Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1941

14 tette és építette fel Szatmárnak legnagyobb és legköltségesebb épületét a maga országra szóló nagy intézményeivel, a nagy zárdát."

2 ) Miután a szegények gondozásáról az aggápoló intézettel, a betegek ápolásáról és gyógyításáról pedig az irgalmasok kórháza által gondoskodott, tekintetét a nőnevelésre irányította. Eletíröja szerint ugyanis ,.meg volt győződve, mely szerint apostoli munkásságát úgy fogja siker koronázni, ha egyházmegyéjében a ker. kat. leánynevelésnek is irányt és lendületet ad." 3.) A leánynevelés nagyfontosságú munkáját szerzetesnőkre, mégpedig magyaralapítású, magyar szellemből táplálkozó szerzetesnőkre szerette volna bizni. Ezért 5 olyan magyar leányt, akik hivatást éreztek magukban a szerzetesi életre, 1837-ben az irgalmas nővérek gumpendorfi (Bécs külvárosa) anyaházába küldött, hogy a szükséges ismereteket megszerezzék, a szerzetesi élethez megfelelő kiképzést nyerjenek. Amíg a magyar leányok a gumpendorfi zárdában szerzetesi hivatásukra előkészültek, azalatt Hám püspök Szatmáron a zárda alapítással kapcsolatos, leginkább anyagi ügyek elintézésén fáradozott. Az isteni gondviselés szinte csodálatosan jött segítségére, Leonhardt Mihály tábori püspök személyében, aki a cs. és kir. altisztek és közvitézek leányainak nevelésére egy névtelen adakozótól kapott összegből intézetet akart alapítani, szerzetesnők vezetésével. A két püspök terve Gonzeczky János tábori segédlelkész és gimn. tanár révén találkozott, kiről érdemes megelítenünk, hogy 1849. okt. 6-án a magyar szabadság nemzeti vértanúja lett. Közvetítő szerepe igen nagy jelentőségű, mert nélküle talán nem is létesült volna a szatmári zárda és a szatmári irgalmas nővérek kongregációja. A püspökök között folyt tárgyalások arra vezettek, hogy Hám János olyan zárdát fog alapítani, amely a katona-leányok intézetén kívül a városi és vidéki leányok iskoláját és nevelő-intézetét is magában foglalja. Szatmár városa is hozzájárult a nemes terv megvalósításához. Telket ajánlott fel az intézet számára és egyebekben is támogatta. Sok nehézség leküzdése után 1839-ben tették le az épület alapkövét és 1842-ben nyilt meg az intézet. 1842. augusztus havában jött Szatmárra Strasser Xavéria főnöknő, nyolc nővér és három jelöltnő kíséretében. Köztük voltak a Hám püspöktől Magyarországból küldöttek is. Utánpótlás céljából csupán csak két Ízben érkeztek még nővérek Gumpendorfból, mivel Hám János a gumpendorfi zárdától való függetlenséget szükségesnek tartotta az itteni elütő 2.) Kertész Pál: i. m. 42. 1. 3.) Bodnár Gáspár: Hám János élete. Szatmár, 1903. 61. 1.