Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895
14 józan ítélet híjával még a magyar kisdedek körében is a szélsőségig túlhajtani törekszenek.* Jelenleg az összes óvói foglalkozások közül kétségen kívül az alaki munkával él vissza a legtöbb óvónő. Hosszas ülésre kárhoztató munkával gyötrik a szegény gyermeket; lámpa- ernyőket, tálczákat, kosarakat s más eféle díszmunkákat füzetnek, fonatnak, domborittatnak a szegény gyermekekkel, melyeken a nehezebb dolgot — igaz — hogy az óvónő végezi, nem gondolván meg, hogy ez által erkölcsileg is vét, mintegy a hazugságot adja a gyermek szájába, midőn a nagyfokú segítség mellett elkészített dísztárgyat a kisded saját munkájának mondja. Megismervén az alapot, melyből Fröbel rendszere megállapításánál kiindult, vizsgáljuk meg már most az egyes foglalkozásokat és pedig abban az egymásutánban, a melyet az elméleti rendszer kijelöl. 1. A színes labdák. A Fröbel-féle foglalkozások között első a labda. Egy dobozban hat különféle szinü labda van, melyek közül három az alapszíneket: piros, sárga, kék; három pedig a mellékszineket: zöld, ibolya és a narancssárga színt tünteti fel. A labdákat tulajdonképen nem az óvódák, hanem a csecsemők számára vette fel Fröbel rendszerébe, mindazáltal az egyszerű tulajdonságok érzékeltetésére, a színek felismerésére és ügyesítö cselekményekre az óvó-intézetben is felhasználhatjuk. Nagy hibába esnek és Fröbel alapeszméje ellen vétenek azok az óvónők, kik a labdát fizikai tulajdonságok ismertetésére használják fel, mint pl. ruganyos, ruganyos test, stb. A gyermek szeret a labdával játszani, mely gömbölyű alakjával és gördülékenységével figyelmét kiválóan felkölti. A kisdedóvónö bemutatja, szemlélteti a labdákat, de semmi esetre sem száraz, tanító modorban, hanem kedélyesen beszélgetve a kisdedekkel. Az óvó-intézetben a labdával való foglalkozást leghelyesebb a játékkal, a labdázással, ügyesítö cselekményekre alkalmazni. * Kisdednevelés XXIV. évf.
