Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1939

inkább az akaratban nyilvánulnak, azért az akarat nevelését már korán el kell kezdeni. „Stultitia colligata est in corde pueri et virga disciplinae fugabit eam." (Prov. 23, 15.) Már a leggyengédebb gyermekkorban kell megkezdődnie az akarat nevelésének, azáltal, hogy a szülők javítgatják a rendetlen hajlamokat és fejlesztik a jókat. Ezt a munkát azután folytatja az iskola valláserkölcsi nevelése. Az erkölcs nevelését elsősorban a vallástan van hivatva elvégezni. Történetileg a vallástan, a teológia a tanulásnak első tárgya volt, minden tudomány anyja, mely a számtannal, olvasással és írással az elemi oktatásnak alapkövét képezi. Ez kitűnik már a vallás lényegéből és az iskola feladatából. A vallás megmagyarázza Istenhez való viszonyunkat, mely már a természetben gyökerezik és melyet Isten kinyilatkoztatott. Az iskola feladata elsősorban, hogy az embert képessé tegye, hogy a természet és a kinyilatkoztatás törvényei szerint éljen. Erkölcsi élet vallás nélkül lehetetlen. Az erkölcstannak alapjai vallási igazságotk, ezért az erkölcs csak vallásos talajon virágzik. Vallásnélkiili etika belső ellentmondás. Hogyan teljesítse egy hitetlen ember az erkölcsi törvényeket? A hitből élő ember ellenben természetesnek találja Isten parancsainak teljesítését, akaratához való alkalmazkodását és végső céljának munkálását. Ezért a vallásos nevelésnek első feladata a hitnek megalapozása, erősítése és megszilárdítása. A hit belénk öntött isteni erény, ezért a hit minden emberben benne van. A nevelőnek feladata a hitnek helyes irányba terelése és megtartása. Az iskolában, ez elsősorban a vallástan tanárának kötelessége, azonban ebben a munkában a többi tárgyak tanárai is segítő társai, vagyis a vallásos nevelést az egész tanári kar egyetemlegesen végzi. Minden szaktárgy keretében akadnak olyan vallás-erkölcsi értékek, melyeknek érintése alkalmas arra, hogy erősítse a tanulók hitét. A magyar irodalom nagyjainak egyénisége, erkölcsi felfogása és vallásos iránya bőven ad anyagot a vallás életirányító értékeinek kiemelésére. A magyar történelem különösen sok anyagot nyújt a vallásos nevelés elmélyítésére. Az Árpádok kivételes alakjai, a Hunyadiak és a későbbi szabadsághősök szinte követelik a vallásos világszemlélet dicséretét. A klasszikus remekírók is hathatósan bizonyítják, hogy a görög és római népet mennyire áthatotta az istenség gondolata. Szinte semmit sem tettek, hogy előbb ki ne kérték volna isteneik támogatását. így valamennyi tárgy tanításában könnyen megtalálható Isten keze. Az így kínálkozó anyagra való egészen rövid, találó ráutalás mély nyomokat hagy a tanulóifjúság lelkében. A vallásos nevelésnek hathatós eszközei a vallási gyakorlatok. A vallás lényege megkívánja a vallás gyakorlását. A külső vallási gyakorlatok köteles ségszeríí kifejezései a belső vallási aktusoknak. Különösen a közös vallási gyakorlatok és kegyelemeszközök hatalmas Iendítőkerekei a benső vallásos életnek, annál is inkább, mivel az Egyház kultuszát pedagógiai törvények alapján építette fel. A vallási gyakorlatok a vallás-erkölcsi jellemképzés kiváló eszközei. A vallás-erkölcsi nevelésnek önképzésre is kell alkalmat nyújtania. Ez az önképzés a vallásos egyesületekben, nálunk a Szívgárdában és Kongregációban