Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1942

21 galmasság és erőteljesség szempontjából. A vallásos élet elmélyítését szolgálja a Mária-kongregáció és a Szívgárda. Ezek az egyesületek igénybe veszik és megdolgoztatják az ifjú lelkeket, de az öntudatos vallásos élet kitűnő előiskolájának biznyulnak. Az emberi szív trónfosztott vágyai: tisztaság, szelídség, bizalom, testvériség, hit, itt az egyesületeken belül újra helyet kapnak diákjaink szívében. Kátai M. Regina. Szociális és nemzetnevelés. Minden kor megalkotja a maga művelődési eszményeit, amelyeknek magv ; _*sára törekszik. Nietsche szerint ezek az eszmények szemek, amelyeken keresztül a jelen hibáira tekintünk, meglátjuk azt, ami hiányzik, de ugyanezeknek a szemeknek fénye a jövőbe világít és rámutat arra, amit a jövő pedagógusának meg kell valósítania. A mai kor eszménye az új szociális államtársadalom. Nem új eszmény ez, csak a keret új. A katolikus Egyháznak, mint az emberiség Istentől rendelt nevelőjének kétezeréves eszményi célkitűzése: Krisztusi igazság és szeretet az egyén, a nemzet, a társadalom életében! Nem ez lenne az ideális szociális állam? Az eszmények plátói magasságban állanak felettünk, azokat véges emberi erőnkkel nem érhetjük, meg nem valósíthatjuk, csak megközelílitésükre törekedhetünk. Korunk nemcsak hogy megközelíteni nem törekedett. a krisztusi szereteten és igazságosságon felépülő szociális államtársadalom eszményét, hanem a gyakorlatban attól egyre jobban eltávolodott. Ennek az eltávolodásnak természetes következménye lett a társadalom egyensúlyának felbomlása, a nagy világégés, a világháborút követő újabb világháború. A háború fogja majd rákényszeríteni a társadalmat szociálisabb, krisztusibb gondolkodásra. így lesz a háború eszköz, kemény, fájó eszköz az eszményi cél megvalósítására. Iskolánk és a háború. A háború egyaránt hat az egyén, a társadalom, a nemzet életére, de ráveti árnyékát az iskola életére is. A rátermett, hivatásos pedagógus megtalálja ennek az árnyéknak fényoldalát, és ezt a borzalmas háborút is a maga eszményi célkitűzéseinek szolgálatába állítja. Amikor 1930. szeptemberében megnyílt az esztergomi leánygimnázium, akkor nem volt háború, de a háborúnál nyomasztóbb rabságban, a trianoni rabbilincs igazságtalan béklyóiban vergődött a magyar nemzet. Növendékeink itt a vágvár börtönében nem ismerték már Nagy-Magyarországot csak lelkükben élt annak képe s fájó szívvel nézték a Duna túlsó partját, ott volt a trianoni határ. Ez a közelség a magyarázata annak, hogy miért érezte át iskolánk oly élénken az elnyomott magyarság szívének minden dobbanását, miért hatolt a lelkünk mélyéig a rab-