Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1932

4

Hogy elvesztettük országunk területének kétharmadát, aranykalászos rónáinkat, kincses bányáinkat, hatalmas erdeinket, virágzó gyárainkat, fellendült ipartelepeinket, az súlyos anyagi kár.

De ki méri fel azt a szellemi veszteséget, melyet Trianon zúdított ránk? Hány kiváló tudóst, politikust rabolt el tőlünk a megszállás? Hány iskola, kultúrintézmény került elleneink kezére?

A megcsonkított haza sem mutatott vigasztaló képet. Az Alföldön mérföldeket kellett megtenni, hogy egy-egy iskolára bukkanjunk. A magyar tudomány, művészet hanyatlásnak indult. Klebelsberg Kúnó gróf lelkében felzokogott a legnagyobb magyar mondása: Elvész a nép, mely tudomány nélkül való. De a lélekzokogás mélyéből feltört a nagy elhatározás: Megmentem, a tudomány útjára terelem nemzetemet, mert csak kulturfölénye mentheti meg a pusztulástól.

Az elhatározást tett követte. Az Alföldön mintegy varázsütésre nőttek ki a tanyai iskolák. A szittyák kis ivadékai most már megtanulhatják a betűvetést. Ahol a lakosság kulturigénye fokozódott, ott polgári iskoláknak adott létet, vagy a meglévőket fejlesztette. Sok képző, a szegedi főiskola és egyetem szintén nevéhez fűződik. Az ezekből kikerült, hivatása magaslatán álló tanító-nevelő gárda van hivatva megvívni azt a szellemi csatát, mely Trianont ledönti.

A tudósok, művészek tőle nyertek buzdítást, pártfogást. A történelem és természettudományt delelő pontjára segítette. Ő volt az első magyar kultuszminiszter, aki hivatalosan elismerte a sport nemzeti jelentőségét. Hogy az általános testnevelés és a magyar sport oly hatalmas vonalakban fejlődött, hogy világrekordot ért el, az mind az ő érdeme.

Klebelsberg Kúnó gróf kultúrpolitikájának megvalósítása közben sok kritikával, leszólással, gyanúsítással, rágalommal találkozott. Mindez nem rettentette vissza nagy szellemét, hanem annál nagyobb energiával építette az ország jobb jövőjét.

Gróf Klebelsberg Kúnó nemcsak mint államférfiú volt kiváló, hanem mint ember is. Hogy barátaival szemben finom, udvarias és közvetlen volt, az természetes, de hogy ellenfeleivel, bántalmazóival szemben is így viselkedett, az már nemeslelkűségre vall.

Mint képviselő, nem zárkózott el az egyszerű, szegény emberek elől. Meghallgatta panaszaikat és mindig segített, mikor tehette.

Nagyon szerette a gyermekeket. Ha magas látogatásával kitüntetett egy-egy intézetet, kedvesen hajolt le a kicsinyekhez s megsímogatta arcocskájukat. Ha igaz Petőfinek az a mondása, hogy ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, mennyivel igazabb az, hogy aki a nemzet gyermekbimbóit szereti, csak jó ember lehet.

Ily nagy és jó ember emlékénél benső meghatottsággal, szeretettel és hálával állunk meg.

De iskolánk még külön hálával is tartozik a nagy Halottnak.

Hogy oly szép, tágas, napsugaras iskolában hintegethetjük az erény és tudás magvait a fogékony gyermekszívekbe, azt elsősorban Klebelsberg Kúnó grófnak köszönhetjük. Az ő minisztersége alatt, egyházi és állami alapból emelkedett iskolánk gyönyörű épülete a Magyar Sión tövében, a Duna ezüstszalagos partján, hogy melegágya legyen annak a vallásos magyar szellemnek, mely az Árpádházi Szentek sugárzó leikéből árad reánk.