Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1935

17 És most álljunk meg itt egy percre, — nézzünk körül és nézzünk magunkba. Próbáljunk kikapcsolni minden érzelmi befolyást, próbáljunk tárgyilagosak és őszinték lenni. Rettenetes lesz a vallomás, amit tennünk kell. Az önzés, az önimádat, a személyes érdekek hajhászása ma is, itt is ugyanazzal a féktelenséggel lüktetnek a vérben, mint lüktettek ezelőtt pár évtizeddel. Igaz, világszemléletünk azóta megváltozott, legalább is részben. Az emberiség jobbik fele megundorodott attól az élettől, mely híjján volt minden magasabbrendüségnek. A liberalizmus nagy szabadságában az ember hontalanná lett, mint a sivatag vándora és visszavágyik a forráshoz, mely lelkének tápláléka volt. Már megszületett az új világszemlélet aquinói szent Tamás filozófiájának alapján, azokban a lelkekben, akik fogékonyabbak a szellemiek iránt, azokban, amelyek kitárultak és Isten akaratára és Isten gondolataira finom műszerek érzékenységével reagálnak. Készen áll már tehát egy megújhodás lehetősége, megvan az új, spirituális világszemlélet, mely egy tisztultabb élet kezességét vállalja. És vannak nemzetek, melyek élniakarásuk tudatos vállalásával keresik és fogadják magukba létük új tartalmát. És megint vannak olyanok, akik azt várják, hogy az idő érleljen meg mindent, és akkor úgyis változás történik. Vannak olyanok, melyek tettekben élnek, és vannak olyanok, amelyek tétlenül beszélnek. Es ezekhez az utóbbiakhoz tartozunk mi is. Ma éppenúgy, mint a legnagyobb magyarnak, Széchényinek tébolyba vesző, keserű honfisága idején. Nézzünk csak széjjel ! Magunk körül látjuk egyes nemzetek újjáéledését. Látjuk, ahogy sok milliós népek, minden lelket kitöltő nagy nemzeti akarásban olvadnak eggyé. Nézzük a német ifjúságot, nézzük a ballilákat, a fascista fiatalságot, milyen munkás, milyen termékeny életet élnek. Mindegy az most, hogy milyen politikai meggyőződésük, mindegy, hogy milyen társadalmi formában remélik elérni népük boldogulását, de a hazáért élnek, a hazáért dolgoznak. Náluk a haza szeretete, a nemzeti öntudat eleven hatóerő, tényleg létező és vérükben élő hatalmas, az egész világ színe előtt megmutatták, miyen hatalmas erőforrás. Mig nálunk? Egyszer voltam Esztergomban egy mozielődáson. Az új földesurat adták. A darab végén a himnuszt játszották, ami már maga is viszás dolog, mert a himnusz nem való arra, hogy fenséges értékével egy producer üzleti esélyeit javítsa. Es mikor a himnuszt játszották, ketten voltunk a zsúfolásig megtelt teremben, akik felálltunk. A többi, pár száz ember, egy darabig még ülve maradt, majd mikor látták, hogy ezzel az előadás befejeződött, öltözködni kezdtek és a himnusz, tehát leszentebb nemzeti imánk játszása közben, beszélgetve, tréfálgatva kezdtek kivonulni. 2