Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1942

23 á rajz és tornaterem, rajz-szertár, földrajzi és természetrajzi szertár rövidesen katonai kórházzá alakult át. A II. osztály a tanítóképző intézetében nyert elhelyezést, a kevésbbé népes felső osztályok két vendégszobában, kézi könyvtárhelyiségben, a szertárak a folyosón nyerte elhelyezést, így a tanítás zavartalanul folyt tovább. Szük helyre szorultunk, de örömmel osztottuk meg iskolánkat a sebesültekkel. A kényelmetlenségek elviselése, lemondás mindenkor erény volt, ma azonban magyar kötelesség! Ebben a szellemben hoztuk meg az áldozatot és örömmel szeretettel fogadtuk a sebesülteket, mint magyar testvéreinket. Az érseki Nőnevelő intézet iskolái gondos szeretettel gyűjtöttek tollat, amelyből 152 db párnát töltöttek meg puha fekvőhelyet készítvén így az annyira várt sebesülteknek. Alig várták az alkalmat, hogy meglátogathassák azokat, akik iránt érzett hálás szeretetük, eddig csak a tábori pósta közvetítette! 150 betegnek kedveskedtek hazaival, húsvétra szintén örömet szereztek 80 sebesültnek Várkonyi Zsuzsa VII. o. tanuló találékony szeretetével. Ki volt boldogabb, a kis diáklány, aki szeretettel szolgálhatott szenvedő magyar testvérének, vagy az a sebesült honvéd, aki sok hányattatás után az édes otthon régen nélkülözött gyógyító melegét találta fel azokban a mosolygó, tiszta gyermekszemekben? Mindketten boldogok voltak, mert érezték azt a minkenkit és mindent átölelő szeretetet, amelyről Szent Pál a korinhusiakhoz írt levelében így szól: „Szóljak bár az er berek vagy angyalok nyelvén... ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő óra, vagy pengő cimbalom. . . ." Ezt a szeretetet érezte tizenhat növendékünk, akiknek édenapjuk katonai szolgálatot teljesített. Több szeretetet kaptak ők tanártól, osztálytárstól. Előmenetelük különösképen gondja volt az' osztályfőnöknek, aki erről tábori pósta útján értesítette is az édesapát. A válaszokból kitűnt, mily megnyugvására volt ez az otthontól távollevőknek. A szeretettel tanári ellenőrzés és az aggódó szeretettől ösztönzött gyermeki jóakarat együttműködése sok éseben az eddiginél szebb tanulmányi eredményt tudott felmutatni. A háború teremtette alkalomszerűség vezette az intézet igazgatóját arra, hogy az 1941—42. iskolai évben szerzett szociális és nemzetnevelési tanfolyamot a jelen iskolai évben tovább építse és pedig abban az irányban, amelyre most a legégetőbb szükség van. A magyar nőt, a női lélek természetének megfelelő munkakörben állítsa a haza szolgálatába, megszerezvén a VIII. osztályosok részére a házi betegápolási tanfolyamot, amelyen a tanítónőképző V. osztályának növendékei is résztvettek A tanfolyamot Eisenmayer Ilona önkéntes Vöröskeresztes ápolónő vezette. A?. elmélet oktatásban önzetlen odaadással közreműködött iskolaorvosunk, dr. Hamza József kórházi főorvos. A tanfolyamot követő vizsgálatokon dr. Frey Vilmosné, főispánné asszony elnökölt. A növendékek a tanfolyam elvégzéséről oklevelet kaptak, enek alapján elvégzik majd a tanfo-