Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895

12

hibába esett, hogy a tudományos rendszerezésre fordította a fögondot. Rendszere Hegel bölcseletén épült, melyet Peres Sándor igy ismertet.

Hegel bölcseletének alapja a gondolat, az eszme s az eszméből fejlődő ellentétek kiengesztelödése. Nincs más igaz és egyetemes, csak az eszme, mely az alanyinak és tárgyilagosnak kiengesztelödése, általános egysége. Az eszme tekinthető önmagában, önmagáért létezésében; továbbá tekinthető úgy, a mint önmagán kívül másban van; és végül úgy, a mint önmagához visszatér, önmaga fölött elmélkedik. A szellemnek az eszmét legmagasabb fokon, mint önmagához visszatérőt, kell megismernie s ezt az ellentétezés és kiegyenlítés módszerén érheti el.

Fröbel e bölcseleti elveken indulva, a nevelés czéljául az életegységet tűzte ki, hogy az ember, mint a természet, az emberiség és Isten gyermeke egységes, tiszta, hivatáshü, hibátlan, szent életet élhessen. Úgy találta, hogy kisdedkorban fő az élet önmagáért s fő az, hogy a belsőt (a lelkit), külsővé (testi cselekvővé) tegyük. Mindezért aztán a tevékenységnek a nevelésben tág teret adott. De Fröbel itt még nem állott meg. Ha Hegelnél egyetemes az eszme, Fröbel a kisded tevékenységének egyetemes eszközévé tette a labdát; Hegel, bölcseletében, az eszméből, Fröbel, a foglalkoztató nevelésben, a labdából indul ki.

Az ellentétezésen és ezek kiegyenlitésén épült föl Hegel rendszere, ugyanezen az úton alkotja meg Fröbel is a maga játékeszközeit. Az ellentétet természetesen az alakokban keresi és találja meg. így született meg a golyó, az egyetemes gömb alak, utána játékeszközül annak alaki ellentéte: a koczka, s a két ellentét kiengesztelöje gyanánt a harmadik: a henger.

Mivel pedig az anyag (tartalom) és alak lényeges viszonyban vannak, egyik sem lévén egyéb — Hegel szerint — mint átmenet, átcsapás a másikba; és mert a lényeges viszony elsőben közvetetlenül, mint egész és rész jelentkezik: Fröbel igyekezett arra, hogy e lényeges viszony közvetetten jelentkezésének