Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1940

13 E felfogást bár erősen hirdeti, mégis nyitvahagyott kérdéseket hagy, főleg a 100 éves Brassai Sámuelhez intézett levelében. „Melyiknek jobb itt: a bölcsnek? vagy butának? Kinek higyjünk jobban: Jézusnak? — Buddhának? — " 3

;>. A reinkarnáció hirdetésénél úgy látszik, mintha néha önmagával kerülne ellentétbe, mert a visszatérés gondolatával szemben mindig ezt mondotta: „Arra kérem az Istent, hogy ne szülessek újra ezen a földön." 3

r>. C.) Pantheizmus. Gárdonyi hitvilágát jellemezvén meg kell említenünk írásainak azt a pantheizmusba hajló vonását, amellyel meghatottan, a vallásos megindultság bizonyos nemével állott meg az állatok, bogarak, fák, füvek, bokrok és virágok előtt. 3

7A természetet még a sállyi (1870) gyermekség éveiben szerette meg „A borsodi kies rétek, erdők, patakok itt ejtik először rabul ébredező lelkét, a már akkor is magányt kereső és magányba vonuló természetű gyermeknek. Itt fogad szótlan hűséget először az ezer szépségű természetnek. Itt lesznek elválaszthatatlan barátai a fák, bokrok és virágok, a tarka pillangók, a zümmögő méhek, a fecskék, gólyák, amelyek térkép és iránytű nélkül is oly csodálatos módon rátalálnak és hazatérnek mindig idejében. . . a tavalyi fészkükre." 3«. Egri visszavonultságában a magánybavonuló ember érzelmének melegségével árasztja el a természetet. Miméi inkább elzárkózik az emberektől, annál bensőségesebb viszonyba lép a természettel. 3

!>. De ebbe a természetszeretetbe keleties gyöngédség és intimitás vegyül az állati és növényi világgal szemben, amely a reinkarnáció átérzett gondolatából folyik. Gárdonyi reinkarnációs gondolkodásának kialakítására nagy hatással volt Schopenhauer, aki a halálról irt értekezésében kigúnyolja azokat, akik iszonyodnak az állatokkal való rokonságunktól: „Mi nagyjában és lényegileg ugyanazok vagyunk, mint az állatok." Ez nemcsak azt jeleníti, hogy az ember félisteni melletverése hiúság, hanem azt is, hogy az állatokat meg kell becsülnünk és magunkhoz kell emelnünk. Schopenhauer irja: „Mily magyarázatlan misztérium rejlik minden állatban! Nézzétek pl. a kutyátokat; milyen jókedvű, milyen nyugodt! Szemeiből a benne lakozó elpusztíthatatlan eszme villan felénk." Gárdonyinak igazán kapóra jön ez a keleties gondolat; falusi ember létére úgy ismeri az állatokat, mint a városi az utca kövezetét. Szereti, becsiili, sokszor az emberek fölé helyezi őket. A bukott lány szívteleniil elöli magzatát; Gárdonyi egy anyamacskát állít szembe vele, amely a három kisfia mentése közben vakmerően berohan egy égő padlásra, kettőt kihoz, a harmadikkal ottvész. Egy rossz asszony tönkre éli-öli az urát, elszökik tőle, s az ember mégis utána bolondul; oktalan kutyáját elveri, az mégis visszahüségeskedik utána esztendők multán is. . . A falunak az állatok ép oly polgárai, mint az emberek. Gárdonyi lelket