Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1934

7 külni kell. Az ilyenek csak nagyon későn tudják rászánni magukat a házaséletre, a családalapításra, amikor már az elhagyatottság nyomasztó érzése vissza tudja szorítani a gyermekkornak lassan elhomályosuló kedvezőtlen benyomásait. Hogyan tanulja meg a leány a férfiban való bizalmat, ha odahaza apjában, majd később felnövekedő fivéreiben csak a könnyelműséget, a mulatozást látja, ha azt tapasztalja, hogy a zilált anyagi viszonyoknak előidézője a férfi, aki a jogos szemrehányásokra csak gorombaságokkal tud válaszolni. Hogyan becsülje a fiú a nőket, ha a családi életből úgy ismeri őket, mint akiknek a szabónő fontosabb, mint összes családtagjai együttvéve. Annak a képnek, amit az ember a férfiről és a nőről kialakít magának lelkében, sok vonása az apáról és az anyáról való. Talán a gyermekkori szeretet nem engedi, hogy a gyarlóságokat az apában és az anyában a maga élességében meglássa, de ezek a bántó vonások nem tűnnek el, megmaradnak lelkében és oda vannak vetítve arra a képre, amely a férfiakat és a nőket általánosságban jelenti előtte. A gyermek talán tiszteli és szereti az anyját, de nem tudja tisztelni a nőt, ha anyja'nem méltó képviselője a női ideálnak. Ha a családban kölcsönös bizalom, szeretet uralkodik, az ott felnövekedett gyermekek magukkal viszik ezt a bizalmat, szeretetet az életbe. Az emberek sokat törik a fejüket, hogyan lehetne a gyűlölködés, a pusztító háborúkra való örökös készülődés helyett a világbékét megteremteni? Ennek sincsen más módja, mint az emberszeretetet már a családban ápolni. Millió és millió családból kell kivix-ágoznia a békének, a szeretetnek, onnan kell kitermelődnie az új emberiségnek, amely nem akar a családi tűzhelyek üszkös romjain keresztül erőszakosan hatalomra törni. Az embernek nagy lelki erőre van szüksége, hogy az élet küzdelmeit állani tudja. Mennyi félreismeréssel, rosszakarattal, álnoksággal találkozik kinn a világban ! Mindezek nagyon alkalmasak arra, hogy munkakedvét megbénítsák, önbizalmát lerontsák. Azt az energiát, amely annyi akadályon átsegíti, gyermekkorában kell magában felhalmoznia. Már az iskolában találkozunk olyan gyermekekkel, akik értelmesek, szorgalmasak és még sem mennek semmire. Mikor tudásukról be kell számolniok, mintha megbénulna a nyelvük, csak hallgatnak, vagy nagy akadozva tudnak valamit mondani. Eszük felmondja a szolgálatot, elhomályosul előttük mindaz, amit otthon tanulás közben olyan világosan láttak. A kudarcok még jobban fokozzák bennük a félelmet és a saját magukban való bizalmatlanságot. A szülők panaszkodnak a tanárnak a rossz eredmény miatt. „Pedig