Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1939
annyira'igájában tartotta, hogy a másfélét, mint a kereszténységet is, nem átallotta kicsinyíteni, gúnyolni. így egy eszmei szembenállás alakült ki, ami gyöngítette a hűséget az Egyház iránt, lazulást jelentett erkölcsi magatartásban s a reformáció számára könnyítette az utat. Bomlasztó volt tehát vallásilag a hatása. De nem a vallás ellen irányult! Végeredményben »teljesen elhibázott dolog lenne az egész humanizmust egyetemlegesen egyház- és hitellenes irányzatnak felfogni«. A vallással, Egyházzal való szembekerülése »nem jelentett okvetlenül konfliktust«. í 1 6) A humanizmus boldogan ismerkedett az antik világgal, de éle nem irányult a vallás ellen. Milyennek mondható Mátyás magatartása, akiben mint Csánki irja, ( 1 7) bora legkitűnőbb erényei mellett megfértek hibák is. Ha kora uralkodóihoz hasonlítjuk. Mátyást erkölcsileg is kiemelkedőbb hely illeti meg. A vele nőt! humanista szellem, az uralkodói magasság, a kedvteléseit elősegítő környezet s emberi természete el-elsodorták őt is; a platonista filozófiával átitatva a vallás kérdéseiben is olykor szabadabb volt. De ezek nem alapvető tulajdonságai, s korántsem vált nála természetessé a helytelenség, mint szeretnék ezt kiélezni. Aláírhatjuk Halász Gábor megállapítását, hogy Mátyás »lelki életében nyomon kisérhetjük a fokozódó elvilágiasodást. bár természetesen egyházának mindig hű fia marad*. ( 1 8) Ezért nem lep meg Csánkinak az a véleménye, hogy aligha engedett meg kicsapongást és 1 edérséget udvarában. ( 1 9) Hasonlót tudunk meg róla egy korabeli diplomatától, aki Mátyás uralkodásának ötödik esztendejében ama tényezők között, amelyeknek trónja megszilárdítását köszöni, kiemeli»tisztességes életét«. ( 2 0) A későbbi utókor szerette Mátyást és humanista udvarát keresztény-ellenes és szabadabb valláserkölcsi felfogásúnak rajzolni. Ezt annyira hangsúlyozták, hogy más tagadhatatlan, történetileg igazolt jó sajátságai homályba kerültek, ismeretlenek maradtak. Pedig akik komolyan s a történelem ismeretével beszélnek Mátyás udvaráról, azok messze föléje emelik a korabeli olaszokénak s az állapitható meg az egykorú adatokra épitett tanulmányokból', hogy Mátyás udvara korántsem volt kicsapongó, s ha akadt kilengés, az nem volt oly méretű s szinte rendszeres, ami miatt erős 16. Huszti i. |m. 259—260. 1. 17. Dr. Csánki Dezső: I. Mátyás udvara. Bp. 1884. 57. 1. 18. Halász Gábor: Mátyás királyról. Nyugat. 1940. március. 19. Dr. Csánki i. m. 53. 1. 20. Fraknói Vilmos: Mátyás egyénisége. (Márki: Mátyás-emlékkönyv) 25. 1. 14
