Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1940

lista-orvos hozzáértésével tartotta kezét a világ nagy társadalmának ütőerén és olyan biztos diagnózissal látott bele a szociális kérdés forgatagos szövevényeibe, egészébe. Lássuk e korszakalkotó körlevélnek néhány kivillanásában a tartalmi egymásutánt. Az enciklika bevezetéseképen klasszikus, tömör rövidséggel jelöli meg XIII. Leó pápa a ma már világválságot jelentő szociális adottságoknak, mint összhelyzetnek előidéző okait. Az ipari technika szinte tetőpontra jutott fejlettségében, a termelésnek kápráztató új módjaiban, a munkaadók és munkátvégzők megváltozott kölcsönös viszonyában, a vagyonnak kevesek kezében való fölhalmozódásában, a túlnyomó többség elszegényedésében, a munkástömegek önbizalmának felszökésében és szervezkedésében, végül az erkölcsök jelentős süllyedésében látja az okokat, mint előzményeket. Ezek megállapítása után kézzelfoghatóan bizonyítja a szociáldemokrácia szörnyű tévedését, mely szerint a magántulajdon eltörlésében volna a nagy baj gyógyító orvossága. Kimutatja, hogy a magántulajdon megszüntetése nemcsak a munkásoknak válna kárára, de igazságtalan is, mert erőszakot követ el a jogos birtokokon, s az egész állami és társadalmi rendet fölforgatja. Az annyira szükséges magántulajdon jogosságát az értelmes emberi természetből, az élettelen természetnek az azt megmunkáló emberrel való szoros viszonyából, s a családi élet elemi érdekeinek szempontjából vitatia utolérhetetlen elmeéllel. Gyönyörűen körvonalazza a családnak az államban való helyzetét, s a természetjog ellen való vétségnek minősíti, a családi szervezet megbontásának bélyegzi a szociálizmusnak az állam gondviselésére vonatkozó elgondolását. Ez — úgymond — nemcsak igazságtalanság volna, hanem ezenfelül megzavarna és fölforgatna minden rendet, s nehéz, gyűlöletes szolgaságot hozna a polgárokra. Ennélfogva az az alaptétel, melyre a szociáldemokrácia épít, hogy t. i. a birtokot közössé akarja tenni, semmiképen sem áll meg, mert azoknak is árt, akiken segíteni akar, mert az egyesek természetadta jogával ellenkezik, s mert az állam-köteléket és a köz-békét zavarja. Így hát a szociális vajúdások kibonyolítása csak a magántulajdon sértetlen szentsége mellett lehetséges csupán. Majd rátér a kérdéskomplexum megoldásának módszeres tárgyalására. Minden kísérletezés haszontalan erő- és értékpocsékolás, ha a társadalmi kérdés megoldásában jelentős szerepet nem biztosítanak az Egyháznak, mely az evangéliumból merített tanaival a harcot vagy megszüntetheti, vagy legalábbis jelentősen enyhítheti. Hiszen törvényeivel nemcsak az egyesek elméjét pallérozza, hanem az éle9