Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1935

- 10 nyitva ilyetén munkásságunk mégis határozottan lendületet, élénkebb mozgalmasságot, lélek-éledést mutat. Külön hálával tartozunk ezért a jó Istennek. S ha nem volna olyan nehéz felettünk az idők járása, szent meggyőződésem, hogy még nagyobb számarányban vennénk részt a hitterjesztés hétszer szent apostoli munkájában. Legalább is erre enged következtetni az a hivatásbeli készség, mely itt is, ott is biztatóan tör elő a magyar lélek mélyeiből. Vagy nem erre vall-e pl. az, hogy mikor a kalocsai iskolanővéreknél már elhatározott dolog volt a kínai misszióra való vállalkozás, az első felszólításra mindjárt 86 nővér jelentkezett, de csak tíz kelhetett útra ? Nem ezt igazolja-e az mindinkább, amelyet pl. a budai ferences tartományfőnök atya hozzám intézett leveléből egészen hitelesen idézhetek : „ . . . most ismét felhívtam Provinciánk tagjait jelentkezésre — hála a jó Istennek ! — a jelentkezők száma szép . . ." ? S tudom, a mi tartományunk esetében is, hogy gyönyörűen ígéretes lelkiség van egyre éledőben és csak a körülmények kedvezőbbre fordulásán múlik minden . . . Vajha evvel a megkapó buzgalommal volna párhuzamba állítható tervszerű és okszerű anyagi áldozatosságunk is ! Mert bizony lássuk be és valljuk meg és ne felejtsük gyakorlatban egy pillanatra sem, hogy Montecuccolinak ismert mondása, hogy a háborúhoz először, másodszor és harmadszor is pénzre van szükség, a hitterjesztés ügyére is teljességgel érvényes alapelv: a hithirdetés, az igazságnak és szent hitünknek a pogányok közötti eredményes terjesztéséhez is egyebek mellett pénzre, tengernyi pénzre van szükség elengedhetetlenül . . . S ennél a pontnál általános és részleges egyéni lelkiismeretvizsgálat volna időszerű szerte e hazában. Ha változtatni akarunk, még pedig jobbra a dolgokon, akkor a középkori önostorozók módjára a következő kérdések kérdőjelével kell állandóan flagellálnunk, ostoroznunk magunkat és pedig nem általános, de egészen énünket csipő formában : Mit tettem idáig a katolikus missziók szent ügyéért ? Mit tettem mindennapos imában ? Mit tettem adományban, gyűjtésben ? Elég-e az, amit tettem ? Mit fogok, mit akarok tenni a következőkben ? . . . Misszionárius véreink velünk együtt egy óraműhöz hasonlítanak. Ok a mutatók ott messze, a pogányok és lelkileg elhagyottak között. Ámde a mutatók önmagukban, belső működtető szerkezet nélkül csak játékórán vannak, apró emberkék ámítására. A hasonlatul felvett óraműben azonban kis és nagy kerekekre, rugóra, belső szerkezetre is szükség van. Ezeket a mi imánk, a mi buzgalmunk és a mi áldozatosságunk szolgáltatják . . . Hát szolgáltassák! P. Burka Kelemen dr. O. F.M. Jegyzet. Szerző ezen előadását a fővárosban világi hivek számára rendezett miszsziós-triduum során 1935. dec. 3-án olvasta fel. Forrásul szolgáltak : Az Unió Cleri IX évkönyve. Bp. 1935; Magyar jezsuiták Kínában. Bp. 1935; Miklósi L.: Kat. magy. hithirdetők, Bp. 1935.