Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1937

4 jegyében folyt le. Ez magyarázza továbbá azt az érdekes jelenséget, hogy míg egyrészt magukbaölelik a világ minden fajtájának és népének egységes hódolatát, addig másrészt, épen a katolikum nevében, mindig érvényesülni engedik a vendéglátó nép vallásos lelkületének elkötelező megnyilvánulásait. Csak futó pillantás is e Kongresszusok egyik-másikára, fényesen igazolja ezt. így a háborúelőtti Bécsben megtartott, a császárváros és monarchia történelmi tradícióival, káprázatos pompájával és előkelő nagystílűséggel ünnepli az Oltáriszentséget: a dublini, a zöld sziget nemzetének hitvalló lelkesedésével ; a chicagói, a szervezettség, az Újvilág lüktető élete, a helyesen használt technikai előnyök s lenyűgöző méretek Istent-dicsérő szándékával; a karthagói az afrikai kereszténység ősi dicsőségének animaló hangulatával ; a manilai a filippínók tüzes hitével, mélységes áhítatával és fegyelmezettségével borul le az Életadó Kenyér előtt. De ha így áll a dolog, önkéntelenül felvetődik a kérdés : mit nyújthat és mit nyújtott a budapesti Eucharisztikus Kongresszus a világ odasereglett népeinek'? Mi az a megragadó vonás, amit a magyarság lelkülete fölmutat, kitermel a népek épülésére s hitének öregbítésére? A felelet könnyen és önként pattan. A budapesti Kongresszus programját, lelkületét kifejezi jelmondata: „Eucharistia Vinculum Caritatis". A szeretet tehát az a gondolat, amelyet a mi Kongresszusunk belevet a világba, megcsillogtat s újra kívánatossá tesz az emberiség előtt. Lehet-e a szeretet témájánál égetően fontosabb probléma-kört találni? Ma, amikor e legnemesebb és legszükségesebb elvet száműzték a világ forgatagából. Kopogtat a szeretet a parlamentek kapuján, bankok páncélpincéin, diktatúrák acélvárfalán, széthúzza a mulatók és színházak függönyét, bebocsátást kér családok tűzhelyéhez, iskolák termeibe, gyárak zsivajába, — de sehol se fogadják be. Mindenütt süket fülekre talál. Ezért kell harsányan belezengeni a kábult világ-farsangba : íme, emberek, maga a megtestesült Isten hirdeti nekünk szüntelenül a szeretet királyi törvényét! Azért rejtőzik az oltár Szentségének igénytelenségébe, hogy ezáltal az Isten- és felebaráti szeretet fogható, érzékelhető kötelékévé váljék ! Mert hát mit is jelent valójában az „Eucharistia Vinculum Charitatis" tartalma ? Jelenti elsősorban az Istennek irántunk való mérhetetlen szeretetét. Isten nem akarja magára hagyni az embert. Tudja, hogy számunkra nincs elviselhetetlenebb kín, mint a teljes magunkra-hagyatottság, mikor kiáltunk és nem jő felelet, sírunk és nem nyúl felénk vigasztaló kéz, látni szeretnénk, de csak kietlen homályba mered a szemünk, beszélni szeretnénk, de nincs kivel, vágyódunk, de nincs ki után. Ezért