Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1935

— 9 :— Amerikában három atya és egy testvér, mig a szaléziánusokból Dél-Amerikában hat magyar páter működik, három teológus pedig készül jövö hivatására. Nem hagyhatjuk a méltánylásnak hangsúlyos szava nélkül az Isteni Szeretet Leányait és a Megváltóról nevezett Nővéreket sem, akik Amerikaszerte jobbkezei a lelkészkedő- magyar papságnak és az iskolákban eléggé nem értékelhető munkát fejtenek ki. Továbbá ugyancsak a legteljesebb dicséret hangján kell elismernünk a Szociális Testvérek Társaságának tagjait is, akik az Egyesült Államok és Kanada területén egyaránt fölbecsülhetetlen szolgálatokat tesznek a katolikus és magyar ügyeknek. A beosztásában működő magyar misszionáriusok száma is fölötte örvendetes gyarapodást mutat. A ferencesek közül Kínában egy testvér, Afrikában három testvér teljesít missziós szolgálatot. (Zárójelben kínálkozik külön megjegyzésre az az érdekes körülmény, hogy mind a három esztergomi rendházunkból toborzódott. Fr. Maráczy Orbán ment el elsőnek, aki mindenáron bélpoklosok között kívánt apostolkodni. Ő van ezidőszerint is Kínában. A többi három közül Fr. Gelle Tádé Port-Saidban, Végh Kandid testvérünk és Fr. Ferencz Ferdinánd pedig Jeruzsálemben a Szentföldön egy atya és két testvér tartózkodik. A jezsuiták soraiból Afrikában egy testvér, Törökországban két atya, a szaléziekből Kínában három atya és egy testvér, az Isteni Ige Társulatából Kínában két atya, Dél-Amerikában két atya és egy testvér, a Sion-atyák közül Szentföldön egy atya s a mariánus iskolatestvérek közül Kínában hat tanító működik Isten áldásával. Szerzetesnőink sorából a Ferencrendi Mária-Misszionárusnők vannak legnagyobb számban missziós beosztásban : Kínában tízen, Indiában hatan, Ceylon szigetén hárman, a Fülöp-szigeteken egy, Kanadában, Dél-Amerikában ketten. A többi apáca-rendekből fölsorolhatom a következőket: Afrikában van két szervitarendi apácánk, egy irgalmas nővérünk, egy Szent Szív apácánk és egy a Segítő Szűz Mária leányai közül. Kínában egy orsolyitánk s egy Keresztesnővérünk, Japánban egy Szent Szív-apácánk, Szíriában egy Sionapácánk, Dél-Amerikában két irgalmas nővérünk, Észak-Amerikában pedig egy Szent Szív-apácánk dolgozik. Külön említésre tarthat igényt az a három nő, aki a Szent Kereszt Orvosnők Társulatához tartozik és Indiában szolgálja a missziók szent ügyét, nem különben két magyar világi orvosunk, Széles József és Molnár Antal doktorok, akik Belga-Kongóban szereznek a magyar katolikusságnak hírt, nevet és becsülést. * íme, így fest — bár csak úgy futtában bemutatva! — a magyar miszszióskodás ügye idegenben. Kétségtelenül pezsgő elevenséget árul el. Meg kell állapítanunk, hogy ha más nagy népek és nemzetek ilyen irányú teljesítményeihez mérten mi, maroknyi magyarság alulmaradunk is, a múlthoz viszo-