Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1912
19 A nap fölkeltét én már a kertben vártam, hogy le ne késsem a hajóról. Már az ut is szent ihlettséggel töltötte el lelkünket. A hajó jött-jött a párkányi oldalra is. Láttam mint vetnek magukra keresztet, imádkoztak; én is Üdvözlégy- gyel köszöntöttem a Szűz Anyát. Es a szép hófehér „Vesta“ megindult a látnivágyó leánysereggel, hogy elvigye őket Viseg- rádra, köszönteni a letűnt dicső múltnak emlékeit. Távol a kék hegyek ormán gyenge köd lebegett, végre az is eltűnt a látóhatárról s most már teljes pompájában világította meg a nap a nagy mindenséget. Elhagytuk Kovácspatakot, Szobot és más parti községeket; észre sem vettük, hogy már Nagymaros kikötője int felénk üdvözletét. A hajó fedélzetén különböző volt a hangulat. A kicsinyek gyönyörködtek a Dunán úszó színes csónakokban, mi nagyobbak hallgattunk, mert a másik parton a fellegvár romjainak látására csak hallgatással fejezhettük ki tiszteletünket. Kiszállottunk. Az állomáson Benkő Alajos tanító úr várt reánk, aki egész nap kalauzolt bennünket. Első utunk a templomba vezetett, hogy szent misét hallgassunk. Az ünnepélyes csendben egyszerre megszólalt az orgona búgó hangja, olyan lágyan, érzelemteljesen szállt tova s kisérte énekünket a legfenségesebb Oltáriszentség elé. Mély áhítattal térdre hullva adtunk a Mindenhatónak virágot, szépet, mo- csoktalan fehéret: a lelkünk liliomát. Aztán kértük az Istent, adja meg nekünk azt a kegyet, hogy megérthessük e nevezetes hely történelmi jelentőségét, hogy beszélgetni tudjunk személyeinek szellemével és csak kis bepillantást nyerhessünk lelkűk mélyébe. Még egy hálaadó fohász, még egy pillantást vetve az oltárképre, amelyről az Úr Jézus jóságos szeme nézett reánk, kiterjesztett karjaival áldást inte felénk és elhagytuk a templomot. Papp József vendéglőjében kitűnően ízlett a villás reggeli, ennek elköltése után a fellegvárba indultunk. Alattunk mint ezüst tükör kanyargóit a Duna, felettünk a hallgatag bükk-matuzsálemek alig billentették meg fürtjeiket a nyári szellő következtében; még fentebb a jegenye régió közepében állott egy nagy szürke kőhalmaz, ez a fellegvár. A szirttömb közepén roskadozó égett torony mered az égnek. Az ének elhalt ajkainkon, mindenki mély gondolatokkal volt elfoglalva. Királyi vár hajdan, fűvel benőtt romhalmaz most. Hány nagy magyar királyt, hány idegen fejedelmet láttak e falak? 2*
