Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1935

_ 4 — királyaink buzgósága mellett a magyar papság és szerzetesség együttese ugyancsak kivette a maga részét. Első sorban a bencés rend áll, hogy nyomon kövessék őket a többiek, különösen a dömések és ferencesek. Boldog Magyar Pál dömés és kilencven társa, mint kún hittérítő a tatároknak esett áldozatul csakúgy, mint a ferences Váradi István és Domonkos. Az őshazai magyarság felkutatására és megtérítésére a XIII. század során Juliánnal magyar dömések indulnak három ízben is és őket találjuk a bulgárok között is a XIII. század húszas éveitől. A XIV. században a délvidéki eretnekek és keletiek katolizálásának munkájában Nagy Lajos királyunk segítői a ferencrendiek éppúgy, mint a XV. században pusztító huszitizmus ellen is ők az apostolkodás élharcosai hazánk területén, s a század végefelé Moldavában egyaránt. A protestántizmus szörnyű lelki mételyének pusztítása idején szintén apostoli hivatást töltöttek be hithű papjaink és szerzeteseink. A XVII. századtól kezdve még hevesebben lángol fel az apostolkodás szent tüze véreink között. Ekkor már feltűnik a tengeren túl is a magyar misszionárius alakja: így Rátkay János, a báróból lett jezsuita atya Mexikóban működött és szenvedett vértanúságot, körülbelül félszázad múlva utána pedig Koncsák Ferdinánd jezsuitánk Kalifornia apostola lett. A XVIII. század elején már Peru hithirdetői között is találunk magyar jezsuitákat, így: Brentáno Károlyt, Haller X. Ferencet, Éder Ferencet, Hedri Márton és Szucsich Miklóst. A század derekán meg Brazília területén is misszionáriuskodnak nagy érdemű jezsuitáink, név szerint Bakranin Lukács, Szentmártonyi Ignác, Keyling József, Szluha Nep. János és Fáy Dávid. Ugyanebben az időben Uruguay és Paraguay misszióban is akadunk magyar jezsuitákra. Ilyenek voltak Limp Ferenc, Orosz László, Ferder Fülöp és Szerdahelyi Ferenc. Köztük tűnik fel Krebeth Ádám, akinek személyében a segítőtestvér arcéle is megjelenik a missziós munka mezején. Amerikán kívül Afrika területén sem hiányzott a magyar misszionárius. A XVII. században a Kongó torkolatától délre műdödik Magyar Bernardin kapucinus atya, míg a XIX. század végén, 1886 —1894-ig a Zambézi torkolatánál misszióskodott szép eredménnyel P. Czimmermann István S. J., amit rendtársa, P. Menyhárt László folytatott 1897-ben bekövetkezett haláláig. Kairó volt missziós munkatere 12 éven keresztül Miczélyi Valér ferences atyának, rendtartományunk tagjának is, akit súlyos szembaja kényszerített vissza hazájába 1888-ban. Nem hagyhatom kegyeletes említés nélkül a Szűz Máriáról nevezett magyar ferences rendtartomány legújabb vértanútestvérét, Dollencz Alfrédet sem, aki a Szentföldön misszionáriuskodott 37 éven át, 1867—1920-ig, ainikor hatvanhét éves korában, mint negyvennégy esztendős szerzetes szenvedett martíromságot közvetlenül a világháború után Palesztinában, a mugiukderesi misszióban. Ázsia egyéb részén, Indiában is találkoztak magyar hittérítők. A Mexi-