Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895
9 Kiss Áron dr. oly körmondathoz hasonlítja e rendszert, melynek előtagja helyes, de az utószaka hamis; elitéli a mesterkélt rendszert, „mert mondva csinált és nem nemzeti életből merített foglalkozások szerepelnek a gyermekkertekben,“ sőt annyira megy, hogy az egész rendszert merényletnek mondja a józan ész és nemzetünk jövője ellen. Peres Sándor szintén ellene van Frőbel elveinek, rendszerének. „Semmi okunk sincs arra, így ir hogy továbbra is megmaradjunk Frőbel játékeszközei s ezek rendszere mellett... Szakítsunk Frőbel rendszerével, de tartsuk meg belőle a jót.“ Láng Mihály Frőbel foglalkozásai helyett a magyar gyermekek játékszerü foglalkozásainak összegyűjtését ajánlja. Székely Gáborné és Molnár Mária nagy ügyszeretetei fejtenek ki, hogy a magyar gyermek vérmérsékletének • meg nem felelő Frőbel-féle foglalkozásokat magyarokkal váltsák fel. S kisebb-nagyobb szerencsével be is hoztak már több új foglalkozást. Mi sem az egyik, sem a másik tábor véleményéhez nem ragaszkodunk mereven, hanem az arany középidőn haladunk, nem vetjük el teljesen Frőbel foglalkozásait, hanem megtartjuk közülök azt, a mi jó, a mi helyes; módszerét azonban nem követjük. Rendszer, eszköz és módszer különböző dolgok; maga az eszköz lehet igen megfelelő és alkalmas, még akkor is, ha helytelen elvek és módszer szerint alkalmazzák is. Hogy megítélhessük, mi hasznos és üdvös, továbbá mi káros e rendszerben, lássuk, milyen állapotban volt Frőbel fellépése előtt a kisdedóvás; így felismerjük, mit köszönhetünk neki. Azután vegyük szemügyre, legalább rövid vonásokban, a rendszer egyes foglalkozásait, hogy a helyest, a hasznost megtartsuk, az ártalmast pedig kivessük. * A nyilvános kisdedóvásnak az emberszeretet ringatta bölcsőjét. A kisdednevelö intézetek feladata alapjában nem volt más, mint megóvása a szegény sorsú gyermekeknek, az őket érhető testi-lelki veszélyektől; czélja leginkább az volt, hogy
