Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1942

22 bilincs láncszemének csörrenése, miért szállt napról-napra egyre esdőbben, egyre sürgetőboen a fohász az Ég felé: „Hiszek egy Istenben... Hiszek Magyarország feltámadásában ... ! Érthető volt itt a határon az öröm, amikor 1939. november 2-án a bécsi döntő bíróság szavára meglazult a rabbilincs, és a Duna partjáról, — ha nem is eltűnt, de legalább eltolódott a trianoni határ. Ekkor indult meg az igazságszolgáltatás lavinája. Európában, azóta hömpölyög a forró láva. A tűz azoban nemcsak pusztít, a szenvedés tűze tisztít, nemesít. A nemzet véres áldozatainak ezt a nemesítő erejét az iskola tanári kara az egész vonalon kiaknázza, mintegy erkölcsi tőkét kovácsol a nemzet véres könnyéből, amikor a háborús viszonyok nyújtotta alkalmakat a hazafias nevelés szolgálatába állította. A sok-sok szenvedés elsősorban eggyé kovácsolt bennünket egyenetlenkedésben, pártviszályban szétszórt magyarokat. Megtanultuk most azt, amire egy ezredév kevés volt, hogy minden magyar osztálykülönbség nélkül testvérünk nekünk. Ezt érezte át a keleti front hőse is, az őket búcsúztató magyar honleány is. 1943. október 30-án állt utoljára intézetünk tanulóifjúsága virágdíszben a frontra indulók mellett. A Hősök terén tartott tábori szentmisén együtt imádkoztak a magyar leányok a harcba indulókkal. Könnyes megilletődéssel hallgatták növendékeink az eskü szavát, majd virággal halmozták el a katonákat, csodálatos érmet tűztek sapkájukhoz, szívük fölé helyezték a magyar föld egy kis rögét ezzel a felirattal: Védjétek a szent hitet és a drága magyar földet!" Ezzel a talizmánnal indultak el oltártól, oltárokat védeni. A búcsúztatót Hajnal Hedvig III. o. tanuló mondotta a magyar honleány büszke önérzetével, lelkesedésével, gyöngéd szeretetével. Az eltávozott bajtársak szeretetét vitéz Vannay László százados hozta el az intézetnek és személyesen adta át a kis köszöntőnek az eltávozottak aláírta emléklapot és egy értékes könyvet. A kapcsolat nem szakadt meg az eltávozottakkal, áthidalta a nagy távolságot a tábori pósta, amely növendékeink kedves, biztató szavait vitte ki a frontra, eljutott oda 229 pár angóra kesztyű, amelyet növendékeink kötöttek a helybeli Vöröskereszttől kapott anyagból, karácsonyra, hisszük — eljutott oda a 200 db szeretetcsomag is. S hozta a tábori pósta a hősöktől, a hősökhöz méltó választ. A zöld tábori lap minden sora emelt, nevelt, áldozatra lelkesített. A harcoló magyar katona áldozatos példája volt növendékeink előtt a leghatásosabb indítóok a háborús korlátozások elviselésére. Hogy miképen emelkedik fel a magyar honleány a szenvedés tüzében hőssé magasztosult magyar honvédhez, akkor tárult elénk, amikor intézetünk egy részében az iskolapadokat fehér kórházi ágyakkal cserélték fel. 1943, február 8-án foglalták le iskolánk napsütéses dunaparti részét a Vöröskereszt kórház céljaira. Négy iskolaterem — az I., II., III., IV. osztály,