Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1934

5 Az orvostudomány kimutatta, hogy az ember szervezetének fejlődése milyen nagy fokban függ attól, hogyan ápolták és táplálták a gyermekkor első éveiben. Ha nem volt megfelelő a tápláléka, ezt jobban megszenvedi később, mintha felnőtt korában éveken át rosszul táplálkozik. Ugyanígy vagyunk a lelki fejlődéssel. A pszichológusok vizsgálatai kiderítették, hogy a gyermekkori benyomások milyen mély nyomokat hagynak a lélekben. A lelki éleinek egyensúlyi zavarai közül, amelyek a felnőtt embert évtizedeken át kínozzák akárhány a kora gyermekkorban őt ért egyszeri bántalomra vezethető vissza. Felnőtt korban az ember könnyen kiheveri a nagyobb bántódásokat is, nem hagynak olyan mély nyomokat lelkében. De ami a gyermekkel történik, az sohasem jelentéktelen, kicsinynek látszó dolog végzetes lehet. A családi élet minden mozzanata hatással van a gyermek egyéniségének és így sorsának alakulására. Nem hiába emlegetik sok meglett embernél, hogy meglátszik rajta a gyermekszoba minősége. Ez azonban inkább csak a külső modorra vonatkozik. A jellemen nem a gyermekszoba, hanem az egész családi életnek a levegője látszik meg. A család fejleszti ki a gyermek vallásosságát, erkölcsi jellemét. A gyermek anyjától tanul meg imádkozni. Ezt az imádságot nem felejti el soha. Még ha elfordul is Istentől hosszú időre, életének súlyos óráiban eszébe jut az a gyermekkori imádság. A gyermeket az anya keze vezeti Istenhez és sokszor, midőn az a kéz már régen elporladt, megint visszavezeti Hozzá. A gyermek vallásossága — ha nem is mindig, de gyakran — olyan lesz, amilyen a családi házé volt. Ha ott csak nemtörődömséget, legjobb esetben csak némi külsőséget tapasztalt, a vallás nála is könynyen elhanyagolható külsőség marad. Az erkölcsi alapot a gyermek a családban kapja. Nem tudja elfeledni, ha ott — nemcsak a lakásban — hanem az erkölcsi világban is mindig ragyogott a tisztaság. Ha szüleinek becsületessége, lelkiismeretessége még a kis dolgokban is lépten-nyomon megnyilvánult, felnőtt korában ő is visszariad minden kifogásolható cselekedettől. Ahol ellenben laza az erkölcsi érzék, onnan olyan egyének kerülnek ki, akik nagyon sokat össze tudnak egyeztetni lelkiismeretükkel. Egyideig vigyáznak a külszínre, de érzékük mindinkább eltompul, míg végre már a látszatot sem tudják megóvni és rajtavesztenek. Sok szülő csodálkozik, hogyan jutott gyermeke a rossz útra, holott ők maguk tisztességesek. Nem gondolnak rá, hogy a rossznak a magvát ők ültették el gyermekük szívében és az itt terebélyes fává növekedett. A legtöbb szülő nem akarja, hogy gyermeke romlott legyen, azért inti is a jóra, de emellett rossz példát ád neki. Azt hiszi, hogy a gyer-