Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1893
11 kálóimnál. Átveszem Isten nevében ez épületet! De én nem csak ez épületet, hanem átveszem az épületbe járó növendékek szellemi vezetését. Atveszszük és a tantestülettel együtt, melynek nevében e helyről szólni magamat feljogosítva érzem, magunkra vállaljuk a növendékeknek mindenek felett vallásos nevelését s hazafias szellemben való kiképezését, hogy majdan, mint óvónők, a kisdedek szivébe a vallásosság, a hazaszeretet csiráit ültessék. Mindenekfclettinek mondottam a vallásos nevelést, mert a növendékek csak úgy felelhetnek meg magasztos, de nehéz hivatásuknak, ha vallásosan képeztetnek. Minden nőben legszebb erény a vallásosság, annál inkább egy óvónőben. E nélkül hasonlít a nő egy virághoz, melynek nincs illata. Bár színpompájával elbájol, a szemet gyönyörködteti, de a szivet hidegen hagyja; hasonlít egy csillaghoz, melynek csak kölcsönzött fénye van, de se nem melegít, se nem éltet. Legszükségesebb erénye az óvónőnek a vallásosság, mert a vallásosság virágával a rábízott kisdedek lelkeit is fel Leli ékesíteni s ugyan hol fogná keresni e becses virágot, ha saját keblében fel nem találná? Az ember csak abból adhat, miben maga is bővelkedik; az óvónő is csak úgy lesz képes a vallásosság erény-magvait elvetni, ha saját bensejének áhitat- melege termeli és érleli azokat. Vallásosan neveljük a növendékeket azért is, mert előre látjuk, hogy pályájukon elég tövis fog teremni s minden önfeláldozásuk daczára sem részesülnek kellő elismerésben. Ilyenkor a vallásosság nyújthat nekik vigaszt, mint a költő mondja:
