Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1942

28 európai kultúrnyelvek, irodalom és történelem megismerésével helyesen értékelje, az európai kultúrába, mint idők folyamán kialakult szerves egészébe be tudja illeszteni hazánk művelődési értékeit. Ha ezt az ideális célkitűzést némileg is meg akarjuk valósítani, érezzük, főként a leánygyermekeknél a szellemi túlterhelés következményeit. Értelmi nevelésünk lendületét olykor csökkenteni kell, nehogy növendékeink idegzete, harmonikus testi fejlődése vallja kárát a túlfeszített szellemi munkának. A középiskola a maga túlduzzasztott tárgyi követelményeivel oly erősen igénybe veszi még a jobb közép-tehetségü tanulók idejét és teljesítőképességét is, hogy alig marad ideje egészséges sétára, sportra, s a gyermeki lélek számára oly fontos felüdítő játékra. A középiskola felső osztályos növendékeink pedig a megtanulandó szó és adathalmaz miatt alig marad kellő idejük az önképző, igazi szellemi megmozdulást elindító, látókört-tágító olvasásra. A túlterhelés csökkentésében sok múlik a tanár rátermettségén, módszerén, azon, mennyire tudja a tananyag helyes beosztásával, a fontosabb részek kiemelésével, a lényeg áttekinthető rendszerezésével a megtanulandó anyagot, lehető legkevesebb megterheléssel növendékei ismeretvilágába bejuttatni. Oktató munkája közben minden tanár törekedett arra, hogy a nyújtott ismeretanyag ne adathalmazként legyen mintegy „elraktározva" a növendék emlékezetében, hanem azt mint akiv szellemi kincset, mindenkor a helyzetnek és szükségnek megfelelő módon gyümölcsözően használni is tudja. E cél érdekében igyekeztünk az anyagot úgy közvetíteni, hogy a növendék öntevékenységének teret adjunk. Az ismeretanyagot ezért — a lehetőség szerint — nem készen előadás formájába adtuk, hanem úgy irányítottuk oktató munkánkat, hogy a kapott új ismeretanyag a növendék kövekeztetésének, megfigyelésének, vagy kísérletének legyen az ered ménye. A tanulók öntevékenységének legalkalmasabb gyakorlótere a munkáltató oktatás. Alkalmaztuk is ezt minden szemléleti anyaggal foglalkozó tárgy keretein belül, így a mértanban, (síkidom, testek tanulmányozásánál) a fizikában, (Archimedes-törvény, fajsúly meghatározás, elektromosság alaptüneményei stb.), természetrajzban (metszetek készítése), földrajzban (homokasztalon folyók, hegyek megépítése stb). A tanulók öntevékenységét igyekezett munkájához alapul venni a tanár akkor is, midőn a jelenséget, az állat vagy növényvilág valamely egyedét, annak jelemző tulajdonságát a növendékekkel figyeltette meg és számonkérte e megfigyelés eredményét. Ezen módszer szerint járt el a nyelvtanár, midőn valamely nyelvi jelenség megismertetése céljából