Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1935

20 büszkeségtől. Azt irja, a hadjárat most befejezéshez közeleg, de ők megfogadták, hogy ezentúl sem vesznek külföldi árút, ezentúl is megtartják hetenként kétszer a hústalan étkezést. És meg akarják tartani mindaddig, amig a nemzet mindenegyes tagja jólétben és boldogságban élvezheti nagy hazája dicsőségét. Ez tiszta testvéri érzés, ez áldozatkész hazaszeretet. A példákat csak követnünk kell. Nekünk sem volna szabad idegen árút vásárolnunk, és elsősorban nem gazdaságpolitikai szempontokból, hanem abból a primér emberi elgondolásokból kiindulva, hogy nekem semmisem lehet kedvesebb mint, az, amit testvéri kéz teremtett. És boldogsággal kell, hogy eltöltsön minden önérzetes hazafit az a tudat, hogy magyar iparoson segíthet. És mindamellett nekünk még meg van az az előnyünk is, hogy háziiparunk, népművészetünk valóban művészi értékű. Itt természetesen kizárólagosan csak az eredeti, népi termékekre gondolok, nem pedig eliparosított hitvány árúkra és giccsekre. És mennyi mindenről kell lemondanunk, mennyi mindent kell testvéreinkért tennünk. Igaz, ahhoz, hogy közös munkával közös célt szolgálhassunk, nagyszabású megszervezettség szükséges. De addig is, amig belekapcsolódhattok nagy országos mozgalmakba, itt a város határán belül, sőt mindenegyes szűk kis életének határain belül is ezer alkalom van a munkára. Tudjátok, hogy a ti városotokban született szent István, tudjátok, hogy ez a város volt tanuja az épülő, fiatal Magyarország sok tündöklő, boldog korának. Nagy kultúrák világra szóló emlékeit rejtegeti magában a most kiásott királyi palota. 1938ban, szent István halálának 900-ik évfordulóján, nagy országos ünnepségek keretében el fog látogatni ide, talán kivétel nélkül, valamennyi nemzet. Rátok is és minden esztergomi polgárra hárul a felelősség azért, hogy az itten őrzött nagy kultúrának, bár gazdagságban megközelíthetetlen, de szellemben és értékben méltó utódlását találja itt a külföld. Es a legszűkebb körben, jaj, mennyi munka vár! Mindenkinek saját magán kell kezdenie. Saját magunk értékeinek az emelésével, emeljük az ország szellemi javainak az értékét is. Mindenki, de kivétel nélkül mindenki, ki itt él e hazában és ehhez a nemzethez tartozik a haza határain túl, köteles minden munkájában, bármilyen legyen is az, a legjobb teljesítményt nyújtani. És mindenkinek kötelessége tanulni, és képezni magát, nemcsak az iskolásoknak. Azért, hogy amint mondtam, saját szellemi szintünk emelésével nemzetünk szellemi nivója is emelkedjék. Világos és könnyen érthető dolog ez, ugyebár'? Hiszen egy ország termelése egyes kezek munkájának az eredménye és az ország szellemi nívója kizárólagosan attól függ, hogy