Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1934

4 A család védi a gyermeket. Ez teszi lehetővé, hogy igazán emberré legyen. Védi a gyermek egyéniségét. Elvégre ápolásáról, táplálásáról gondoskodhatnának állami intézmények, ahol közösen nevelnék fel őket. Már az ókorban voltak tudósok, akik a család intézményét el akarták törölni, a gyermekeket szülőiktől elvenni és az állam gondjaira bízni. Azóta ez a gondolat többször megismétlődött, sőt megvalósítására is történtek vagy történnek kísérletek. De siker sohasem koronázta ezeket. A természet törvényeivel nem lehet szembeszállani. A család az a sejt, amelyből a társadalmi szervezet felépül, ha ezt szétromboljuk, a szervezet elpusztul. Nem is volna köszönet abban, ha valami módon sikerülne a családot pótolni. Ha megmaradna és felnövekednék is a gyermek, de elpusztulna az egyénisége. Egyformára faragott, szerkesztett gép-embereket lehetne csak így nevelni. Mentől előbbre halad a tudomány, annál inkább felismerjük, hogy milyen döntő szerepe van a kora-gyermekéveknek az egész életre, az egyénnek lelki és testi fejlődésére. Sőt ez a fejlődés már a születés előtt megkezdődik. A gyermek az átörökléssel nagyon sok lelki és testi tulajdonságot hoz magával a világra. Örökli szüleinek testi alkatát, több lelki vonását. Megbűnhődik azért, ha szülei könnyelmű, egészségtelen életmódot folytattak. Az alkoholistának gyermeke már roncsolt idegekkel jön a világra. A gyermek idegrendszerére, kedélyvilágára igen nagy hatással vannak azok a hónapok, amikor anyja szíve alatt hordozza. Ma már nagyon jól tudják a szülők, milyen egészségi rendszabályokhoz kell az anyának magát tartania ebben az időben. De ez nem elég. A családnak hangulata is döntő befolyással van a születendő gyermekre. Az a lelki atmoszféra, amely ilyenkor a családban uralkodik, átitatja a születendő gyermeknek testét-lelkét. Milyen másképpen jön a világra az a gyermek, akit szeretettel, örömmel várnak, aki már akkor szorosabbra fűzi a kapcsolatot a leendő apa és anya között, midőn még meg sem érkezett hozzájuk, — mint az, akit kelletlen vendégnek, szinte betolakodónak tekintenek. Akitől már előre félnek, hogy nyugalmukat, kényelmüket megzavarja, hogy anyagi áldozatokat kell érette hozniok, hogy le kell mondani miatta a szórakozásokról. Ha ebben az időben a család ege verőfényes, a gyermek is ilyen kedéllyel lép a világba, ha viharok dúlnak a gyermek lelke élete végéig hordozza ezeknek a viharoknak pusztító nyomait, még akkor is, ha az ő életében nem is adnák elő magukat nagyobb bajok.