Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1941

49 ládi nevelés nagy előnye, mert Goethe szavai szerint: „Csak attól tanulunk, akit szeretünk." De sokszor éppen ez a nagy szeretet, hiánya is egyúttal a családi nevelésnek, mert elfogulttá teszi a szülőt gyermekével szemben. És ez az elfogultság valamiképen érthető is, megtaláljuk ezt minden szeretetben. Miért is hiányoznék ez éppen az édesanyai szeretetből? Az anyai szív természeténél fogva sohase tud elfogulatlan lenni gyermekével szemben, azért nem maradhat sokáig a bontakozó kis lélekvirág a melegágyban. Még a leggondosabb kertész sem hagyja a palántát a melegházban, kiülteti a szabadba, hogy tűző nap, eső-vihar, fagyos szél viharálló fává nevelje. Ez a kemény talaj az iskola. Az átültetést megérzi a kis gyermek már akkor, amikor az elemi iskolába 'ép — újabb zökkenő életében, amikor átlépi a középiskola küszöbét, annak a középiskolának küszöbét, amely kemény munkára, kötelességtudásra, önállóságra akarja nevelni az üvegházi virágot. Ez a zökkenő természetesen fái a gyermeknek és így a szülőnek is. Sok vád éri emiatt a középiskolát. „A középiskola nem érti meg a gyermeket". . . szakad fel sok édesanya lelkéből a panasz. Mennyivel kevesebb lenne a szülők keserűsége, mennyivel több a tanárok öröme, és mennyivel tökéletesebb a nevelés eredménye, ha család és iskola egymást támogatva, közösen tanulnának egymástól, megtanulnák azt, hogy a nevelésben legfontosabb a nevelés alanyának, a gyermeki léleknek ismerete. Eötvös József báró szavai szerint: „Mindenki volt gyermek és mégis alig találkozik felnőtt, aki életének későbbi szakában értené, ismerné a gyermek vágyait, felfogását, örömét." Meg kell ismerni a gyermek és pedig minden gyermek lelkét külön-külön a maga egészében. Ez az első lépés a nevelésben. Ebben a munkában szükséges a család és az iskola együttműködése. Az együttmunkálkodás első feltétele, a kölcsönös bizalom. Értse meg az iskola az aggódó szülői szeretet minden megnyilvánulását, értse meg a gyermekét féltő, szerető anyai szív elfogultságát, lássa be azt, hogy a7, édesanya nem tud a szíve ellen cselekedni, mert amikor bünteti gyermekét, akkor is önmagát sebzi. De viszont a család higyje el, hogy gyermekének nincs szüksége védelemre tanárjával szemben, mert a tanár, az iskola is szereti a gyermeket és pedig éppen akkor szereti, amikor kemény tárgyilagossággal, fenyítéssel, büntetéssel nyesegeti azokat a vad hajtásokat, amelyeket a szülő, a szeretet vakító fényében nem vesz észre. Az együttmunkálkodás gyakorlati megvalósítására kitűnő alkalom a fogadóóra, a szülői értekezlet és nem utolsó szerepet tölt be az iskolai ellenőrző-könyv. Fogadóóráink látogatottak, különösen az ellenőrző és osztályozó konferenciák előtt. Ebből arra következtetünk, hogy a kedves szülők a fogadóóráknak csak tanulmányi tájékoztatás szempontjából tulajdonítanak je-