Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1932
f Gróf Klebeisberg Kűnó emlékezete. — A gyászünnepségen elmondotta: Csuvara M. Immaculata igazgató. — Október 11-én délután a Halál Angyala megrendítő komolysággal suhant végig csonka-hazánkon. Suhogó szárnya megérintette nemzetünk nagy fiának, gróf Klebelsberg Kúnónak szívét s az a hazáért dobogó nemes szív örökre megszűnt dobogni. Október 14-én délelőtt 10 órakor a Nemzeti Múzeum gyásszal bevont mozaik termében a nagy Halott ravatala köré összegyűltek gyászba borult özvegye, grófi rokonsága, az ország főméltóságú kormányzója, főmagasságú hercegprímása, kir. hercegei, mágnásai, a minisztérium tagjai, hivatalok, intézmények, iskolák képviselői. Felzokogott a gyászének, elhangzottak a hatalmas búcsúbeszédek s a beszen- telés után megindult a gyászmenet a főváros impozáns részvétele mellett a Nyugati Pályaudvarra, honnan külön kocsi vitte a nagy Halottat az Alföld szívébe, kedvelt városába Szegedre, a Fogadalmi Templom csendes kriptájába pihenni. Miért fejtett ki az ország gyásza jeléül a nagy nemzeti lerongyo- lódásban ennyi pompát? Miért sikoltott a gyászdal oly megrendítően a nemzet szívébe ? Miért visszhangzottak a klasszikus gyászbeszédek oly fájón a magyar lelkekben ? Miért ragyogott a halotti fény oly vakítóan a sötét magyar éjtsza- kában? Miért? Mert a nemzet egy nagy államférfiút, a társadalom egy nemes- lelkű, jószívű embert vesztett el örökre. Kit nevez a történelem nagynak? Azt, aki egy magasztos eszmének él, egy szent célt tűz ki maga elé és annak megvalósításáért dolgozik, küzd, fárad, szenved, ha kell, áldozatot hoz. Ilyen nagy ember volt Klebelsberg Kúnó gróf. Egy ideális, szent cél lebegett szeme előtt: letiport, feldarabolt, félrevezetett, elmaradt népét a tudomány és kultúra révén felemelni, a nyugati művelt államok előtt ismertté, nagyrabecsültté tenni. Nem nézhette, hogy a magyar nép a rádió, repülőgép, távolbalátás korában pislogó mécses mellett olvasson régi kalendáriumot. Eszméjét szóval, tollal és tettel hirdette. Mikor a Bethlen kormány megalakult, Klebelsberg Kúnó gróf a vallás- és közoktatásügyi tárcát vállalta el. Mint kultuszminiszter, éles elméjével csakhamar átlátta, hogy a világháborúban nemcsak az anyagi, hanem szellemi veszteségeink is nagyok. 1*
