Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1935

18 Vagy más példát mondok. Az idén, III. 15-ikét sok, sok esztendő után újra magyar földön tölthettem. Pesten jártam. Nemzeti újjászületésünk szimbólummá vált ünnepén a főváros hosszú utcasorait róttam s ezek között volt olyan, nem egy, melynek egyetlen egy házán sem volt kitűzve a nemzeti lobogó. Volt olyan is, ahol elszórtan akadt egy két árva zászló. Es most kérdezem: állithatjuk-e, hogy ebben a népben él a nemzeti öntudat? A német nemzetnek tagjai a Saar-szavazás idején a világ minden tájáról összesereglettek. Sanghaiból éppenúgy, mint Amerikából és a Fokföldről. Azért, hogy nemzetükkel szemben eleget tehessenek kötelességüknek sok, sok napos utazás fáradalmait vállalták. Es minálunk, az ország legősibb királyi székhelyén kb. 200 ember közül 2 áll föl, ha a himnuszt játszák. S a többinek mind nem jut eszébe tisztelegni annál az imánál, amiért apánk rabságot szenvedett ? Annál az imánál, melyet véreink mormoltak akkor, mikor a hazáért vesztőhelyre vitték őket? Oh, nem akarom én azt mondani, hogy nálunk minden remény elveszett. Túlságosan nagy az én hitem és hazaszeretetem, túlságos nagy egyesek szenvedése a határokon túl ahhoz, hogy ilyet végig tudjak gondolni. Látom, tudom én, hogy itt is, amott is igaz magyar munka indul meg s azok apró rőzsetiízek szelid fényeként világítanak a magyar éjszakába. De ezek csak egyesek, csak egyes megmozdulások. Az út pedig, mely az újjáéledéshez vezet olyan göröngyös, olyan nehéz és olyan hosszú, hogy az a kevés tiszta lélek elvérzik ezen az úton. ha egyedül hagyjuk őket. Megint csak azt kell mondanom : nézzétek a többi nemzetet, milyen nagy utat tettek már meg, mennyire haladtak már. S most nézzétek nálunk mi van? Még el sem indultunk, csak gyenge, önkényes próbálgatások vannak az indulásra. Pedig az idő eljár felettünk s a hatalmassá lett nemzetek között új szolgasors vár arra, aki nem készül fel a mérkőzésre. Minden magyarnak, ki itt és a határokon túl él, tudnia kell, hogy ez a felkészülés életkérdés és csak akkor lehetséges, ha a nemzet mindenegyes tagja vállalja a reá eső részt. Ne értsetek félre, nem gondolok én most hadifelkésziiltségre, nem gondolok politikai változtatásokra, hanem kizárólagosan nemzeti életünk szellemi és erkölcsi színvonalának emelésére. Ennek pedig első előfeltétele az, hogy az önzést kiirtsuk s egy igaz magyar áldozatkész élet példájával úttörői legyünk az új eletnek. Tisztában kell azzal lennünk elsősorban, hogy a nemzethez való tartozás minden időben, de különösen a nehéz időkben olyan nagy és olyan visszautasíthatatlan feladatokat ró mindenkire, mint amilyeneket csak a vérség szent kapcsolatai róhatnak ránk.