Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1935

19 Ugye ti is azt valljátok, hogy kötelessége mindenkinek betegségbe jutott, szenvedő édesanyján segíteni, fájdalmait enyhíteni, ápolgatni őt? Ugye ti is elítélitek azt, aki betegen fekvő édesanyjára rázárja az ajtót és szórakozni megy? És a haza? Mindnyájunknak Istentől rendelt szent édesanyja, ez az ezer sebből vérző, ezer kínnal gyötört szegény nemzettest? Itt nem szólal meg a lelkiismeret? Pedig a sebeket mindenki látja, mert mindenkinek látnia kell. Mindenkinek a szeme előtt egyformán táncolja rettenetes mezítelenségében haláltáncát a nyomor. Ugye hallottatok a szegedi kubikusokról, akiket az éhhalál csontkeze fojtogatott a télen. Es ugyanakkor a nemzet nagy részének elég jó étvágya volt ahhoz, hogy inyencfalatokkal megrakott lakmározásokhoz üljön. Nyissátok ki szemeiteket, hogy látva lássatok, nyissátok ki füleiteket, hogy halljátok azt a hívó, azt a szerető és mégis szigorúan parancsoló hangot, mellyel a nemzet mindenegyes tagjától követeli, hogy a közös anyáért, a közös célért közös munkát vállaljon. Es ha kitárjátok lelketeket és meg akarjátok érteni azt, ami természetes annak, akiben a kötelességérzet él, annyi sok feladat, annyi sok munkaalkalom tornyosul elétek, hogy azt a közönyösség vaksága sejteni sem engedi. En vallom és hirdetem, hogy nincsen ma joga kerek e hazában senkinek sem jólétben élni, nincsen joga senkinek sem kényelemben élni, mert körülöttünk halódik vérünknek vére. De hát hol is kezdődnek a kötelességek? Első és legelemibb kötelessége mindenkinek szeretni a hazát és szeretni a nemzetet. Ha Isten ezt nem így akarta volna, nem kötötte volna az emberi szivet oldhatatlan, szent kötelékekkel szülötte földjéhez. Azért szeressétek a hazát és ahányszor alkalmatok van, iparkodjatok megismerni azt. Es valahányszor lábatok érinti a földet, ezt a csodálatos bőségü, pazarló termékenységü áldott anyaföldet, ne felejtsétek el, hogy minden boldogságotok hozzá van kötve. Mert ha egyszer számkivetne földetek, örökké tátongó, soha nem gyógyuló seb szakadna lelketekbe s vért, életet veszejtő betegség ölné meg szíveteket: a honvágy. Hogy milyen a tettekben élő, áldozatkész hazaszeretet, azt annyi régi és új példa mutatja nekünk. Németországban a főiskolás lányok a középiskolások magasabb osztályaival együtt 4-G hétig gyárakba és nagy ipari üzemekbe mennek dolgozni. És ingyen dolgoznak azért, hogy testvéreik, a német munkásasszonyok az idő alatt anyagi gondok nélkül, mert hiszen megkapják a lányok helyett rendes fizetésüket, kipihenhessék magukat és egészséges, nemzetfenntartó és nemzedéket nevelő erősségei lehessenek a hazának. Vagy az olaszok ? Pár napja levelet kaptam egy olasz barátnőmtől, mely túlárad a nagy nemzeti 3*