Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1939

11 önmaguknak és magatartásuknak megbírásálása. Az értelmi nevelést tehát a tanuló lelki alkatához kell mérnünk. A felső osztályok ifjúságának oktatásánál tekintettel kell lennünk arra, hogy a tanulók nagy része főiskolai tanulmányokat akar folytatni. Ezért célszerűnek látszik a középiskola és főiskola módszerének átmenetét olyképen áthidalni, hogy a tanulók házi munkásságának és a nagyobb terjedelmű íanulmányokról, szélesebb körű összefüggésékről való beszámolásnak mind nagyobb teret engedünk. A serdülés korszakát követő időszakban nem ritka az egyéni hajlamoknak kialakulása. Ennek első jelei sokszor az oktatás folyamán, az iskolai vagy házi munkásságban való elmerülésben nyilatkoznak. Ezen hajlamoknak feltárása, felismerése és kifejlesztése a tanári munka legértékesebb eredményei közé tartoznak. Az érzelem nevelését az esztétikai nevelés szolgálja. A középiskolai nevelésnek az is célja, hogy jó ízlést, azaz finom jóirányú érzékkapcsolatokat alakítson ki a növendék lelkében. A hajlam és készség minden gyermek lelkében csírájában megvan és ezt a csírát kell kifejleszteni. E célból már a környezetnek, melyben a gyermek tartózkodik, az iskola épületnek, folyosónak olyannak kell lennie, hogy művészi másolataival, hangulatos képeivel árassza a gyermek lelkébe a szépnek, a vonzónak érzését. Az iskolai környezetnek kibővítése az utca, a környék; séták és kirándulások alkalmával irányítsuk figyelmüket a szép felé e kibővített környezetben is. Az esztétikai nevelésnek mindennapi területe a külső magatartásban és a ruházkodásban nyilvánuló alakiság. Itt a fő dolog, amire ügyelni kell, a rend és tisztaság. Harcolni kell minden ellen, ami visszás és ízléstelen. Szemügyre kell vennünk tanítványaink külső magatartását és szükség esetén, leghelyesebben az önérzet ébresztgetésével hívjuk fel a figyelmet a jóízlés fontosságára. Ezen szoktató módokon kívül szükséges a módszeresen irányított esztétikai nevelés. A tanítás tárgyainak okszerű felhasználása szolgál erre a célra. Az irodalom szép olvasmányokkal, különösen a költészet kiváló alkotásaival szolgálja az esztétikai nevelést. A kiválasztásnál azonban tekintettel kell lenni a tanulók lelki alkatára. A gyermeket jórészt csak a cselekmény érdekli, a III. és IV. osztályban előtérbe léphetnek a nyelvi, ritmikai, fogalmazási szépségek, az V. és VI. osztályban a tárgyi értékelést az érzelmi értékelés szempontja, az epikától a líra felé tájékozódik az ifjú. Az irodalmi fokon már a szépség minden fajának együttes hatásban kell érvényesülnie. Ezen szempontokat kell tehát az olvasmányok kiszemelésénél szem előtt tartanunk. A történelem tanításánál sem zárkózhat el a tanár, hogy a művészettörténetre mennél gyakrabban ne vessen egy-egy érzéskeltő pillantást. A rajztanítás ugyancsak az esztétikai nevelést szolgálja. A földrajz különösen a fenséges természeti jelenségek, a komor hegyóriások, a végtelen rónaságok és tengerek bemutatásával tehet nagy szolgálatot a szépérzék fejlesztésében. A természetrajz az esztétikai nevelés terén fontos feladatot teljesít, amikor feltárja az örök szépségek végtelen birodalmát az ásványok, növények és állatok kimeríthetetlen formagazdag-