Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1940

9 íanul belevitte őt a keleti vallásfilozófia labirintjába, s ez a gondolat: a reinkarnáció. Gárdonyi már hitt az örök életben, mióta egy idézett szellem ezt mondta: „Mikor az ember meghal, az öntudat (a lélek) elválik a testtől és szobában marad. Bámul, hogy siratják és beszél, csodálkozik ezen. Lassanként veszi észre, hogy ő láthatatlan." 2

7- Följegyzése szerint ebben az időben csapott rá vakító fényességgel a reinkarnáció gondolata is. Teljesen reá fordította figyelmét az 1897-i ápr. 4-i szellemidézés. Ez összejövetelen Hock János gondolatkérdésére, hogy Gárdonyi élt-e már előbb is és most reinkarnaválva van-e, médium igenlő feleletet adott. Megmondta azt is, hogy Gárdonyi előző életében bramafandatikus papka volt és hogy a hetedik gyűrűből vettetett vissza. Ez a válasz Gárdonyi lelkére nehezedett. Néhány nap múlva megszerezte Buddha bibliáját és elindult a keleti vallásfilozófia útján. A buddhista káté elválaszthatatlan társa maradt Gárdonyinak, minden esti olvasmányul odakerült a Biblia mellé s e szokását fiainak is örökségül hagyta. Azt tartotta, hogy Krisztus tanításából sok minden meg van a buddhizmusban is. 2

8- A buddhizmus és a katolicizmus között párhuzamot vonni régóta szokás. Már az első keresztény hithirdetők, akik Tibetbe jöttek, csodálkozással állapítottak meg bizonyos hasonlatosságot a tibeti lámák vallásos szokásai és a katolikus egyház szertartásai között. Mi több, Krisztusnak és Buddhának egyrészt élete folyása, másrészt tanrendszere közt is (kétségtelenül felismerhető némi párhuzam, amelyek leglényegesebb pontjaként az emelhető ki, högy Buddha is az érzékiség feletti uralmat, az élvezetekről való lemondást és bizonyos magasabb értelemben vett megváltódást hirdetett. Ez a párhuzam annál meglepőbb, mert történelmileg egészen bizonyos, hogy az Evangéliumok keletkezésére és általában a kereszténység eredetére és fejlődésére a buddhizmusnak semminemű befolyása nem volt, még bizonyos alapvető népies eszmeáramlatok alakjában sem. A kereszténység tehát semmi esetre sem vett át semmit a buddhizmusból, a buddhizmus későbbi fejlődésében bebizonyítottan sokat vett át a keresztény szokásokból és tanokból, de a párhuzamot ez még nem magyarázza meg." Egy Buddha :kutató, Hardy Eduárd szerint, a kereszténység és buddhizmus között eddig megfigyelt hasonlatosság véletlen analógia benyomásál keleti, mely bár az első pillanatban meglepő, de behatóbb vizsgálat után a legnagyobb ellentétnek bizonyul. Más kutató szerint Krisztus életének minden vorása, mozzanata, egybenőtt népének hitével, erkölcsével, Palesztina akkori történetével. Krisztus életrajzírói mind utalnak erre. Sehol sincs nyoma annak, hogy az indus élet hatással lett volna a kereszténységre. „Buddha (eredetileg Gotana v. Sziddhatta) kb. Kr. e. 560—470-ig élt. 29 éves korában elhagyta feleségét és gyermekét, hogy a szenvedéstől való megváltást és újjászületést meglkeresse. Hosszú, eredménytelen szemlélődés után egyszerre megvilágosodott, azaz Buddha lett és nagy eredménnyel kezdte fürdetni tanát. Buddha az üdvösséget az érzéki gyönyörök rendszeres, asz-