Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1934
25 Ferenc József nőnevelő-intézetben, hol a nagyontisztelendő Főnöknő s minden kedves tisztelendő Nővér részéről szives, szeretetteljes fogadtatásban részesültünk. Pihenési idő alatt megtekintettük a házat, s a nemrégen épült szép, új iskolákat. Ellátogattunk testületileg a névrokon testvérintézetbe, az Arpádházi Boldog Margitról nevezett leánygimnáziumba is, majd útrakeltünk, hogy megismerjük a város nevezetességeit. Első utunk a szemináriumi templomba s kápolnába vezetett, ahol legfőképen Maulpartsch remek festményében gyönyörködtünk. Azután megtekintettük a székesegyház kincseit; a mi kincstárunk értékeihez hasonló művészi miseruhákat, drágaköves palástot. A ciszterciek templomának meglátogatása alkalmával különösen a sekrestye csodaszép faragványai kötötték le figyelmünket. A Prohászka-múzeumban megnéztük a nagy püspök életére vonatkozó emlékeket, majd felkerestük a temetőben mindig virágos sírját és kértük ; legyen hathatós imájával közbenjárónk a jó Istennél. Alig értünk haza, a kedves, vendégszerető fehérvári családok már vártak reánk s a kis növendékeikre, akiknek egy éjszakára meleg szívvel, magyaros vendégszeretettel otthont adhatnak. Nem is érezte senki a szülői ház hiányát és szinte sajnáltuk, hogy nem tölthetünk hosszabb időt a koronázó városban. De nemcsak a fehérvári növendékek szülői, hanem az intézet részéről is kellemes meglepetésben volt részünk. A szép, nagy, naplemente után árnyékba boruló, kivilágított kertben, virágokkal gazdagon díszített, terített asztalok várták a fáradt és éhes kis kirándulókat. Kedves, hangulatos, környezetben, vidám beszélgetések közben mult el a vacsora-idő ... de lassan, elcsendesült minden ... üres lett a zárdakert, s az esztergomi kisdiákok a város különböző részein, új otthonukban tervezgették a holnapot. Bagyogó napsütésben robogott velünk a vonat utunk második főállomására : Siófokra. Fehérvár közelében megcsodálták a növendékek a nagy repülőteret s főleg a gépmadarakat, amelyeket itt menetközben, közvetlenül leszállás előtt s után is, — közelről megszemjélhettek. De lassan máshová irányult az érdeklődés. Megpillantottuk BalatonAligánál a magyar tengert; az élvezettel alig tudott betelni a kis csapat, különösen kik ilyen nagy, végeláthatatlan vizet eddig legfeljebb csak képen láthattak. Sajnos, a hűvös idő miatt a balatoni fürdőzés öröméről le kellett mondaniok, így meg kellett elégedniök azzal, hogy kedvük szerint fényképezgettek. Kisétáltunk a mólóra ; gyönyörű látvány volt: boldog gyermek-sziget s körüskörül a kékvizű, csendes, méltóságteljes, alig hullámzó, tükörsima Balaton. De álomgyorsasággal elszállt minden szép, ami körülvett bennünket. Bucsúztunk, s utaztunk tovább . . . hazafelé. Székesfehérvárt már csak vidám fagylaltozgatás közben üdvözölték a kis utasok; megköszöntük a nagyontisztelendő Főnöknőnek s a kedves tisztelendő nővéreknek, hogy jóságos szeretettel és figyelemmel szebbé, kedvesebbé tették a mi kirándulásunk emlékét. Utunkat Pesten néhány órára félbeszakítottuk. A Testnevelési Főiskola termeiben tartottunk pihenőt, majd szakszerű vezetés mellett megnéztük az iskola berendezését s felszerelését. Sok hasznos, tanulságos élménnyel gazdagították a kis növendékek ismereteiket. Voltunk