Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1940

tűket és erkölcseiket is jótékonyan szabályozza; sok hasznos közintézménnyel törekszik a szegények helyzetét megjavítani, s minden társadalmi osztálynak iparkodását és erejét oda akarja irányítani, hogy a munkások helyzete a lehető legalkalmasabb módon javuljon, aminek elérésében okkal-móddal az állami törvények és tekintély igénybevételét is szükségesnek tartja. A kérdés tisztázásának biztos alapra fektetésénél két dolgot velőstül-mindenestül át kell érteni. Az egyik az, hogy a szocialista „egyenlőség" a természettől tönkrecáfolt képtelenség. Gondoljunk csak pl. a különböző elmebeli tehetségekre, a szorgalomra, egészségre és erőre, mely kifogyhatatlan változatosságban sorozza csoportokba az embereket. . . A másik pedig az, hogy sem a munka tőke nélkül, sem a tőke munka nélkül fenn nem állhat, nem alkotóképes. Épp azért képviselői egyetértő kölcsönösségben kell legyenek és állandó egyensúlyban tartsák egymást. Ennek a kívánatos összhangnak megteremtésére a kereszténység szolgáltat szilárd alapot tanításában, életprogrammjában és intézményeiben egyaránt. A kereszténység az igazság fundamentumán állva kötelességeket ró ugyan a munkásokra, de ugyanúgy a munkaadóra is. Igazságérzetet, méltányosságot és szeretetet követel, megneveli és átformálja a lelkeket, s az isteni parancsolatok fegyelmének rakoncájába iparkodik hajlítani a nyakas akaratokat is. A keresztény evangéliumi erkölcsök térhódításával az emberiség két pusztító átka, a telhetetlen bírásvágy, s az élvezetek hajhászása jelentősen letompul, s ekként, nemkülönben a szeretet és szociális érzék felállította intézmények révén emberileg általánossá válik az emberiség közjóléte. Rátér ezután a bölcs pápa annak a szerepkörnek megrajzolására, melyet a szociális kérdés megoldása érdekében az államnak kell betöltenie. Eszerint az állam kötelessége általában olyan törvényekről gondoskodni, melyek nyomában a köz- és magánjólét biztosítható és fölvirágoztatható. Kifejezetten gondol itt a jó erkölcsnek, a családi élet tisztaságának, a vallásnak és az igazságosságnak védelmére, a nyilvános közterheknek mérsékelt kiszabására és igazságos felosztására, a szegények ügyei és érdekei pártfogására vonatkozó intézkedésekre és mindama intézményekre, melyek fejlesztése a közjólét növekedésének emeltyűje. Be kell az államnak avatkoznia a méltányos munkaidő és munkabér, az ünnepi munkaszünet, a gyermek és női munka, végül a sztrájk ügyében is. Ez okból a munkaadók és munkások szervezett szövetségeire van szükség, amelyek ha vallásos szellemben vezetettek, tetemesen hozzájárulunk a felmerülő nehézségek eltünteté10