolában romlanak; már pedig nem romlanak Póschéktől: tehát romlanak a hittantól. §|f Az ily állításhoz, ha nem is kell hősiesség, mert hősiességet csak nemes, nagy feladatok keresztülvitelében ismerünk el: de bizonynyal kell hozzá vakmerőség, s bocsánat e kifejezésért, de magyarul azt úgy mondják, hogy kell hozzá : pofa ! Egy országban, melynek minden kulturális intézményét a kereszténység hordozta a múltban; egy országban, melynek túlnyomó számú gimnáziumait kath. rendek vezetik és kath. alapítványok látnak elr/.i ily inditványnyal lépni az ország szine elé, valami oly megfoghatatlan, elhatározás, mely Szigetváry urat liberális fanatikusnak mutatja be; de a tanáregyesület választmánya fölött sem mondhatunk kegyelmesebb ítéletet, mint azt: hova tették ezek á.'tudós urak az eszüket? De hát Szigetváry ur bebizonyította, hogy ily merényletet Magyarországban igenis lehet merni s,* bebizonyította avval, hogy a választmány belenként s beleegyezik, hogy Szigetváry a tanári kongresszuson a vallástanitásnak a középiskolából való kliárása érdekében lándzsát törjön. Beöthy Zsolt élftök ugyanis a visszaszívó levélben nyíltan bevallja, hogy a különböző felfogások képviselői között, melyek a kérdés érdemét illetőleg az ülés folyamán kifejezésre jutottak, eltérő nézet nem nűrült föl. Ha nem merült föl, akkor hát Szigetváry urtal a választmány egy gyékényen árul, s országvilág előtt szegénységi bizonyítványt állit ki magának. E föllépésével bizonyítja, hogy tudományos kvalifikációja nem óvja meg bámulatosan egyoldalú, elfogult és fanatikus állásponttól; bizonyítja azt, Kőgy a magyar középoktatás egyik fontos tényezője oly bakot lőhet, mintha csupa exaltalt emberből volna összetéve. De az országban ez a kvalifíkálhatatlan baklövés ugyancsak puskaporos hordóba talált s úgy megmozgatta a közvéleményt, hogy a központi választmánynak csak egy utja maradt: a hátsó kapu, melyre az van fölírva, hogy félreértés. Félreértés az egész! mondja Beöthy ! Igazán különös, hogy annyi különböző nézetű ember, liberális, ultramontán, pap, világi, mondom valamennyi félreértette a választmány intencióit. Szó sincs róla! Nem értette félre; nagyon is jól és teljesen elértette azokat. A mivel elértette, azért fordult el botránkozással ily választmányi merénylettől a haza és Egyház egyaránt. S méltán botránkozik a közvélemény. Először azért, hogy vallásos érzelmű embereket, vallást ápoló családokat, s kiváltkép annyi pap-tanárt ily vakmerően mert a választmány arcul csapni. Ugyan hát, mit gondolnak az urak ezekről a körökről? azt-e, hogy már egy csepp önérzet és hithűség sincs bennük ?! Hogy mennyi van ezekből bennük, azt ugyancsak megmutatták a méltatlankodásnak zúgó viharával, mely a megfontolás hiányában szenvedő választmányt oktalan eljárárásának visszavonására kényszeritette. Másodszor azért botránkozik a közvélemény, mert nem képes leszállni az értelmi sülyedésnek arra a nívójára, melytől a választmány a modem iskolának ezer bajain úgy vél segíthetni, ha a középiskolákból a vallástanitást kizárja. Valóban a millenium évében a magyar paedagogiának más szükséglete nincs. A társadalomnak sincs, mint ez, hogy a bűnnek forrását, a vallástanitást eltemessék. Akkor majd tisztább lesz a Szigetváry-fiuk élete és szeplőtelenebb a választmány családapáinak családi szentélye. Ha a választmány családapáinak ez a nézete, akkor bámulatos elfogultságban leiedzenek s tudományuk .ugyancsak nem szövétnek. Azonban ne mellőzzük e botrányt sem anélkül, hogy erkölcsi tanulságot ne vonjunk belőle. Az erkölcsi tanulság pedig a következő. A hittantanítás sok helyütt oly gyatra és tehetetlen, hogy ugyancsak nem lendit és nem jav it, —• oly hideg és élettelen, hogy az ifjú sziveket sehogysem lelkesíti. E részben nagy szükség van egészséges reformra De e reformeszmék nem származhatnak Szigetváryéktől, ott különben csak fanatikus elfogultságot vehetni, abból pedig nem kérünk; hanem az egész reformot egyetlen egy mondattal AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A nemzet ünnepén. ^Ünnepe van most — mondják — a magyarnak. •^Ünnepre gyűlt most Árpád nemzete. . Hogy ellenállva ezredes viharnak, , \Megvédte áldón Isten jobb keze ! Hogy a mig annyi nemzet sirba szállott \S ma mindezektől elfeledve van : .Egy ezredéven át, hogy ö megállott mÉs most is él még büszkén, boldogan. Vunepje van most —mondják — a magyarnak , 'Nagy, ezredéves születési nap. . . • la rangok zúgnak, zászlók fenn lobognak, •pDal és zene magasra, égbe csap•i Látom a fényét múló csillogásnak, ^Hallom az öndicsekvés nagy szavát, ly^Csak Őseink, a mit reánk hagyának, y^Csak annak nem lelem sehol nyomát. . . . '.^István király, hazám megalkotója ! M Sírodból hogy ha most kiszállanál, ~Í.S kit vissza sirunk annyi század óta — mMagyar Sión hegyén megállanál: RA két szemed — tudom — hogy könyben ázna, mLátván nyomorban ezt a nemzetet BS Krisztus hitét gúnyolva, megalázva, • Hogy mindörökre majdnem elveszett. M László király, pogányok rettegése ! Tudom, kivonnád fényes kardodat, Hogy lángot öntve milliók szivébe Leverd vélük áz nj pogányohit. Mert Cserhalomnak gyásza most ez ország, A hol hivők s pogányok harca dúl, S életre kelve minden rút gonoszság Szentségtörő kéz a szivünkbe nyul. Oh jöjj közénk bálványa félvilágnak, Mátyás király Hunyad gyermeke! Adj oktatást e hon minden fiának, Mi az, a mit meg kell becsülnie ? Igazság legyen mindenütt vezére, Jogért ha kell — áldozza életét, S ne adja pénzért becstelen cserébe Az ősi kincsek hü szeretetét. Oh jöjjetek ti Zrínyi és Kapisztrán, Vitézek, hősök jöjjetek ti mind ! Nem lesz e nemzet lelke gyáva, hitvány, Ha útja közben rátok föltekint! Tanítsatok meg, hogy Istent imádva Hazát szeretni hőn csak igy lehet . . . Egy rózsafának két legszebb virága, Illatja elfog földet és eget. . . . Es nézz le ránk egekből Isten-anya! Oh nézz le ránk hazánk Nagyasszonya! Nehéz sziveknek száll feléd sóhaja: Ne hagyd el ezt a nemzetet soha! Mely küzdve élt egy hosszú ezredévet S most ünnepén is bánja sok bűnét: Add, hogy egy ujabb ezredet megérjen, Fogadd kegyedbe Árpád nemzetét! jelezhetjük: állítsunk gimnáziumainkba oly hittanárokat, kik jó theológusok és példás életű papok ! Ez a reform kell nekünk, s akkor a Szigetváry hős cincérek is csakhamar elnémulnak ' h-. — A nuneiatura a milleniumon. A bécsi apostoli nunciaturát, mint a többi bécsi diplomáciai képviselőket, a magyar kormány a magyar ezredéves ünnepélyeken való részvételre szintén meghívta. Az apostoli nuncius távollétében fa nuneiatura jelenlegi ügyvezetője Msgr. Locatelli érkezett Budapestre, hogy az ottani ünnepélyeken a szentszéket emiitett minőségében, tehát mífít a nuneiatura ügyvezetője képviselje. — A szepességi ellenzék. Nagy értekezletet tartottak Iglőn az ottani választókerület ellenzéki pártjai. Elhatározták, hogy a legközelebbi választás alkalmával a nemzeti, a néppárt és a függetlenségi párt teljes erővel sorompóba lép a kormánypártiak ellen és e célból a szepességi összes ellenzéki pártok elveik fentartása mellett közös akcióra lépnek. Egyúttal választottak egy bizottságot amelynek feladatává tették, hogy a közösen követendő programmot szerkesszék meg. Május 28-án az értekezlet ismét összejön és ugyanakkó^ alakuló gyűlést tartanak. Az ellenzéki pártok 1^0«zös akciója nagy fontosságú esemény a Szepé|pségben, mert ez kétségtelenné teszi, hogy ott|j| kormánypárt elveszti maga alól a talajt. — A delegációk tudvalevőleg ez év tavaszán fogják megtartani ülésezésüket, eddig azonban, főleg az osztrák birodalmi tanács tárgyalásaira való tekintettel, nem volt megállapítható a delegációk egybehivasának időpontja. E fiét végén az országos kiállítás ünnepélyei megnyitnáközös és osztrák miniszterek is Budapestté érkezvén, ez alkalommal véglegesen határozati fognak az iránt is, hogy mely napon üljenek öss^e a delegációk. Junius hó 8-án, a milléniumi Ic^ír dolási ünnepély napján, mindenesetre együtt lesz Budapesten az osztrák delegáció is. — Jön a néppárt. Szó, ami szó, igaza v'ah Galileinek, s odavághatjuk szálló igéjét Bánffy miniszter urnák: és mégis mozog a föld. Egy félhivatalos nyögdicselése máris jelezte, hogy közeledik a néppárt Esztergommegye határához. Kellő, mély megilletődéssel vettük e hirt. De van ennél n|éjg rémületesebb hirünk s ez az, hogy már nem Is közeledik, de betoppant a megye köbölkuti választó-kerületébe, ahol Pünkösd hétfőjén ta|jt népgyűlést. Ezenkívül hirül vettük, hogy máj&s 17-én Kún-Félegyházán, s május 31-én összesÉa s egyszerre hat népgyűlést tart a néppárt az ö ; $szág különböző vidékein. Némely szabadelvű hazafit, aki a szólásszabadságot szájkosárral, a szabad választást meggyőződésteljes hivatalnok szavazatokkal akarja érvényre juttatni, bizony kftöri a kórság; de hiába, a szabadelvűségnek : #s Szemlér Ferenc. Egyről-másról. — Karcolatok. — Hol volt, hol nem volt, elég az hozzá, hö|y volt egy város, a mely milléniumi ünnepélyre készü| A levéltárban megtalálták a város régi zászlóját, még a régi vallásos világban készült: egyik feléi a magyar korona díszeleg, a másik felén a Sitz Anya képe látható, feje fölött a Szentlélek IsfjHi galamb képében. De hát nem azért van a liberális tábor, hogy a vallást ápolja, hanem hogy visjszatérjünk a régi pogány magyar világba, mikjk még a Turul-madár szerepelt. E város tudós bölcsei kisütötték, hogy ime, itt van ezen a zászlón a Turul-madár képe. Szentlélek == Turul-madár. Ez a mese vállban megtörtént. A milleniumon majd láthatod eztfa Turul-madarat szives olvasóm! Ha leutazol Pestre, ne mulaszd el kérdezőéködni a komáromi Turul-madár felől! Diák koromban először voltam Pesten. Szegény öreg anyám, az Isten nyugosztalja, az útfa megsütött két kacsát, bepakolt egy fél kenyeret, útitáskámba begyömöszölt egy kosár körtét; pénzes erszényemet bekötötte egy nagy kék kendő sarkába s ezerféle tanácscsal ellátva bocsájtott *a nagy útra. »Nagyon ki ne hajolj a hajóból! itt van egy fekete pántlika, ha fölmész a födélzetpe, kösd meg a kalapodat, a gummi nem sokat ér'a kalapokon ! Aztán ha megérkeztek Pestre, a táskádat ki ne add a kezedből; az egyik kezedjet tedd abba a zsebedbe, hol a pénzed van, a másikban vpedig*'|ó erősen^fogd; a táskádat!«.. sth.-s'ljl). 4 r-t
