Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895

46

VII. Koronája volt ünnepségeinknek az 1905. május 28-án VASZARY KOLOS bíboros hercegprímás aranymiséje alkalmából rendezett ünnepély. Lefolyását az értesítő vezető-cikkében közöljük.

VIII. Nagy sikerrel működött közre az énekkar 1905. június 29-én Számord Ignác igazgató pappá szenteltetésének 25. évfordulója alkalmával tartott ünnepségen, melynek műsora ez volt:

1. Fohász. Hoóstól. Előadja négy hangban az intézeti énekkar zenekiséret mellett.

2. Ünnepi óda. Estéktől. Szavalja: Mack Mária.

3. Üdvözlő. Zsasskovszkytól. Négy hangban éneklik az intézet növendékei.

4. Hála-szózat. Irta és mondja: Kubicza Anna k. a.

5. Tavaszdal. Bellovicstól. 3 hangban énekli az intézeti énekkar.

6. Erényvirágokból fűzött koszorú. Előadják: Tóth Erzsi, Huray Anna, Csenke Róza, Kiss Julianna, Jákics Gizella, Perger Olga, Pethő Mária.

7. Lassú keltő. Benőmtől. Zongora kiséret mellett hegedűn játsszák: Miklósy Margit és Riedl Zsuzsanna.

8. Huszonöt év. Irta és mondja: Milotay Borbála.

9. Kiadó. Előadja az intézeti ének- és zenekar.

Az ünnepélyről az „Esztergom és Vidéke“ a következőket írja:

Ritka szép ünnepély folyt le 1905. június 29-én az intézet falai közt. Ekkor ünnepelték meg ugyanis az összes növendékek a tanári testülettel együtt Számord Ignác igazgató pappá szenteltetésének 25. évfordulóját. Ezt az alkalmat használták föl az intézetből, fennállása óta kikerült összes növendékek is a most végzett csoporttal összefogva, hogy benső hálájuknak, mély tiszteletüknek és szeretetüknek kifejezést adjanak az iránt, aki nekik nemcsak bölcs vezérük, igazgatójuk, munkás, szakképzett tanáruk, hanem gondos, jó atyjuk is volt. Kár, hogy a város közönsége a hálás ragaszkodás eme megható megnyilatkozásának nem lehetett tanúja. A tanári karnak ezen intézkedése az ünnepelt ismert szerénységére való tekintettel történt.

Miután a záró ünnepség keretébe illesztett oklevélkiosztás véget ért, a tanári kar testületileg felkereste az igazgatót; Kassay Evangelista osztályfőnök üdvözölte röviden egyszerű, de őszinte szavakkal s meghívta őt az ezüstmiséje alkalmából rendezett ünnepségre. Az igazgató megilletődve s meglepetve fejezte ki háláját a tanári kar iránt, hogy megemlékezett ezüstmiséjéről s ezzel tanúságot tett, hogy együtt érez az örvendező munkatárssal.

Erre az Ízlésesen díszített nagy terembe vonult a tanári kar, élén az igazgatóval, ahol nagy számban foglaltak már helyet a volt tanítványok. A terem főhelyén virágok között, lepellel letakarva állott az ünnepeltnek a növendékek által felajánlott életnagyságú olajfestésű arcképe.