Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1941

41 tűkről, a haza oltárára helyezett kicsi áldozataikról ők maguk adnak számot. „Az Isten a teremtés hajnalán harmonikus, békés keretbe illesztve gondolta el az ember életét. Az ember azonban szembeszállt az Istennel, az öt teremtő Mindenhat ') Alkotó akaratával és parancsával, és így megbomlott külső és belső harmóniája egyaránt. Ellene lázadt a természet s hosszú évszázadok fáradságos munkájába került, hogy újra — legalább részben — visszahódítsa magának a természetet az ember. Belső és külső harmóniájának megbomlása üldözött vaddá tette öt a földön, mely Édenkert volt az előtt neki, s nyugtát nem találva sehol, háborog, forrong, épít és rombol szüntelen. így napjainkban is forr az egész világ. Tombol az orkán, cikkázó villámok világítják meg a komor felhőkbe temetett földnek zord, fekete éjtszakáját. Pokolgépek zakatolnak, bömbölnek az ágyúk, repülnek a bombák és fülsiketítő robajjal száguldanak a katonavonatok. Vér, sár, halálhörgés, segélykiáltás mindenfelé. Ha lenéz az Ül' a csodálatosan szép, harmonikus egységű földre, melyet ö teremtett, helyette Vv5rbefulladt sárgomolyagot láthat csupán, amely azonban gyilkos öldöklését még nem szüntette meg, hanem megszűnni nem akarva szüntelenül folytatja azt. De a Mindenható szeme a sáron és véren túl, a bűnök sötét, mély fertője fölött örömmel nyugszik meg az aszkéta aggastyán fehérruhás alakján, ki könyörögve terjeszti felé békét esdeklő karjait. A pápa könyörög az emberekért, a békéért, az eltévedt, megtévesztett juhokért. És mögötte a könyörgök ezrei állnak, kik imával, áldozattal, önsanyargatással, lemondással mind békéért esdekelnek. Mi, az itthon maradottak ís mindnyájan a könyörgök e hatalmas csapatába állunk, mert érezzük, tudjuk, hogy a harc, amely most dúl és pusztít és lángbaborít mindent, nem a gépek csatája, mint mondani szokták, hanem az eszméké, az erkölcsöké, a lelkeké. S a győzelem nem csupán a harctéri katonák haláltmegvetö bátorságától, életüket is feláldozni kész hazaszeretetétől, de az itthoniak vallás-erkölcsi életétől, áldozatos, önfeledt munkásságától, pontos köteles.

1; teljesítésétől is függ. Mi is megértettük, hogy tettekre, áldozatokra s imára van szükség, s igyekeztünk ott és úgy, ahol csak lehetett segíteni. Sokat természetesen nem tudtunk tenni, hiszen nem áll módunkban, de ami keveset tettünk, szívvel, lélekkel, áldozatos hazaszeretetből fakadó adni- segítenivágyással tettük. Mielőtt a hideg tél metsző fagyával beállt volna, szorgalmas kezek érmelegítök kötéséhez fogtak. Gyors kezek gombolyították a pamutot, s a friss munkában megcsillantak a kötőtűk. Kicsinyek és nagyok egyaránt, szinte versenyezve dolgoztak. S míg a serény kezek alatt halkan csilingelve, sebesen mozgott a kötőtű, ajkunk forró imát küldött az Egek Urához, hogy védje meg, őrizze meg, vezesse haza küzdő katonáinkat. Szorgalmas munkánk eredménye meglepően szép volt, úgy, hogy mikor az átadásnál mindent együtt láttunk, szinte magunk sem hittük, hogy ez a 720 pár érmolegítö szorgalmas munkánk eredménye. Az átadáson megjelent késmárki Frey Vilmos főispán és felesége, akik elismeréssel adóztak munkánkért és szép eredményünkért. Minket azonban minden elismerésnél boldogabbá tett az a tudat, hogy segíthettünk küzdő katonáinkon. S ez az öröm csak fokozta segíteni vágyásunkat. Közeledett a karácsony, az a me-