Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1941

13 A szatmári irgalmas nővérek 100 éve Magyarországon. „A szerzetesek Krisztus országának ősnemességr volt és lesz mindenkor, amely soha ki nem hal." (Várkonyi Fidél: Krisztus és a szerzetesek.) 1842-t írtak, amikor Hám János, szatmári püspök buzgólkodása és áldozatkészsége révén az irgalmas nővérek bevonultak a szatmári zárdaépületbe. Hám János püspök egyházmegyéjének (1828-1857-ig) nemcsak a lelki élet magaslatait járó és saját példájával utatmutató főpásztora, hanem a szociális karitatív szeretet lánglelkű apostola és a kultúrális tevékenység úttörője és fáklyavivője is volt. Scitovszky prímás méltán nevezte őt a főpapi rend ékességének, a lelkek legőrködőbb püspökének és a bőkezű jótékonyság csodájának, Szaniszló Ferenc, nagyváradi püspök pedig a magyar anyaszentegyház legerősebb oszlopának, a hazai püspökök díszének. . .i.) Szatmár városának minden lakója hálás kegyelettel ismeri el Hám János érdemeit a város fejlesztése terén. Kertész Pál a következőket írja erre vonatkozólag: ,,Nagy része van Hám Jánosnak abban, hogy Szatmár városa messze híres, szép főtere, a Deák-tér létesülhetett, mert a szükséges kisajátításokkal kapcsolatban és a nagyobb házak felépítésében a polgárságot hol olcsó, hol kamatmentes kölcsönökkel látta el. Ő bővítette a régi plébánia templomot a mai székesegyház hatalmas méreteire, ő építette a püspöki palotát, a jezsuiták rendházát és konviktusát, a kálvária-templomot, a mizerikordiánusok rendházát, a tanítóképzőt, ő létesí1.) Kertész Pál: Emlékezés Gonzeczky János szatmáregyházmegyei papról. Buda,pest, 1941. 27. 1,