Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1934

6 mek úgy sem vesz észre mindent, különösen az egészen kicsiny gyermek. Sokszor beszélnek a kis gyermek előtt meggondolatlanul, hiszen „úgy sem érti meg." Pedig a gyermek már kicsiny korban is jó megfigyelő. Talán akkor nem is ért meg mindent egészen, de lelkében megmaradnak a benyomások, amelyeket szüleinek cselekedeteiről, elejtett megjegyzéseiről nyert később azután megérti ezeket és megkezdi lelkében romboló munkáját a rossz példa. Némelyik szülő azt vallja, hogy nekik a felnőtteknek sok minden szabad, gyermeküknek ellenben felállítják a tilalmakat. A gyermek ezt az ellentmondást korán észreveszi és nem tud belenyugodni. Felhatalmazva érzi magát mindarra, amit szüleinél lát és alig várja, hogy kikerülve hatalmuk alól, élhessen szabadságával. Erkölcsössé szóval — bármennyi és bármilyen szép szóval — nem lehet a gyermeket nevelni. Ha jóra akarjuk nevelni, magunknak is jóknak kell lennünk, nem elég néha jóknak mutatnunk magunkat. Nemcsak az erkölcsi világ kialakulása, hanem a testi egészség, az egészséges életmód is függ a családban elsajátított szokásoktól. Csodálatos, mennyire megőrzi az ember egész életén át a gyermekkorban szerzett szokásokat. Étkezése, alvása, öltözködése, nagyjában olyan marad, amilyen volt a családi házban. Aki megszokta a rendet, a pontos időben történő felkelést, lefekvést, étkezést, az felnőtt korában sem tér el ettől. Amelyik családban mindezek a dolgok bizonytalan időben történnek, mert hol az apa, hol az anya nincsen kellő időben otthon, hol pedig egyikről sem tudják, hol, merre jár, onnan szintén ilyen rendetlen, találomra élő egyének kerülnek ki. Aki gyermekkorában evésben-ivásban mértéktelenséget látott, azt később legfeljebb az orvosa tudja némi korlátok közé szorítani, akkor, amikor már késő, mikor a tönkretett egészséget kell toldozni-foldozni. A természet rendje azt kívánja, hogy a gyermek, majd ha felnő, szintén családot alapítson. Ehhez a kedvet, a hajlamot abban a családi fészekben szerzi meg, amelyben növekedett. Honnan van sokakban az a nagy idegenkedés, félelem a családalapítás iránt'? Ha otthon azt látta, hogy a család állandó harcok színhelye, hogy a társaságban, idegenek között olyan derűsen adomázó apa otthon csak perlekedni tud, a másokra mindig mosolygó anya a családi körben szeszélyes, rosszkedvű, nem kell csodálkozni ezen. Sok csökönyös agglegénynél és férjhezmenéstől idegenkedő leánynál ki kellene deríteni, hogy a családi tűzhelytől való irtózást gyermekkorában szerezte. Nem tudja másképpen elképzelni a házasságot, mint a békétlenségnek, civódásnak intézményszerűleg állandósított állapotát. Az otthont valami olyannak érzi, ahonnan mindenképpen mene-